ANGERTEA – Twenty-Eight Ways To Bleed

Kiadó: Edge Records

Weboldal: www.angertea.com

Kiadás éve: 2009

Stílus: Progressive Metal

 

(scroll down for English Version)

 

 

Sokat hallottam már az Angerteáról, sok kritikában olvastam, hogy elég magas művészi szinten játsszák meglehetősen nehezen kategorizálható zenéjüket. Magát a zenét csupán egyszer, néhány évvel ezelőtt hallottam, akkor azonban nem jött be, sok mindent hiányoltam belőle. Mivel azóta is számtalan pozitív kritikát olvastam róluk és a művésziesebb zenék általában tetszeni szoktak, gondoltam, megpróbálkozom újra velük. Erre remek apropót szolgáltatott az új lemez, a Twenty-Eight Ways to Bleed.

A lemez borítója kicsit népies jellegű, akár csalóka is lehet, de esztétikus, jó ránézni és a korong meghallgatására buzdítja a nézőt. Az inspirációt az albumcímhez, a szövegekhez és általánosságban véve az egész albumhoz, egy igen fájdalmas esemény, Mihály Gergely szakítása barátnőjével szolgáltatta. Nem részletezném az történéseket, különböző interjúkból össze lehet rakni a képet. Furcsa módon azonban én csak nagyon ritkán, szinte egyáltalán nem érzem az albumban a fájdalom és a csalódás jelenlétét. Oké, a szövegekben nyilvánvalóan ott rejtőzik írójuk szíve-lelke és annak tartalma, de a zene hangulata számomra egyáltalán nem fájdalmas vagy szomorú. Lehetséges, hogy túl sok szélsőségesen szomorú és fájdalommal telített zenét hallgattam és immunissá váltam már ezekre az érzelmekre, de az anyagot hallgatván akkor sem szorul össze a szívem, nem vágyom egyedüllétre, nem nézek komoran a világra. Félreértés ne essék, az album nem hangulat- vagy érzelemmentes, csupán a háttértörténet miatt várható keserűség nem jelenik meg benne. Hangulatilag néhol az album a Wall of Sleepet jutatta eszembe, főként a hangzás miatt; a gitárok mélyre hangolva hullámzanak alattunk, mintha homoktengeren sodródnánk, a basszus pedig különösen játékos dallamokkal emelkedik ki eme óceánból.

A számcímek igen egyediek és különlegesek, ám egy kis fantáziával (avagy néhány interjú elolvasásával) kitalálható, hogy miképp jöttek létre. Az első dal, a Holy Cat Mother – bár ez eléggé elcsépelten hangzik, de – remekül előrevetíti, hogy mit is fogunk hallani az albumon. Bonyolult, de egyszerűnek hangzó dobképletek, tökéletes hangzású gitárok és – ami számomra az album legjobb eleme – Peralta Miguel példátlan basszusjátéka. Az Angertea zenéjében a basszusgitár nem játszik háttér- vagy térkitöltő szerepet, abszolút központi hangszer, megesik, hogy még a gitárnál is több dallamot hallhatunk tőle. Egyetlen magyar nyelvű tétel található csak a korongon, ez pedig az akusztikus, igen erős keleti hatással rendelkező Miattad, ami számomra az album egyik legjobb dala. Ének gyanánt alig hallhatóan elsuttogott mondatok vannak benne, ami nagyon jó ötletnek bizonyult, mert nem rontja el a dal magányos, merengő hangulatát. A keleties zenei hatás az album egészén tetten érhető, a hallgató – ha hagyja magát – sokszor egy éjszakai sivatagban érezheti magát, tábortűz mellett, amint elmereng múltjának valaha fájdalmas, mára csak borongós epizódjain.

A lemez gyenge pontja Mihály Gergely tiszta éneke, ami sajnos meglehetősen egyhangú, így a figyelmet főleg az üvöltözős, sikoltozós részek tudják fenntartani. Ezek közé tartozik a Sophie’s Station dühös verzéje – ebben a dalban pedig még maradandó énekdallamokat is hallhatunk – vagy az akusztikusan induló Swept egészen elmebeteg kiabálásba forduló része. Alátámasztja az előbbi kijelentést, hogy a megintcsak igen érdekes címmel bíró RedCoatCurse számomra az album legjobbja, pedig egyáltalán nincs benne tiszta ének. Néha a kiabálás egészen mély hörgésbe vált ebben a dalban, szinte már death metalos hangulatot idézve fel. Szerencsére a zene picit sem megy el ebbe az irányba. Sajnos ezen a néhány pillanaton kívül nem nagyon tudok különösebben kiemelendőeket említeni, ami nem jelenti azt, hogy teljesen rossz lenne az anyag, de – bármennyire is nem szeretném ezt a szót leírni – unalmas. A legnagyobb probléma a tiszta énekkel van, de a gitárokon is sokat dobna egy másodgitáros bevétele. Véleményem szerint egy szintetizátor vagy egy sampler – amit persze nem kell túlzásba vinni – megadná azt a kis pluszt, amitől tökéletesnek mondhatnám az Angertea zenéjét. Így olyan, mintha a határtalan művészi tehetséggel rendelkező lélek egy kisgyermek testébe lenne zárva, melynek fogyatékosságai miatt nem teljesedhetne ki és nem mutathatná meg a világnak fantáziájának csodálatos képeit és hangjait.

