ALFA OBSCURA – Plutonian Shores

Kiadó: 

Weboldal: myspace.com/alfaobscura

Kiadás éve: 2011

Stílus: AvantGarde Black Metal

Brief Sum: Until 2011, Alfa Obscura was an uknown one-man project from Norway. But last year  in these dark times, their first full length album, Plutonian Shores was released and it summons the dark energies of pure Norwegian Black Metal!

 

Kevés ennyire jól szóló, új hullámos, és nem mellesleg NEM Depressive Black Metal albumot hallottam, mint amilyen a Norvég Bjeima úr által alkotott Alfa Obscura bemutatkozó anyaga, a Plutonian Shores. Nyilván kiemeltem, hogy nem Depressive anyagról van szó, révén a legtöbb szóló projekt főleg ebben a témában indult útnak, itt viszont kemény hangzást és pokoli gyűlöletet kapunk cserébe, amennyiben be tudjuk szerezni a korongot.
Mivel háttér információt nem kifejezetten osztott meg a nagyérdeművel Bjeima, így erről a vonalról nem is tudok nyilatkozni. Talán jobb is így; a névtelenség homályába veszve alkotja a tahóságokat.

Hirtelen felindulásból tíz számot pattintott rá a zeneszerző uraság az első cuccra, ami szerintem nagyon jó ötlet volt; felesleges sok-sok Demo, EP cuccot kiadni, egy nagy album sokszor sokkal többet aprít, mint másik három kislemez. Amennyiben ez a lemez home-made, nagyon becsületre méltó hangzást kapott el, egyáltalán nem hallatszik rajta, viszont ha az Adversum szponzorálta, úgy tökéletesen elfogadható a megszólalás.

Kissé a Watain-féle érzésvilágot idéző nótákat sorakoztat fel a Plutonian Shores, ami számomra nagyon tetszett; kevés jó, új hullámos Black van jelenleg, ahogy észrevettem. Sokat dolgozhatott rajta Bjeima, mert hallatszik, hogy nagyon összerakott témákat vett fel, sehol nem tapasztaltam azt, mintha kettévágtunk volna egy számot, majd azt más számmal összepasszítva újat alkotunk. Ennek ellenére nehéz megítélnem a számok közötti lényeges különbségeket, révén kissé ugyanolyan a hangulata a számoknak számomra. Van olyan előadó, akinek néhány száma úgy kifejezetten kimagaslik a többi közül, ám úgy éreztem, itt egyensúlyban van minden. Teljesen koncert- és buli kompatibilis alkotás, bárhol elhallgatnám, habár koncerten nem sűrűn fogunk találkozni ezzel a bandával, amennyiben marad a solo project státusz. Mondjuk az albumon a Benighted Hierophants kifejezetten jó húzatós ritmust kapott el, alapból előjön az emberből rá a headbangelhetnék. Jó lett a vokál rész is, nagyon változatos. Némelyik számban gonosz, koboldokhoz hasonlatos hangot üt meg az ének, megint máshol kissé Csihar Attila hangfekvés, harmadik helyen enyhe Maniac behatás hallható. Változatos ének, jó témákhoz.

Különleges ismertetőjegyeket, saját fotókat, „gonosz logo”-t, egyebet nem töltött fel a szóló projekt feje, sem azt, hogy a lényegi témakör mi lenne a szövegvilágot illetően. Mivel dalszöveget nem is rakott fel – legalábbis az Encyclopaedia Metallum szerint -, így csak az elkapott félszavakból- és hangulatból tudok ítélni, miszerint főleg az alap Blackes témákat vonultatja fel, bár némileg avant-garde-abb módon.

Nagyon jó cucc lett ez az első bemutatkozás, én csak bátorítani tudom így látatlanban is az Alfa Obscura egyszemélyes brigádját, hogy még ilyeneket, sokat, gonoszat!

SAMPLE:
YouTube link

Tracklist:

1. Waves from the Plutonian Shores
2. Intense Departure
3. Mistress Viper
4. Hell Rethroned
5. The Weaver
6. Benighted Hierophants
7. Stalkers of the Black Stars
8. The Antagonist I
9. The Demon’s on the Horn
10. Den Siste Reise


Pontszám: 9.5

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár