Kiadó: Metal Blade Records
Weboldal: facebook.com/allegaeon
Kiadás éve: 2012
Stílus: Technical Melodic Death Metal
Brief Sum: Since their debut, Allegaeon haven’t changed anything on their well-working recipe of great technical melodic death music, they just made little adjustments which made their second full-length ‘Formshifter’ more mature and more memorable. The concept is the same, they rather focus on the catchy tunes and songs than on technical and structural virtuosity, however, their songwriting skills have been improved a lot since ‘Fragments Of Form And Function’. The atmosphere darkened a bit though, the sound became deeper and wider and the riffs are sometimes a bit more influenced by neothrash or groove metal. Moving towards to the mythological themes and featuring acoustic parts and ultra-complex leads and solos make this release more interesting and diverse but even without these elements this release is way better than what we usually hear from the bands of this genre.
Az amerikai Allegaeon neve nem lehet ismeretlen az oldalunkat olvasók számára, hiszen a két éve megjelent debütálólemezt szintén górcső alá vettük. Akkor nagy jövőt jósoltam a csapatnak, hiszen szinte az ismeretlenből kapta fel őket a Metal Blade már az első album előtt, méghozzá joggal, ám ez csak részben sikerült, ugyanis míg a tengerentúlon a számos turné után ők lettek a Bay Area Metal Festival egyik headliner csapata, addig Európában csak mérsékelten ismert a nevük, még a technikásabb melodic death metalt kedvelők körében is. Ahhoz, hogy ez változzon, most tesznek egy újabb kísérletet az új albumuk segítségével, amely minden szempontból erősre sikeredett.
Szerencsére már a lemez elejétől kezdve érződik, hogy a csapat hozzáállása ehhez a műfajhoz alig változott, azaz dalcentrikus módon közelítik meg a stílust: elsődlegesen a fogós témákra koncentrálnak, és azokat próbálják vegyíteni különböző technikásabb elemekkel. Ez utóbbiakból ha nem is sokkal, de kevesebb van, és a klasszikus ritmustöréses-blastos technical melodeath helyett inkább a riffekkel variálnak kissé groove-osabb, olykor neothrashes módon. Természetesen előbbiből is hallhatunk azért példát, de alapvetően a lemez nagy részén a gyors részek inkább felvezető szerepet töltenek be. A fő témák inkább a súlyos, riffközpontú témákra építenek, amiket a gyors, ámde fogós leadek és szólók tesznek könnyen emészthetővé. Erre legjobb példa már a nyitó „Behold (God I Am)” is, amely hiába haladja meg a 7 percet, egy pillanatra sem unalmas, végig leköti az ember figyelmét. Erőssége az anyagnak, hogy a komplex témák ezúttal sem csak egymásra vannak pakolva, jól felépített íve van a daloknak, még jobban átgondoltak, mint az előző lemezen voltak. Az „Iconic Images” végén pedig egy nagyszerű akusztikus gitárjátékot is hallhatunk, amely még inkább feldobja az egész lemez hangulatát. Az atmoszféra erősebb lett, mint az első albumon, de jóval sötétebb tónusú is, amelyet a gitártémák hangulata mellett még a telt és mélyebb hangzás is erősít. Érdekes, hogy dalszövegek tekintetében ezúttal ugyan eltértek kissé az első lemezen kitűzött sci-fi/tudományos hangvételtől, és inkább a mitológiát helyezték előtérbe, mégis sok esetben az elszállós leadek inkább sugallják az előbbi hangulatot. Igaz, ezen az anyagon alkalmanként már némi mediterrán/közel-keleties, vagy akár monumentális dallamokat is felfedezhetünk – mint például az említett Iconic Images című dal végén, vagy a „From the Stars Death Came” elején -, ami szintén jól áll a zenekarnak.
Zeneileg ez az album ha nem is a műfaj legegyedibb dalait tartalmazza, de összképileg mindenképpen sajátos, az Arsis/Obscura jellemezte vonalat pedig már csak nyomokban képviselik, leginkább csak a lemez hangulatában. Inkább úgy kellene elképzelni, mint ha az Illdisposed kezdene el bonyolultabb és technikásabb leadekkel és számokkal operálni, még erősebb és komplexebb riffekkel alátámasztva a zenét. Ahogy a debütálólemezt hallgatni is felüdülés volt a virtuozitást középpontba helyező zenekarok albumai között, úgy ez erre az albumra még inkább igaz. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a Formshifter a debütálólemez nagytestvére, érettebb, kidolgozottabb dalokkal, erősebb egyedi ízzel és minden olyan tulajdonsággal, ami megmutatja, hogy megérdemelné a csapat, hogy ne csak a hazájukban legyenek ismertek.
Tracklist:
1. Behold (God I Am)
2. Tartessos: The Hidden Xenocryst
3. A Path Disclosed 4:29
4. Iconic Images
5. Twelve
6. The Azrael Trigger
7. From the Stars Death Came
8. Timeline Dissonance
9. Formshifter
10. Secrets of the Sequence