——————————

ENGLISH VERSION:

I’ve heard a lot about Angertea and have read in lots of reviews that they play their hard-to-categorise music on a highly artistic level. I’ve only heard the music itself once, a few years ago, but I remember that I didn’t like it, a lot of things were amiss. Because ever since I’ve been reading more and more positive reviews on them and I tend to like artistic music (what music is not artistic?), I decided to give the band another chance. Their new album proved to be a very good occasion for this.

The cover of the disc is somewhat folk-like, which is a bit deceptive, but it is aesthetic, it is good to set your eyes on and it encourages the viewer to listen to the album. The inspiration for the title, the lyrics and generally for the album itself was provided by a painful event, namely the breaking up of singer/guitarist Mihály Gergely and his girlfriend. I won’t go into details, by reading a few interviews, you can assemble most of the story. Strangely enough, I very rarely feel the presence of pain and disappointment in the music. All right, the lyrics definitely contain the contents of the heart and soul of their writer, but the mood of the music is not painful or sad at all. Maybe I listened to too much extremely sad and tortured music and I became immune to these kinds of emotions, but while I’m listening to this disc, I’m not touched by grief, nor do I want to be alone or stare at the world bleakly. Of course, the music is not free of emotions or moods, it’s just the bitterness we would expect in knowledge of the background story is not present. The mood of the album sometimes reminds me of Wall of Sleep, mainly because of the sound: the low-tone guitars are waving under us as if we were drifting on an ocean of sand, and the bass is standing out from this ocean with especially playful melodies.

The song titles are very unique and special, but with a little imagination (or after reading some interviews) they origins can be guessed. The first song, Holy Cat Mother – even though this sounds quite typical – perfectly demonstrates what we will hear during the album. Simple-sounding, but complex drum patterns, perfect-sounding guitars and – what is the best element of the album (at least for me) – the exceptional bass-utilization of Peralta Miguel. In the music of Angertea, the bass does not play a background or filling role, but is a central instrument, sometimes it even provides more melodies than the guitar itself. There is only one Hungarian song on the disc, the acoustic, heavily oriental-influenced Miattad, which is one of the best songs on the album for me. There are no vocals in it, just whispered lines, which is a very good idea, since this way, the voice of Gergely doesn’t ruin the lonely, wondering mood of the song. The oriental influence can be felt on the whole album, the listener – if he lets himself go – can feel himself at night in some desert by a campfire, wondering about the once painful, now just grey episodes of his past.

The weak point of the album is the clean voice of Gergely, which is unfortunately quite monotonous, thus attention is mostly maintained by the screaming, shouting parts. Such parts are the angry verse of Sophie’s Station – even though in this song we can even find real clean vocal melodies – or the piece in acoustic-starting Swept, which turns into totally insane shouting. The previous statement is further supported by the fact that the strangely-titled RedCoatCurse is one of the best songs on the disc and it only conatins harsh vocals. Shouting sometimes turns into deep growls in this song, giving it a slight death metal flavour. Fortunately, the music is not taking the littlest step in that direction. Unfortunately enough, apart from these, there are not many moments worth mentioning. This does not mean that the album is totally unenjoyable, but – no matter how I don’t want to use this word – it is boring. The greatest problem is the clean voice, but the guitars would be much better if they recruited a second guitarist. In my opinion, a synthesizer or a sampler – which does not have to be overused – could give that little plus to the music of Angertea, which would make me say it’s perfect. This album is like a limitless, artistic soul stuck in the body of a small child, the handicaps of which render it impossible for the soul to introduce to the world the wondrous pictures, images and sounds of his.

Tracklist:

1. Holy Cat Mother
2. Waterfront Syndrome
3. Sex in a Dyke
4. Endless Fields
5. Miattad
6. Sophie”s Station
7. Swept
8. Twenty-Eight
9. RedCoatCurse
10. (R.C.C.) Reprise

Pontszám: 7

Kapcsolódó cikkek

Angertea – Chuck Mosley Forever: A Tribute Album

NorthWar

Angertea – Hivatalos videoklip az új lemezről

NorthWar

Angertea – Dalpremier!

NorthWar

Angertea – “Sinking in Strain” klip

NorthWar

Új Angertea klip: The Moon Encounter

NorthWar

Angertea – Kárász a Tiszában… Új klip!

NorthWar

Angertea Klippremier!

NorthWar

Angertea – Második dalpremier

NorthWar

Angertea – Dalpremier!

NorthWar

Omega Diatribe, Angertea, RiotMonk, Trendkill – Koncertbeszámoló

MelancholyR

Angertea – Elmarad néhány koncert!

NorthWar

Angertea – Új klip

NorthWar

Új Angertea videó!

NorthWar

Hot News: Angertea – “Decay” Smash Fabric Records Lyric Video

NorthWar

Új Angertea klip

NorthWar

Megjelent az új Angertea klip

NorthWar

ANGERTEA – Nr. 4: Songs Exhaled

Dr. Feelgood

Új Angertea klip!

NorthWar

Új Angertea lemez, teljes egészében!

NorthWar

Angertea dalpremier!

NorthWar

Angertea hírek

NorthWar

Új Angertea klip!

NorthWar

ANGERTEA – Distrust EP

ash (a/d/sly)

A Storm Of Light, Angertea, Marionette ID – Koncertbeszámoló

Hermes

Angertea Interjú

NorthWar

Anathema, Demians, Angertea – Koncertbeszámoló

Morhguel

Zippo, Stereochrist, Angertea – Koncertbeszámoló

theowina

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár