Kiadó: Earache
Weboldal: www.annihilatormetal.com
Kiadás éve: 2010
Stílus: Thrash / Groove
A „Megadeth-szindrómás”, Jeff Waters vezette Annihiliator 1984 óta van a thrash színtéren. Az alapító őstag körül állandóan változtak a különböző posztokon lévő emberek. Ma állandó zenészei sincsenek, csak ő és az énekes/gitáros Dave Padden a hivatalos tagok. A banda idén májusban hozza ki 13. nagylemezét, amit a zenekar nevére kereszteltek.
A borító nagyon tetszetős. Egy szörnyeteg-lányt (?) ábrázol a kép, akinek üveges szemei, ősz haja és szürke bőre van. A banda/lemez neve a lány homlokára van írva, mintha sebhelyek lennének. Enyhén zombi feeling. 🙂
Az Annihilator zenéje elég sokszínű, nekem legalábbis annak tűnik. Benne van az igazi thrasher íz és annak minden védjegye. Ám ezen kívül más elemeket is belepakol Jeff. Célzok itt néhány stoner, groove és progresszív dologra. Az is biztos, hogy a mester elég gitár-centrikusan írja a dalokat, ahol tudja, megmutatja, hogy mit tud a hathúroson. A lemez nyitódala, a The trend egy nagyon tetszetős gitár-riffel indít. Erre épül rá a többi hangszer és ezt követi egy nagyon dallamos gitárszóló, igazi gitárhős produkció. 🙂 Persze nem szabad elfeledni, hogy ez egy thrash album, így a szólót hamar felváltja a súlyos thrash zúzda. A refrén egyszerű, kiabálós és ezt követi egy újabb zseniális gitárszóló. A kiadói albumtájékoztató szerint 60 szólót hallhatunk Jefftől a 10 dal során. Nem számoltam, de az biztos, hogy nagyon sokszor megvillogtatja a tudását. Egy rövid akusztikus rész nyitja a második számot, majd folytatódik az első számból megismert fűrészelés. A refrén most jóval dallamosabb. A középrészt itt is kitölti a gitártépés. A szám címe Coward.
A harmadik, Ambush névre hallgató nótánál sem szakad meg a sor, ez is egy hatalmas metal-kaparás. Koncerten senki nem marad majd állva! 🙂 A következő, Betrayed című szám nyitó, tam-püfölős riffje a Sepu Territory c. számára emlékeztet. Itt már visszavesznek a tempóból a srácok, persze a két lábgép így is egyfolytában megy. Az egyszerű refrénje kitűnő koncertdallá teszi. Nem tagadom, ez az egyik személyes kedvencem a lemezről, holott nem a legsúlyosabb. Az ötös számú tétel baljós basszus és dob riffel kezdődik, ez a dallam visszaköszön a középrészben is a szóló után, ám a nóta nagyobb részét a tempós thrash jellemzi. Ez alól kivételt képez még a gitárszóló, ami itt is nagyon érdekes. A dal címe egyébként 25 seconds.
A következő darab is elég érdekes. A versszak alatti téma leginkább a thrsah felé húz, ám a refrén akár egy Killswitch Engage dalban is megállná a helyét (akusztikus díszítések, tiszta, dallamos ének). A levezetés ennek ellenére már-már hardcore-ba nyúló betonozásból áll. The other side a hetes szám címe. Ismét egy tökéletes thrash szerzemény, a szóló is nagyon a helyén van. A középrész tetszik belőle a legjobban, ahol Jeff sípoltatásokkal díszíti a témát. A következő szám eszelős gitár-riffel indul majd egy csinos kis thrash szerzemény nő ki belőle. Death in your eyes a címe a dalnak és a zúzós thrash és a dallamos gitárszólók keverékeként fogható fel. Az utolsó előtti Payback nóta egy változatos tempójú darab, ám az elejétől a végéig thrash. A gitárszóló akár egy Slayer lemezen is elférne, nagyon illik a számba. A zárótétel nem más, mint a Romeo Delight című Van Halen szerzemény feldolgozása. Tökéletes választásnak tartom a lemez végére. A hangzás végig nagyon jó.
Bár nem tudom, hogy megvolt-e a 60 gitárszóló a főnöktől, de biztos vagyok benne, hogy a lemez meghallgatása után senkinek sem lesz kétsége afelől, hogy Jeff Waters milyen briliáns gitáros. Mindenkinek tudom ajánlani a lemezt, nekem nagyon bejött. Igaz vérbeli thrash anyag, szerintem bármely más metal-kedvelő is beteheti a lejátszóba. Nem fog csalódni. Thrash is back!
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. The Trend
2. Coward
3. Ambush
4. Betrayed
5. 25 Seconds
6. Nowhere To Go
7. The Other Side
8. Death In Your Eyes
9. Payback
10. Romeo Delight