AGREGATOR – Szürkület

Kiadás éve: 2006

Stílus: Melodic Heavy / Doom

A lemezt név szerint a következő zenészeknek köszönhetjük: Liviczki Roland – basszusgitár, Boros Péter-dob, Preil Tibor-gitár, Szabó Dávid-gitár, és utoljára, de nem utolsósorban Mikus Tamás-ének (hörgés). A zenekar 1997-ben kezdte meg pályafutását. Legelső kiadványuk a Pusztalét c. demó volt, melyről 2 szám vált igazán ismertté, a Pusztalét illetve a Sötét éden. Mindez 2000-ben történt. Ezután 2001-ben a Túlontúl EP következett, majd a Semmi ágán 2005-ben, mely meghozta munkájuk gyümölcsét, az ismertséget. Aki az Agregator munkásságát mélyrehatóbban esetleg még nem tanulmányozta, valószínűleg az az egyén is hallott már a Gyökerek nélkül c. szerzeményükről, amivel belopták magukat szinte minden death-gothic-black rajongó szívébe. Elmélyült filozofikus mondanivaló, dallamos aláfestéssel és mély fájdalommal. A klip szenzációsra sikeredett. Szerelem, csalódás, veszekedés, elhagyatottság, döntésképtelenség. Magába roskadt szerelmesek, kikben mély érzelmi vihar tombol. Modern fekete romantika. Fesztiválok, melyeken az emberek, párok egyként tombolnak erre a nótára. Van, aki egy sarokban ülve, elmélkedve várja a kezdő dallamokat, van, aki az első gitárhang után a tömegbe rohanva ordítja ki magából a sokak által megélt, és az Agregator által dalba öntött szimpla emberi fájdalmat.

A hazai közönség epekedve várta a tatabányai death banda következő nagy dobását. Elérkezett. 2006-Szürkület album. A 9 bizonnyal egyfajta miszticitást hordoz a zenekar életében, hiszen eddig minden kiadványuk ennyi dalt tartalmazott. Erőteljes, dinamikus album, igazi koncertekre orientálódott csapat. Végighallgatva a lemezt a fülledt, fesztiválokon eltöltött nyári esték ugranak be, mikor egy pörgős rákenroll nótára a tömeg együtt-egyként tombol. A lemezen abszolút érezhető a Dark Tranquility hatása, interjúkban Tass meg is említi, hogy nagyon szereti őket. A borítót, mely nagyon pöpecre sikeredett, amit egyébként a Dark Tranquilitys Niklas Sundin (gitár) készített, híven tükrözi az album címét, illetve a zenekar doomos beütését is.
1. Horizont: Energiabomba. Szinte berobban a hangszóróba a kezdeti dallam. Tass félig hörög, félig énekel. Érzékelhető, hogy próbálja az éneket nem egysíkúvá tenni. Valahogy a szám hallgatása közben az Akela ugrott be egy pillanatra, a „ne remélj” résznél. Rendkívül dallamos, ütős nóta ez. Könnyen fülbemászó gitárszólóval.
2. Soha már: Melankolikus kéjenc dallam üti meg a fülemet, kicsit horrorisztikus, sokat sejtető… Aztán beindul a gépezet. Elkezdődik a zúzás, a headbangelés ideje. Vontatott dallamok, elvont hörgések, majd precíz, pontos odavágások. Gitárszóló, mely nekem egy icipicit az In Flamest juttatta az eszembe. Ördögi körről írnak a szövegben, mikor 2 ember se veled, se nélküled kapcsolatban él, de csak és kizárólag egymásnak, kizárva a külvilágot. Kapcsolatuk milyensége ellenére is csak egymásban bízva „görnyednek még lejjebb”..

3.Zuhanás: Slágergyanús. A nyári koncertek alkalmával már sok ember tombolt erre a számra. Személyes kedvenc. Elfogult vagyok. Gyönyörű dallamok, pontos összjáték, kettősség. Kemény abszolút brutál odavágós részek, majd szép, táncolható, míves hangsor, melyben alatt meghajolnak az emberek ..iszonyat brutál ötletes gitár riff. A refrén fülbemászó: „Vak szenvedély, úgy taszít mélybe, mintha csak élne, vágyna, égne, így zár sötétbe.. „Jobb, kifejezőbb szó nincs is a dalra: szenvedély. Erről énekelnek, és a zene is híven tükrözi, mit jelent ez a szó.
4. Les Gueules Cassées: furcsa költemény, valahogy nem illik bele az Agregator repertoárjába. Szövege George Orwell 1984 c. könyvét jutatta az eszembe, „a rendszer része vagy” mondanivaló alapján. Lassabb tempójú dal, nem feltétlenül koncert-kedvenc, inkább „örömzenélős”, „otthon halllgatós” dal. A színházak hangulatát idézte fel számomra.
5. Ha lesz hajnal: Zúzás már az elején. Vontatott, erotikus. A dob kicsit nyersnek tűnik. Disszonáns elemek-pozitív értelemben. Világvége hangulatú, a szöveg ezt híven tükrözi, heavy metalos, „galoppos” beütés, hörgéssel vegyítve. Nem rossz! Rendkívül változatos, sokféle elemet felvonultató dal. A refrénben a kórus nagyon jó.
6: …de a bűn még ég: A régi mocskos rákenroll világát idézi meg, néha mintha a jó öreg Megadeth hatása érződne a szám alatt… Véleményem szerint Preil Tibor és Szabó Dávid játéka a legszámottevőbb – a legtöbb számot ők „húzzák fel”. Északi esszenciával megspékelt gitárközpontú dal.

7: Szürkület: Az album címadó dala ez. Kicsit latinos, hajlítós kezdés, tempós, táncolható. Lendületes nóta. Majd lassú elmélkedős rész, aztán pörgős pontosan odapöccintős rész, e kettő váltakozik. Természetesen a mesteri szövegek és fülbemászó gitárszólók egyvelegével.
8: A rengeteg a dob ebben a számban szerintem kimondottan hangos, és az ének is. Így számomra kicsit össze-visszának tűnt az egész.
9: Krómszín ég alatt: a cím sokat sejtető-krómszín, csakúgy, mint maga az album címe is: Szürkület. Mind melankóliára, magányra, kétségekre utaló szavak. A borító hangulata is híven tükrözi ezt, na és az utolsó szám? Kicsit a Dying Wishre emlékeztetett. Pörgős zene, befordult szöveg. Persze a szerelemmel a középpontban.
Összegezve, a korong természetesen elnyerte a tetszésemet. A változatosságra törekedtek, mint hangulatban, mint stílusban, tempóban. Heavy metal, gothikus,deathes, blackes elemek. Mi kell még? Viszont nekem kicsit egyhangúra sikeredett. Az Agregator eddigi albumainál is ez volt a problémám. Talán az ének egyhangúsága miatt picit. A hangzás nem volt még totál ok. A szövegek, a gitár, illetve a dobtémák mesteriek voltak, rendkívül észrevehető fejlődést mutatnak az előző koronghoz képest. Csak így tovább! Már nem sok minden van, amit ki kellene küszöbölni.:)

Tracklist:

1. Horizont
2. Soha már
3. Zuhanás
4. Les Gueules Cassées
5. Ha lesz hajnal
6. …de a bűn még ég
7. Szürkület
8. A rengeteg
9. Krómszín ég alatt