AMON AMARTH - The Great Heathen Army

Nyár közepén jelent meg az Amon Amarth 12. nagylemeze. Ezt is, mint sok közelmúltban kiadott anyagot a járvány miatti kényszerpihenő szülte. Koncertezni nem lehetett, volt idő, hogy az új dalokra fókuszáljanak. Nem volt, vagy legalábbis nem olyan jelentős a határidő szorítása, ki lehetett dolgozni alaposan a részleteket. Ezzel összhangban a nyilatkozatok alapján különleges, néhol szokatlan lemezt ígért a csapat.

Az Amon Amarth számomra a metal zene esszenciáját jelenti minden lehetséges szinten: a zene, a köré épült univerzum és a koncertek. Eddigi lemezeikkel nem tudtak hibázni, kíváncsian vártam, most mivel állnak elő.

Első hallgatásra szokatlan módon nem nyerte el a tetszésem a The Great Heathen Army. Ez a véleményem azonban olyan gyorsan megváltozott a második alkalom után, hogy nem tudtam megmondani mi zavart, mi lepett meg ennyire elsőre. Ez azt jelenti, hogy valóban valami szokatlan, meglepő történik a lemezen, de ez jó! Vigyázat innentől spoiler veszély! Ha nem akarod tudni előre, fedezd fel magad az izgalmakat!

A lemezhez megjelent előzetes klipek már sejtetni engedtek valamit az újszerű megközelítésből, mert szakítottak a megszokott vikinges történetmeséléssel, modernek lettek, de azért mégsem annyira. Szerencsére ezek a dalok a lemez átlagát adják, nem egy-egy kiugró nótát, ami félrevezeti a rajongói várakozásokat. Ezeknél nagyobb izgalmak várnak!

Az elsőt a címadó dal elejének különös ritmusa rejti. Annyira tipikus tőlük, mégis nagyon izgalmas. A folytatásban a Heidrun hoz újabb izgalmat. Középtempós döngölős dal, ami meg van fejelve egy kellemes dallam bejátszással. Tuti jó koncert nóta erős folkos beütéssel!

Ezek után egy thrash verzés tétel jön, amiben egy szép gitárszóló csendül fel, ez adja a refrént, de ének eleinte itt nincs, az csak a legvégén kiséri a gitárdallamot.

A Dawn of Norsemen egy lendületes tétel, végigsöpör a hallgatón. A verze is izgalmas, de ezt sikerül még egy dalolható refrénnel megfejelni. Ütős koncert nóta! Nincs túl variálva, nincs benne felesleges hang, csak a lényeg.

A Saxons and Vikings azt adja amit ígér és amit már rengeteg Amon Amarth lemezen megtapasztalhattunk. Egy dalt egy híres vendégénekes szerepeltetésével, a cím alapján nem meglepő módon most Biff Byforddal. Ami ennyire nem szembeötlő, hogy a Saxon két gitárosa is hallható a dalban. A szöveg is izgalmas, mert megmutatja a hódítás két oldalát a támadójét és a védőjét. Zseniális!

A Skagul Rides with Me-ben a megszokott verzét az érdekes bridge vezeti át a bámulatos refrénbe. De mindez semmi a lemezt záró The Serpent’s Trial-hoz képest! Ez a dal lett a kedvencem a lemezről. Hangulatában összetett, lassan hömpölyög, mégis elsodor! Epikus történet meséléssel indít, ami szép lassan énekké épül, majd egy hihetetlenül izgalmas bridge-be torkollik. Ezek után a refrén már csak ott van. Csináltak már ilyet, de ezt mindig öröm hallani!

Eleinte nem hittem, de beszippantott a lemez. Nincs gyenge pillanat, hatalmas dalok sorakoznak egymás után! Nem a megszokott Amon Amarth, de valójában mégis az!