Kiadó: Metal Mind Productions
Weboldal: www.alastor.pl
Kiadás éve: 2012
Stílus: Thrash metal
Brief Sum: I’d say fans of melodic thrash metal will not err with Syndromes of Cities, for as is usual with every trend, there are other worse and weaker albums than this.
Amíg idehaza, Jugoszláviában, az NDK-ban vagy a Szovjetunióban a ’80-as években tűzzel-vassal üldözték a metal zenekarokat, próbálták a metal mozgalmakat eltiporni, addig Csehszlovákiában vagy Lengyelországban komoly underground pezsgés volt megfigyelhető. Nem azt mondom, hogy világverő, mára örökérvényű klasszikusok kerültek ki ezen országokból, csak azt, hogy ott nem volt meglepetés, ha egy nyugati zenekar lép fel, ha metal fesztiválok kerültek megrendezésre. Pl. az 1986-ban útjára induló, Katowice-ben lezajlott Metal Mania fesztiválok, de a European Blitzkrieg ’88 fedőnevű turné a mindenható Nasty Savage-dzsel, az Exumer-rel és az Atomkraft-tal is elérte Lengyelországot.
A ’80-as évek lengyel undergroundja kitermelte a maga kultikus, Európában is jegyzett bandáit, pl. Turbo, Wolf Spider, KAT, Dragon, Imperator, Thrasher Death – a teljesség igénye nélkül. Az Alastor is a lengyel színtér egyik veteránjának számít. Mivel facebook oldalukon és honlapjukon az információk anyanyelvükön olvashatóak, csak annyit tudok leírni, hogy 1986-ban alakultak Kutno-ban és egészen 1997-ig űzték az ipart, majd egy ötéves szünetet követően, 2002-ben újra csatasorba álltak. Ekkor egy újabb, ezúttal csak kétéves szünet következett, 2004 óta viszont teljes intenzitással dolgoznak. 1988-ban kiadott Dotyk Przemocy demójuk után, 1989-ben, eredetileg a Metal Master Records gondozásában napvilágot látott Syndroms Of The Cities-szel debütáltak. Azt nem lehet mondani, hogy annak idején ne lettek volna jó helyen, a jó időben, a korong mégis eltűnt a süllyesztőben. A lengyel srácok egy az egyben a Bay Area thrash hatása alatt voltak, különösen a Forbidden befolyása érezhető markánsan a muzsikán, de a Sacred Reich sem volt/lehetett ismeretlen előttük.
Az Introduction és az outro-ként funkcionáló 46 közé ágyazott nyolc felvétel dallamos, technikás thrash metalt kínál, mint pl. a Go Away, az Ides Of March vagy az Emily. A fiúk ügyeltek arra, hogy a korong ne legyen egydimenziós, ne egyfajta Bay Area koppintásként tartsák őket számon, ezért a változatosságra is odafigyeltek. Ezt támasztja alá a progresszív hatásokból táplálkozó The Time Of Judgements, az akusztikus részeket is felvonultató Epitaph vagy az Adrian’s Son, mely barokk hangulatot árasztó, akusztikus bevezetővel kezdődik. Elméletileg minden feltétel adott volt (lehetett) a „sikerre”, hiszen Marius Matuszewski és Waldemar Osiecki gitárosok valamint a Grzegorz Frydrysiak basszusgitáros Slawomir Brylka dobos alkotta ritmusszekció teljesítményébe nem lehet belekötni, sőt Robert Stankiewicz énekével sincs semmi probléma, mégis hiányzott valami a zenéből. Ez a valami pedig nem más, mint az emlékezetes dallamok, refrének hiánya, a szerzemények valamelyest elmaradnak az olyan klasszikusoktól, mint az Over The Wall, a Do Or Die, a Chalice Of Blood stb. A borító viszont telitalálat, még akkor is ha, a kép brutálisabb, mint maga zene. Az annak idején a poznani Gielda stúdióban, Piotr Madziar segítségével felvett lemez remasterizáláson esett át, ennek tükrében telten, arányosan szól, igaz nem tudom, hogy az eredeti felvételek soundja milyen volt.
Úgy gondolom, hogy a dallamos thrash metalért rajongók nem lőnek mellé, ha begyűjtik a Syndroms Of The Cities-t, ugyanis, mint minden trend esetében, ennél a korongnál is készültek gyengébb, vérszegényebb alkotások annak idején. A lengyel brigád kihúzhatja magát ezért a teljesítményért.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Persecuting Myself
2. Another Illusion
3. Corrupt
4. The Twilight Zone
5. In the Face of the Law
6. The Road to Nowhere
7. Touch of Violence
8. Hardcore Queen
9. Who Gave You the World To?
Bonus track:
10. Visions of Life
