AGORAPHOBIC NOSEBLEED – Agorapocalypse

Kiadó: Relapse Records

Weboldal: www.agoraphobicnosebleed.com

Kiadás éve: 2009

Stílus: Grindcore

 

(scroll down for English Version)

 

 

Sosem merültem bele az Agoraphobic Nosebleed munkásságába, talán, azért mert sosem vonzott igazán a dobgépes grindcore. Valószínűleg a hozzám hasonló első ízben komolyabb figyelmet szentelők hamar kiábrándulásuk után belátják, mennyi mindent lehet alkotni ezen műfajon belül is, és mindezt milyen magas színvonalon.
Az album, név szerint Agorapocalypse (ej de fantáziadús) az Agorapocalypse Now c. számmal indít. Nem tudom emlékszik-e valaki a Carmagedon nevű autós játékra, ami második részének az alcíme, Carpocalypse Now volt. Nem tudom, hogy ez a párhuzam tudatos vagy véletlen, csak érdekesség.

Az AN már az első tíz másodpercben megpróbálja valami káoszfíling kezdéssel belénk verni önnön érettségét. Nálam itt nem érte el a célját, elég béna kezdés. Azonban van itt nemsokára eszeveszett arpeggiozás és sok-sok Anaal Nathrakh íz. Pozitív. A számok előrehaladtával egyre riffcentrikusabbá válik az anyag, továbbá előjön szuperbrutálnak beharangozott háromvokálos megoldás hátránya. Vannak itt felelgetős részek, remekül megcsinált halálhörgések, de a három énekes helyett lehet, hogy hasznosabb lett volna egy. A vokálok egyáltalán nem lettek agresszívek, egymás mellett gyengének hatnak. Minden hangnak megvan a profilja, és egymás mellett valahogy jellegtelenné válik, illetve az egyik határozottan borzalmas, mintha valami tini kiabálna.
Az album első fele nem igazán érdekes, az utolja viszont annál több meglepetést tartogat. Vannak hosszabb és kevésbé hosszú tételek, amikben találunk remek ritmustöréseket, és az is előny, hogy nem csak egyszerű 3-4 negyedekkel dolgoznak. A dalstruktúrák jók, és összességében jól összerakott, kreatív zene. Kiemelkedik a mai klisédömpingből, úgyhogy közben nem lágyul. Téma tekintetében nincs sok változás, de erre valószínűleg igény sincs.

A hangszerek aránylag jól szólnak, az egészhez képest viszont a gitárok gyengék. Kiemelendő a többnyire tisztán kivehető remekül effektelt bassz. A dobgéppel nem lenne gond – már amennyire a tény, hogy dobgép, nem gond – azonban a Question Of Integrity c. szerzemény tartalmaz a végén egy dobszólót, amit nem tudok hova tenni.
A hangszeres játék piros pontot érdemel, Scott Hull remekül bánik a gitárjával és a basszsávok is kifogástalanul vannak feljátszva. Összességében ötletes, kiforrott zenét kapunk, ami jóval maga mögött hagyja a műfaj többi képviselőit. Mindenképp megér több hallgatást.

—————————

ENGLSIH VERSION:

To tell the truth, I haven’t dealt much about Agoraphobic Nosebleed , because I have never been interested in grindcore music at all. Obviously, people like me – after the first shock – realize that there are several exciting ways of playing this kind of music on a high level.

The latest album of Agoraphobic Nosebleed is titled Agorapocalypse (really creative), and starts with the track ‘Agorapocalypse Now’. You may remember the old car game Carmageddon, the second version of which was titled Carpocalypse Now. I don’t know whether it is a direct parallelism between the two topic, but it is really interesting.

The first ten seconds of AN has a true chaotic feeling, that for me it seems a bit ugly and has no special effect on me. After that, some Anaal Nathrakh-like parts come; plus point for the band. After a while, we can get even more guitar riffs, but then we feel the lack of the elements that was introduced as super-brutal.
There are some alternataion and thera are some death-rattle, but I think, one vocalist instead of three could result a better structure. The vocals are not agressive at all, and the three next to each other is a bit weak.

The first part of the album is not interesting at all, but the second one bring some surprise: there are shorter and longer tracks too, in which we can find some breaks of the rhythm, and it is obvious, that the guys operate not only with 3/4ths. The structure of the songs are good; summarily it is a quite good, creative music. I think, it rises from the nowadays’ mainstream cliche-dump, in a way that during this procedure it becomes a bit smoother. As for the topic and the message of the music, I cannot say anything new, but certainly there aren’t any needs on it.

Instruments sound quite good, but the guitars comparing to the whole structure are a bit weak. However, the bass with the used effects and the drums hit a huge. The drum solo in ‘Question Of Integrity’ is – I don’t know why – a bit confusing for me.

The use of the instruments is worth appreciation, Scott Hull plays his guitar perfectly and the bass parts are recorded nicely as well.
Summarily, it is a creative and mature music, that might fight with the other bands of this genre. It is really worth more listening.

Tracklist:

1. Agorapocalypse Now
2. Timelord One (Loneliness Of The Long Distance Drug Runner)
3. Dick To Mouth Resuscitation
4. Moral Distortion
5. Hung From The Rising Sun
6. First National Stem Cell And Clone
7. Question Of Integrity
8. Timelord Two (Paradoxical Reaction)
9. Trauma Queen
10. White On White Crime
11. Druggernaught Jug Fuck
12. Ex-Cop
13. Flamingo Snuff

Pontszám: 8.5

Kapcsolódó cikkek

Hot News: Agoraphobic Nosebleed Enter Studio

NorthWar

AGORAPHOBIC NOSEBLEED / DESPISE YOU – And On And On…

Golysz

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár