Kiadó: code666
Weboldal: www.akphaezya.com
Kiadás éve: 2012
Stílus: Avantgarde Metal
Brief Sum: Anthology IV is the second full-length of the French avantgarde metallers and it’s like the big sister of Anthology II. Although, the songs are more complex and feature and mix even more genres then before, they could manage to create a more heavy, more melodic soundscape, yet somehow the overall image is more mature and solid. Now they left out the electronic parts – at least most of them – but you won’t miss them when the flamenco, jazzy or even some ska influenced parts hit you. And if you thought that the mixture of these genres could only fit with some basic metal riffs or blast-beats, then think again or be prepared to be crushed by some brainmelting stoner riffs. This record is certainly a step forward in almost every aspects, nice job, and a pleasant surprise for the avantgarde fans.
Az idei év különösen kedves lehet minden avantgarde metalt kedvelő ember számára, hiszen szinte sorra jönnek ki a nagyobb nevektől az újabb és újabb albumok. A megboldogult Ascendance Recordshoz egykor aláírt csapatok közül szinte mindegyik már kiadta, vagy bejelentette idén az új lemezét, így a stílus „női vonalának” rajongói azt sem tudják, hová kapják a fejüket. Mivel én igen kedvelem ezt a vonalat is, így én is ezek közé az emberek közé sorolhatom magam, és valóban, csupán annyiban voltam biztos, hogy az Akphaezya új lemeze előkelő helyen lesz a várólistámon, hiszen a debütáló album nagy kedvenc a mai napig.
Nem is okozott csalódást a második lemez sem, még akkor sem, ha nem mindenben azt kaptam, amire számítottam. Ami egyértelműen feltűnik az első hallgatás után: a dalok inkább összeállnak egy egésszé, a lemez jóval egységesebb, összeszedettebb, mint volt a debütálólemezen. Elsőre úgy tűnhet, hogy ez talán azért van, mert kevesebb stílust ötvöztek, mint korábban, de ez egyáltalán nincs így, épp ellenkezőleg. Vegyük például az Utopia című dalt, ami a jazzen és a ska pattogós ritmusain kívül a metalnak is többféle ágából szemezget, gyakran hasonlóan, mintha a Pin-Up Went Downt kereszteznénk az Unexpecttel, bár a progresszivitás itt szigorúan a hangszerhasználatra korlátozódik. A jazzes részek jobban ki vannak dolgozva, elég csak meghallgatni a Hubrisben lévő kiállást, habár jóval kevesebb lett az ilyen témák száma, sok helyen inkább a stílus hatása érződik. Ami viszont óriási eltérés az előző albumhoz képest, hogy ez a lemez már sokkal metalosabb, a dalokat sokszor a fémes riffek viszik tovább, nem pedig a stílusidegen betétek, bár a hangzás miatt ez kevéssé tűnik fel az első pár hallgatás alkalmával. Az elektronikát itt már szinte teljesen hanyagolják, ami miatt akadt ugyan egy kis hiányérzetem, de jobban belegondolva, ehhez a koncepcióhoz nem is feltétlenül szükséges. Azt viszont örömmel üdvözöltem, hogy a metalstíluson belül ezúttal sem ragadtak le az alapriffeknél és a blast-beateknél, hanem színesítették a palettát a különböző metalstílusok elemeivel. A Genesisben például a stoneres riffeket női énekkel támogatták meg, és meglepően jól működik, sőt! A kezdőriff ugyan egy ezerszer elsütött panelből áll, de itt még az is kellemes meglepetés volt, a dal többi része pedig olyan kreatívan van összeállítva, hogy ezen könnyedén átsiklik az ember. Természetesen a kísérletezés nem áll meg itt, elég ha csak a Harsch Verdict-ben hallható flamencos részt említem, vagy a lemez balladájának (amelyről kicsit az előző lemez Beyond the Sky című dala jutott eszembe), a Dystopiának a végén található ókori folkzenei elemeket.
Örömmel nyugtáztam, hogy az Akphaezyának sikerült az a második lemezzel, ami honfitársaiknak, és talán a hozzájuk korábban legközelebb álló Pin-Up Went Downnak csak mérsékelten: úgy írni egy egységes lemezt, hogy a stílushatások száma nem csökken, de technikailag és dalok írásának tekintetében mindenféleképpen előrelépés legyen. Ez maradéktalanul sikerült, ez az album sok tekintetben az Anthology II nagytestvérének tekinthető, az alapok hasonlóak, de az eredmény szinte minden szempontból meghaladja az előző lemezt. Az év egyik legegzotikusabb metallemeze lett az Anthology IV, amit tudok ajánlani mindenkinek, aki szereti az Unexpect-féle különleges dalszerkezeteket és stílusfúzióit, a Pin-Up Went Down játékosságát és hangulatát, a Diablo Swing Orchestra vagy a Stolen Babies bizarr megoldásait, vagy egyszerűen csak nyitott gondolkodású és szereti a szokatlan zenéket.
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. Πρόλογος / Prologos
Act I : Spring
2. Scene I : A slow vertigo…
3. Scene II : Σωφροσύνη / Sophrosyne
Act II : Summer
4. Scene I : Utopia
5. Scene II : Υβρις / Húbris
6. Transe H.L. 2
Act III : Autumn
7. Scene I : Genesis
8. Scene II : Dystopia
Act IV : Winter
9. Scene I : Nemesis
10. Scene II : …The harsh verdict
11. Επίλογος / Epilogos
