Kiadó: Metal Blade Records
Weboldal: myspace.com/allegaeon
Kiadás éve: 2010
Stílus: Melodic Death Metal
Brief Sum: A strong debut from an American newcomer, a perfectly balanced melodic death metal album between technical virtuosity and the song-orientation. If the old Amoral wrote this record, this would be the sequel of Reptile Ride with some influences of Obscura/Arsis. The songs are well-written, the musicianship is really good, the lyrics are not usual but despite all of this there’s nothing exceptional here. A good technical melodeath album from a talented band.
Itt egy újabb amerikai újonc, akik máris egy nagy kiadónál, a Metal Blade-nél jelentethették meg debütáló lemezüket. Noha nem ez az első kiadványuk – még 2008-ban megjelentettek egy EP-t, amelyet a csapat a saját neve után nevezett el -, azért sokat sejtet a zene minőségét illetően. Ez ez esetben sincs másként, pedig a választott stílusban manapság meglehetősen nehéz maradandót alkotni: a technical melodic death metal nagyágyúi (Obscura, Arsis) még fénykorukat élik, és egyre több újabb zenekar választja magának ezt az utat, az ember egy idő után nem is kapja fel a fejét egy-egy újabb jövevény hírére. Ráadásul nagy kockázatot vállalnak ezek a zenekarok, hiszen nehéz eltalálni, hogy a hangzásuk milyen arányban koncentráljon a virtuóz/progresszív elemekre, és mennyire legyen dalcentrikus. Általában ez utóbbi szokta eldönteni, hogy egy banda képes-e az életben maradásra, vagy sem.
Az Allegaeonnak nincs félnivalója, hiszen ők eleve úgy írják le a koncepciójukat, hogy alapvetően fogós melodic death metal dalok írása a céljuk, amelyeket aztán vegyítenek technical death metal elemekkel is, de úgy, hogy ez ne menjen az összkép rovására. Egyszóval befogadható legyen, de izgalmas és előremutató. Ezt persze meg is kell valósítani, amiben a csapat szintén nem vall szégyent, az egész lemez egységes, homogén: erős és koherens dalok, valamint sok megjegyezhető momentum és dallam található a lemezen. Valahogy úgy kell elképzelni, mintha az Amoral a Reptile Ride után nem váltott volna stílust, és a középtempósabb számok mellé egy-két blastosabb témát is bevállalt volna, valamint példát vett volna a már fent említett Obscuráról/Arsisról, és némi hatást belecsempészett volna tőlük. Lehet, hogy egy-két téma már-már ismerősnek számít korábbi hasonló stílusú (esetleg egy-két modern thrash/death) együttestől, de a másolás szóba sem jöhet. Kiemelném itt viszont a leadeket és a szólókat, a riffek mellett ezek is technikásak és dallamosak, de emellett kreatívak is, ezeknél egyszer sem fogott el engem a „hallottam már” érzés. A hangzás is hibátlan, a zenészek is rendben teljesítenek, bár egy-egy helyen van ugyan apró baki a produkcióban, ahol a tempó egyet ugrik, de ezek nem észrevehetőek, és elenyésző az album egészéhez képest. (Mivel első anyag, ezért szemet is hunyok felette.) A szövegek tetszetősek, a számok témái a természettudományokról szól, így a modern biológiáról, a kvantum- és asztrofizikáról, de szó esik például az orvoslásról is. Ez mindenképp jó pontot érdemel, hiszen ugyan sokan szövegeik témájául a tudományt, mégsem mondható ez sablonosnak, ami manapság rengeteg új csapat dalszövegéről nem mondható el.
Erős debütáló lemez lett a Framents Of Form And Function, a csapatban van tehetség, és ezt meg is tudja valósítani. Progresszivitás ide vagy oda, azért forradalmi újításokat ne várjunk tőlük, a legtöbb dal a nagyok által megihletett témákból van összerakva, jól. Aki szereti a melodic death metal és a technical/prog. death keverékét, de már elege van abból, hogy a legtöbb csapat a virtuozitás és a sebesség köré építi a dalait, annak ez a lemez felüdülést jelenthet. Erős debüt.
Tracklist:
1. The Cleansing
2. The Renewal
3. Across The Folded Line
4. The God Particle
5. Biomech – Vals No. 666
6. From Seed To Throne
7. Atrophy Of Hippocrates
8. Point Of Disfigurement
9. A Cosmic Question
10. Accelerated Evolution