ANGEL BLAKE – The Descended

Kiadó: Dynamic Arts Records

Weboldal: www.angelblake.com

Kiadás éve: 2008

Stílus: Heavy Metal

 

 

Az öttagú, dark/gothic elemekkel jócskán átitatott svéd metal banda négy éve alakult. Az Anders Edlund (basszusgitár), Janne Saarenpaa (dob), Marko Tervonen (gitár), Örjan Wressel (kontrabassz, vokál), Tobias Jansson (ének) alkotta formáció lemeze nagyjából azon a vonalon mozog, mint a norvég Audrey Horne (lásd a kritikák közt), csak itt nagyobb a jól kidolgozott számok aránya. A tíz számos korongon vannak gyengébb dalok is, ami bosszantó az ötletes és dinamikus trackek között. A korábbi anyagokon érezhető Danzig/Paradise Lost/Sentenced stílusjegyek mára fellazultak, átformálódtak, az egyediségre való törekvés azonban itt is érezhető, igaz még mindig csak törekvés. Időközben Tony Jelencovich énekes helyére Tobias érkezett, és új tagként belépett Anders, aki Örjan helyét váltotta fel, míg az kontrabasszra váltott. A korai hatások közül zeneileg néhol a doom metalt lehet kiemelni, ez az, ami markánsabban megmaradt a régi arculatból.

Az Anywhere But Here című, dinamikus nótával indít a lemez, amin inkább heavy metal-os elemek tűnnek fel, némileg technikás ének kíséretével, sajnos itt a finomabb részek nem lettek elég előre hozva, így nem túl sok hallatszik belőle. A zene szaggatott jellege a ’80-as évek végét idézi, míg az erőteljes hangzás inkább a modern metalt ötvöző zenekarokat, mint pl. amilyent a Katatonia vagy a Paradise Lost volt ’97 környékén. A Defenseless egy sötét hangulatúa góthic metal dal, súlyosabb és tiszta, dallamos énekhanggal, jól tálalt, ötletes riffekkel, kőkemény ritmusszekcióval. Egy sziklaszilárd pont a lemezen, mint az utána következő, enyhén eposz szagot árasztó Again című szám, amelynek szerkezete minimális alapokon nyugszik ugyan, de nagyon jól kidolgozott, semmi felesleg nincs sehol. Az ének itt megint más, ahogy végig az egész lemezen, a keverési arányok itt kihoznak minden maximumot ebből a fagyos hangulatú dalból.

A When All The Light’s Are Out egy kissé progresszívebb a többi számhoz képest, valahogy az az érzésem van, hogy a fiúk nem találják még a kellő utat… ez egy tiszta metal szám, méghozzá nagyon is jó, de elüt rendesen az album anyagától. Egy heavy metal korongon ott a helye, de itt? Az Alone ismét visszakanyarodik a nyugodtabb, komorabb világ felé, újra gothic hangulattal élve ezúttal is. Maga a dal közepes, nem ül annyira jól az ének, mint amennyire az néhol megkívánná, a hangszeres játék pedig néha elveszti a dinamikát, és egy idő után unalmassá kezd válni. Wasn’t Mean To Last a next track, ami egy lassú, gonosz hangulattal indít, az ének kissé olyan, mintha nagyon messziről szólna… majd bevadul minden, egyszerű rifekkel támad a kétség, a félelem… a hang újra megszólal, miközben a kiutat keresed a falhoz lapulva. Nagyon jó a dal határozottsága, a finom kis kidolgozott részletek kiemelik az egyes témákat, az ének változatossága csak dob rajta egyet. Pokolian mesteri dark/goth/metal keveredés.

Az In Silence-Augerum egy akusztikus tétellel nyit, majd a belépő basszusgitár már előre sejteti, hogy egy lírikusabb darabhoz lesz szerencsék. Kísérletező hangzása Nevermore dalokat juttat eszembe, a hangulata ugyanaz a fagyos világ. Mindvégig lassú témái egy füzéren lógnak, a szomorúság terhét magukon hordozva. A lemez egyik legerősebb nótája a címadó The Descended. Hihetetlen erővel tör fel már a legelején, brutális hangzással vág bele minden előzetes jel nélkül. A Type ‘O Negative és a Love Like Blood utazott ezen a vonalon tartósan, a zene azonban itt is kivételes jegyeket hordoz magán, itt lehet legjobban érezni, hogy nem egy szimpla sablonbandáról, hanem egy fejlődőképes, erős zenekarról van szó, bármelyik vonalon is induljanak tovább. A durvább metal hangokkal megspékelt dal igazán ütős, dinamikus, minden porcikája ott a helyén. Az ének itt is fontos szerepet tölt be, a gitárok nagyon jó dallamvezetéssel kísérnek, ahogyan a ritmusszekció is odateszi a magáét. Odabasz.

A Silent Voice egy újabb lírikusabb tétel, ami a Nevermore hangulatot illeti… persze nem olyan tökéletes, de közelít, és nem rossz a maga nemében. A kissé melankólikus dallamok effektezve szólalnak meg a keményebb, enyhén tört ütemű váltás előtt, ahol egy tipikus szólót lehet hallani. Nem rossz, nem rossz, bár egy erősebb énekhanggal többet dobott volna rajta. Az utolsó tétel a You’ll Never Need To Feel Again egy szintén markáns darab a lemezen, doomos témavezetéssel, sötétebb hangzással, himnikusabb énekkel. Hangulata gyászos, talán egy vámpírfilmbe bele is férne. A gitárok nagyon jól építik fel a szerkezetet, mert mielőtt monotonná válna, jön egy hirtelen “hangulatváltás”, amikor a gonosz tör utat magának… súlyos, beteg témák öntenek el mindent. Van benne egy rész a vége felé, ahol azt az “ooo”-zós részt kihagytam volna, mert semmi keresnivalója nincs itt.

Összeségében a lemez megér egy próbálkozást, bár én igazából inkább a jobb dalokból raktam volna össze egy kislemezt, többet ért volna. Hogy igazából kinek ajánlanám? A gothic/heavy metal/modern metal kedvelőinek mindenképp be fog jönni hibáitól függetlenül, a darkok is felteszik majd, ahogy a doom metal kedvelői közül is jó páran.

Tracklist:

1. Anywhere But Here
2. Defenseless
3. Again
4. When All The Lights Are Out
5. Alone
6. Wasn’t Mean To Last
7. In Silence-Augerum
8. The Descended
9. Silent Voice
10. You’ll Never Need To Feel Again

Pontszám: 7.5

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár