ANACHRONAEON – As the Last Human Spot in Me Dies

Kiadó: Stygian Crypt Productions

Weboldal: www.anachronaeon.com

Kiadás éve: 2007

Stílus: Melodic Death Metal

 

(scroll down for English Version)

 

A kéttagú Svéd project – Andreas Åkerlind (dob, ütős hangszerek) és Patrik Carlsson (gitár, ének, basszusgitár) – melodikus death metal formációja 2003-ban látott napvilágot. 2002-ben a “Human Failure”, 2003-ban a “Tales From A Hollow Eternity” majd 2004-ben a mostani lemez demója jelent meg, és 2005-ben a “The New Dawn” CD. A leginkább dallamorientált zene, és az erre felépített ének érdekességeket is rejt.

Az Intro nyitja az anyagot, egy kicsivel több, mint egyperces szintetizátorjátékkal, elég jól eltalált, skandináv atmoszférával átitatott szerkezettel. Az Anachronaeon (Where People Live in Dreams) finoman ívelt gitárhangokkal indít, a háttérben mély szintialapokkal és egy kevés cintányérjátékkal. A heroikus dallamokat követő nyersebb témák középszerűek, nem túl ötletesek, de könnyen megjegyezhető. Egy-egy betét ugyan nemigen illik a felépítésbe, azért még hallgatható. A Tornado már keményebb hangokkal indít, bár a dob túl elől, míg a gitárok túl hátul vannak – tehát a keverési arányok néhol gyengébbek. A gyors tempók után egy sablonos lassú, melankolikus téma következik, amire az ének majdnem teljesen jól passzol. A dallamos rész itt is jól kidolgozott, viszont sok helyen csak össze van tákolva a többi téma.

A The English Wizard disszonáns kezdése nem rossz, bár néhol a dobkíséret határozatlannak tűnik számomra. Amikor a gyors, reszelős részek beindulnak, és tombolni, őrjöngeni kezd az egész, minden egyenesbe jön, dinamikus riffek váltakoznak, pontos játék hallható, és az ének is plusz súlyt tesz hozzá. Nagyrészt jó, de egy része felejthető, igazából a teljes egész nem lett kidolgozva, és ez zavaró.
A The Amulet követi az előző számok vonalát – erőteljes, kemény riffek, súlyosabb, jól eltalált hangzás, sokkal több ötletesség, kidolgozottság terén. Talán egyedül a dallamos énektémára kellett volna jobban odafigyelni, ha már ilyen jól összehoztak valamit.
A következő dal a Shadows Taking Over címet viseli. Finoman lebegő hangok úsznak a szám gerincén végig, az akusztikus gitárhangzás nagyon eltalált, a dallamok remekül illeszkednek egymás után, a könnyed hangzásra még a szintetizátor is rátesz egy-egy betéttel, az ének pedig hihetetlen érzéseket kelt életre. Kiváló.
A Confessions Of A Lost Soul sajnos pont az ellenkezője – tucat témák sorakoznak, semmi különleges nincs a trackban, amit jó néhány banda el nem játszott volna már…tipikus galoppozós alap, a dob puffog, egyedül a gitárszóló értékelhető valamennyire a pontos hangszeres játék mellett. Itt a hörgős ének gyengébb kicsit a dallamoshoz képest.

A Reborn By Fire skandináv gyökerei letagadhatatlanok. Itt is úgy érzem, kissé erőltetett a szerkezet – a kevés jó ötlet mellett túl sok a sablontéma, pedig érződik, hogy tudnának jobbat, egyedibbet is kihozni magukból. Nem lenne rossz ez a nóta sem, csak elveszik az értéke a tipikus hangjegyek között.
Az utolsó dal a Sweet Tears Of Redemption. Hörgős ének újfent, de a gitárok épp csak “kapirgálnak” – ide sokkal súlyosabb hangzás kellett volna. A tipikusan ’90-es évek eleji death metal feeling megvan: pörgős riffek, érdekes váltások, némi dallamos betét lassabb tempóra – minden együtt van, mégsem üt úgy, ahogy kellene, mert a keverés nem elég húzós.

