ALLHELLUJA – Inferno Museum

Kiadó: Scarlet Records

Weboldal: www.allhelluja.com

Kiadás éve: 2005

Stílus: Stoner R’N’R

 

 

 

Nem tudom, miért pont és hogy-hogy éppen ez a 2005-ös anyag jutott el hozzám, hiszen tavaly már a harmadik albuma jelent meg a Jacob Bredahl (Hatesphere) által vezetett, 2003-ban alakult csapatnak. Végülis szinte mindegy, még úgyse hallottam ezt sem. Aztán ha ezen túl leszek, jöhet a többi!
Hogy miről is szól az Allhelluja? Egyféle durva, mocskos rock ’n’ roll. Olyan, mint ha a Motörhead-et és a Danzig-et mixelnénk össze, fűszernek meg egy pár csepp HC esszenciát is csöppentenénk az elegybe. A promo lap szerint viszont Motörhead, Kyuss, Entombed keverékeként írható le. Utóbbi hatását (bár nem vagyok nagy Entombed fan) szerintem inkább csak az időnként hörgésbe hajló ének miatt lehet érezni.

Rövid, intrószerű morajlással és templomi kórussal indul az A Perfect Man, aztán robban. Tempós, erőtől duzzadó szerzeménnyé növi ki magát, kevés, de viszonylag hangsúlyos szerepet kap benne a dallamos ének. Középtempós nóta a Your Savior Is Here, néhol majdnem sikolyi magaslatokba csapó tisztább énekkel, húzós, grúvos alapra eltekert koszos gitárszólóval.
Szörcsögő basszus és blues alapú, kissé Danzig-es téma viszi az Ego Te Absolvo-t. Emlékezetes nóta, jófajta refrénnel. Lüktető gitárokra és tamokra helyezi a hangsúlyt a Miss M. Az ének szinte végig dallamos, a szám végére pedig súlyos stoneres cucc került fasza wah-os szólóval.
Lebegősen nyit a címadó Inferno Museum, az ének alá azonban már húzós riffek érkeznek. Sajnos eléggé jellegtelen a szóló, viszont hangulatos a befejezésnél visszalassuló hömpölygés és a narrátor szöveg is.

A lemez leggyorsabb tétele a Who’s Gonna Kill My Lady? Szinte végig sikálják az egészet, olyan a hatása mintha egy hosszú szélvészrefrént hallgatnánk. Tuti favorit a moshpitben küzdőknek, és ordítani is nagyon jól lehet, kár a végére a kissé idegőrlő gitárvinnyogtatás.

Tökös dirty R’N’R nóta a God Is Loughing, az anyag legjobbja számomra! Whiskey ízű az énekhang, jók a dallamok és kifejezetten fogós a refrén. Jellegtelen, a dalhoz mégis passzol a szóló.

Szikár, középtempós kettőnégyre épül a Nervous Titter, melyben a gitár időnként, szükség szerint megzsírosodik, megvastagszik. Az ének többnyire a zordabb tartományokban mozog. Szellős, szaggatott, disszonáns kezdés, lendületes refrén és üvöltős/hörgős bridge ad arcot a Gettin’ Closer-nek. A Devil’s Kiss grúvosabb, bluesosabb alapú cucc, melyben újra a zordabb ének dominál. Súlyos málházás és templomi hangulatú kórus zárja a dalt és a lemezt egyaránt.

Egyszerű, hatásos ösztönös riffek, ötletek sorjáznak végig a CD-n. Lassabb, fajsúlyosabb és gyorsabb, rakkendrollosabb témák váltogatják egymást, a hangzás kellően koszos és horzsoló, az ének pedig zsigeri. Én elbírnám, ha legalább néha picit több dallam lenne benne, de ez az én mániám. Death ’n’ roll-szerű „mulatós” zene. Bár talán kicsit hangulatfüggő…

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. A Perfect Man
2. Your Savior Is Here
3. Ego Te Absolvo
4. Miss M
5. Inferno Museum
6. Who’s Gonna Kill My Lady?
7. God Is Laughing
8. Nervous Titter
9. Gettin’ Closer
10. Devil’s Kiss

Pontszám: 7

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár