Kiadó: Metal Blade Records
Weboldal: http://amonamarth.com
Kiadás éve: 2013
Stílus: Melodic Death Metal
(scroll down for English Version)
Két éve jelent meg az Amon Amarth legutóbbi lemeze, a Surtur Rising, mellyel a banda egy keményebb, kevésbé slágeres irányba ment el, ezzel eltértek az általam és mások által is eddigi csúcsteljesítményüknek tekintett 2008-as Twilight of the Thunder God stílusától. A Surtur Rising a maga nemében csúcsragadozó, de hiányoztak az igazán kiemelkedő opuszok róla, így inkább csak egyben fogyasztva volt hatásos. A svéd viking melodeath metal zenekar hasonló következtetésre juthatott, hiszen 2013 júniusának végén megjelenő új korongjuk iránya valahol a két közvetlen elődé közt helyezkedik el félúton.
Deceiver of the Gods címre hallgató, kilencedik nagylemez koncepciója ismét a Ragnarökre épül, de emellett Loki történetét is alaposabban körüljárja, bemutatva, hogy a bajkeverő északi isten nem feltétlenül abszolút negatív szereplő a mitológiában. A dalok maradtak agresszívek, most elég sok thrashes íz és groove is került a témák közé, de még némi orientális elem is keveredett a korongra!
Már a címadó és egyben nyitó dal is mutatja, hogy a slágeresebb vonal irányába visszafordult a csapat, de az agresszió teljesen megmaradt: dallamos riffeléssel, mégis arcletépő erővel zúz a korong első négy dala. Mindegyik potenciális koncertkedvenc, a Father of the Wolf és a Shape Shifter főleg. Az Under Siege melodikusabb, epikusabb elemeket hoz, basszusszólója és elnyújtott outrója is rendhagyó. A lemez talán legnagyobb potenciális slágere a We Shall Destroy című csatadal, látom magam előtt a többezres közönséget kórusban zúgni: „Odin’s sons, attack!”. A másik csúcspont pedig a Hel, mely tipikus Amon Amarthosan indul, viszont mikor először meghallottam a folytatást, az állam is leesett: orientális hatású női kórus dúdol a háttérben, majd bekapcsolódik az ex-Candlemass énekes Messiah Marcolin azonnal felismerhető vokálja is s e két elem hatalmasat dob a nóta atmoszféráján! Persze a klasszikusabb Amon-stílusból is kapunk rendesen, jó példák rá a gyors és rövid Blood Eagle és a masszív, 8 perces zárótétel, a Warriors of the North.
A hangzás élőbb, teltebb lett Andy Sneap producer (Cathedral, Arch Enemy, Cradle Of Filth) segítségével, az albumborító pedig ismét Tom Thiel keze munkáját dicséri: az istenek és óriások végső csatáját ábrázolja.
Úgy vélem, jól tették a svédek, hogy visszatértek a Twilight of the Thunder God világához. Akik az előző lemezben csalódtak, most örömmel fogják tapasztalni a változást. Számomra is megnyerőbb ez a korong, hiszen a Surtur Rising csak egységként volt nagyon erős, a Deceiver of the Gods számai viszont önállóan is hatalmasat ütnek!
——————————————-
ENGLISH VERSION:
The latest album of Amon Amarth, Surtur Rising was released two years ago. With that longplayer they turned to a harder direction which wasn’t so rich in hits – and with this they deflected from the style of Twilight of the Thunder God which was considered as their greatest album ever by me and by many others. Surtur Rising is a really strong material in a viewpoint but it has no real highlights so it can hit only as a whole album. The Swedish viking melodeath metal band might think the same because the musical world of their upcoming album, out at the end of June, 2013 is somewhere on the halfway between the styles of its two direct predecessors.
The conception of the ninth full-length album entitled Deceiver of the Gods is about Ragnarök again but it also exposes the story of Loki (or Loke), showing that the mischief-maker Norse god is not an absolute negative character in the myths. The songs are still aggressive; now the themes also contain a lot of thrash-like taste and grooves and also have some oriental feeling!
The starting title-track already shows the hit-oriented direction but there is also full load of aggression: melodic riffing and on the other hand ass-kicking energy mark the first four tracks. All of them are potential concert-favourites, especially Father of the Wolf and Shape Shifter. Under Siege is more melodic with epic elements, its bass solo and long outro are extraordinary. Maybe the biggest potential hit on the album is the battle-chant We Shall Destroy; I can see thousands in the audience singing along: “Odin’s sons, attack!”. The other heyday is Hel, which starts typically but when I first heard the interlude, I was astonished: oriental influenced female choir is humming in the background and then the unique vocals of Messiah Marcolin, former vocalist of Candlemass join and these two elements raises the atmosphere of the song very high! Of course there are also some tracks in the classic Amon-style, for example the fast and short Blood Eagle and the massive, 8-minutes-long closer, Warriors of the North.
The sound became more living and more monumental by the help of the producer Andy Sneap (Cathedral, Arch Enemy, Cradle Of Filth) and the great cover artwork is drawn by Tom Thiel again: it depicts the final battle of the gods and the giants.
I think the Swedes made a good choice with returning to the world of Twilight of the Thunder God. Who was disappointed by the previous LP, they will be happy for this change. This album is more winsome for me, too, because while Surtur Rising was very strong as a whole album, the tracks of Deceiver of the Gods kick your ass also as independent songs!
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Deceiver of the Gods
2. As Loke Falls
3. Father of the Wolf
4. Shape Shifter
5. Under Siege
6. Blood Eagle
7. We Shall Destroy
8. Hel
9. Coming of the Tide
10. Warriors of the North