Összességében nézve korrekt és ötletes a lemez a hiányosságaitól eltekintve. Már emiatt is érdemes ismerkedni a zenekarral, és hát bizakodjunk:) Szívesebben adtam volna nagyobb pontszámot, de a fent leírtak tükrében most csak ennyit adhatok.

————————

ENGLISH VERSION:

This two-piece Swedish project – Andreas Åkerlind (drums, percussions) and Patrik Carlsson (guitar, vocals, bass) – of melodic death metal was born in 2003. In 2002, they released “Human Failure” demo, in 2003 “Tales From A Hollow Eternity”, while 2004 saw the release of the demo of this album, and there was also 2005’s “The New Dawn” CD. The mostly melody-centered music and vocals even hide some surprises.

Intro opens the stuff, with a bit longer than 1 minute playing time and synth parts, and a structure with Scandinavian atmosphere. Anachronaeon (Where People Live in Dreams) starts with fine guitar sounds, with deep synth themes in the background and some cymbal playing. The rawer themes after the heroic melodies are mediocre and not that creative but memorable. One or two themes are off the structure but they’re listenable. Tornado opens with harder sounds though the drums are way too much in the foreground and the guitars in the background – so the mix isn’t the best at certain points. After the fast tempos, there comes a mediocre, slow, melancholic theme and the vocals fit that well. The melodic part here is also well worked out but the other parts sound a bit weak.

The dissonant opening of The English Wizard isn’t bad, though at certain places the drum parts sound a bit indeterminate to me. But when the fast, raspy parts set in, it’s alright, there are dynamic riffs alternating, the playing is precise, and the vocals also add some plus weight. For the most part, it’s good but some parts are forgettable so the whole isn’t fully worked out and it’s disturbing.
The Amulet follows the direction of the previous tracks – it’s powerful, hard riffs, heavier, good production, more ideas and it’s more worked out. Maybe the melodic vocals could have been better worked out if they were that good with the rest…
Next is titled Shadows Taking Over. There are finely floating sounds along the spine of the track, the acoustic sound is very good, the melodies follow each other in a great way, the synth parts are also good, while the vocals cerate incredible feelings. Excellent.
Unfortunately, Confessions Of A Lost Soul is quite the opposite. There are mediocre themes in it, there’s nothing special in the song… typical galloping base, the drums chug, maybe it’s the guitar solo that’s worth something beside the precise instrumental play. Here, the grunting vocals are a bit weaker compared to the normal vox.

Reborn By Fire has undeniable Scandinavian roots. I also feel here that the structure is a bit forced – beside the few good ideas there are more stereotyped themes but I can feel they’d be capable of bringing more and more unique things. It would not be too bad either but its value get lost among the typical sounds.
The last one is Sweet Tears Of Redemption. The vocals are again grunting, but the guitars are rather weak – a more powerful production is needed here. They have the typical ’90s death metal feeling here: cool riffs, interesting changes, somewhat more melodic insets with slower tempos – it’s all in here, but it does not kick ass as it should because the production is not that great.

All in all, it’s an alright and creative record, apart from its imperfection. So it’s worth getting to know them, and, well, let’s hope for the best 🙂 I would have liked to rate it better than this, but based on the above-written facts, I can only give:

Tracklist:

1. Intro
2. Anachronaeon (Where People Live in Dreams)
3. Tornado
4. The Enlish Wizard
5. The Amulet
6. Shadows Taking Over
7. Confessions Of A Lost Soul
8. Reborn By Fire
9. Sweet Tears Of Redemption

Pontszám: 7

Kapcsolódó cikkek

ANACHRONAEON – The Futile Quest For Immortality

Dr. Feelgood

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár