ANDROMEDA – The Immunity Zone

Kiadó: Nightmare Records

Weboldal: www.andromedaonline.com

Kiadás éve: 2008

Stílus: Progressive / Metal / Rock

 

(scroll down for English Version)

 

A progresszív metált játszó svéd Andromeda-t 1999-ben alapította Johan Reinholdz és még ez év őszén csatlakozott hozzá három tag, majd megalkották első nagylemezüket az “Extension of the Wish”-t. Ez a korong olyan jól sikerült, hogy rögtön meghívást kaptak a Progpower fesztiválra. Ezután pedig egy francia turnét is lebonyolítottak az Evergrey társaságában. Időközben új basszusgitáros érkezett, mely még jobban megerősítette a zenekart és ennek eredménye lett a “II=I (Two Is One)” című nagylemez. Később a harmadik korongnál kicsit finomabb vizekre eveztek és 2007-ben egy koncert DVD-jük is napvilágot látott. Most újból a keményebb irányba fordultak és megszületett legfrissebb kiadványuk a “The Immunity Zone”. Mivel ez az első találkozásom a svédek muzsikájával, ezért elvárásaim nem voltak a zenét illetően. A progresszív jelző viszont 100%-ig igaz erre a csapatra.

Mikor legelőszőr hallgattam végig a lemezt annyira nem is igazán tudtam mit kezdeni vele, de ha jobban beleássa magát az ember, felfedezheti erényeit. Viszont a sokszori nekifutás után is tartom magam ahhoz a megállapításhoz, mely szerint az első nótával nem tudok mit kezdeni. Valahogy nem áll össze a kép. Viszont a második “Slaves to the Plethora Season” annál inkább, jó kis refrénjével kellően progos és erős riffjeivel, az egyik favoritom. A végig visszafogott “Ghosts on Retinas” is tetszik a maga szomorkásabb felépítésével. A rengeteg hangulati elemet tartalmazó “Worst Enemy”-ben is jó ötletek sorjáznak.
A “My Star” pedig az egyik legfurcsább dal a korongon. Főleg a dal végén lévő szólós részek jönnek be mind, ahogy az egész nóta atmoszférája is. A másik kedvencem pedig a kissé heavy\power metalos dal az “Another Step”.

Nem mehetünk el szó nélkül a lemezt záró epikus bő negyedórás “Veil of Illumination” mellet sem. Szinte mindegyik hangszer kiveszi a részét a progresszivitásból és a gitárszólók is fület gyönyörködtetőek. Megemlíteném még a borítót, ami igaz mellékes, de egy nagyszerű grafikával megáldott frontot sikerült kreálni ennek a korongnak. Apróbb hiányosság részemről a néha túlságosan előretolt billentyű, ami nem hoz mindig olyan jó dolgokat, hogy ennyire bele kéne tolni az ember arcába. A másik, hogy a dobos nem igazán üt a lemez színvonalához méltó dolgokat. Kicsit több bonyolítás ráférne a játékára. Ezen kívül viszont nem lehet belekötni az Andromeda lemezébe, melyen igaz nem mindegyik nóta és ötlet kellően kiemelkedő, de a progresszív metalra gerjedők körében méltán szerezhet elismerést.

—————————

ENGLISH VERSION:

Swedish Andromeda, a band playing progressive metal, was formed by Johan Reinholdz in 1999, and in the same year he was joined by 3 members, and with this line-up they made their debut titled “Extension of the Wish”. This record turned out to be so good that they were even invited to Progpower fest. After that they did a French tour together with Evergrey. Meanwhile, they got a new bassist strengthening the band and the result was “II=I (Two Is One)” full-length. With the third release, they went on to softer realms, and in 2007 they had a live DVD out also. With their newest stuff “The Immunity Zone” they turned again towards heavier things. Since this is my first encounter with them, I had no expectations concerning the music. The progressive term, however, fits them 100%.

When I first heard the entire record I did not know what to do with it but later one can discover its virtues. But, after several spins, I still regard the first track as rather strange. Somehow the whole does not work. However, I like the second “Slaves to the Plethora Season” much more; this one turned out to be one of my faves with its cool chorus, appropriately progressive and strong riffs. The quite modest “Ghosts on Renitas” is also good with its more sorrowful structure. There are very good ideas in “Worst Enemy” where a lot of different moods are present.
“My Star” is one of the strangest compositions of the record. I mainly like the solo parts at the end of the song, and the atmosphere. My other favourite is the little bit heavy/power metallish “Another Step”.

I must also mention the closing epic 15 minute-long “Veil of Illumination”. Here, almost all instruments take their part from progressivity, and the guitar solos are wonderful. I would also point out the cover, which is, though a subsidiary thing, excellent with a great picture. A minor negative thing is that the synth sometimes gets too much in the front. It does not bring that great themes to be emphasized that much. Another thing is that the drummer doesn’t bring themes appropriate enough for the standard of the record. Some variation could be added to it. Except these mentioned things, however, I cannot see any bad ones in Andromeda’s album, on which not all tracks and ideas are equally great but those into progressive metal could enjoy this.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. Recognizing Fate
2. Slaves of the Plethoria Season
3. Ghosts on Retinas
4. Censoring Truth
5. Worst Enemy
6. My Star
7. Another Step
8. Shadow of Lucent Moon

Pontszám: 8

Szólj hozzá!