Könnyed gitárfelvezetést hallunk, majd jajveszékelések kíséretében zuhanunk a pokol tüzébe, ahol 30 percig vad erők tépdesnek. Meghallgattam Márkó Zoli barátunk egyik új őrületét, az Anxiety Collapse bemutatkozó albumát…
A multiinstrumentalista boszorkánymester ezúttal jobbára a korábbról már kipróbált és hatásosnak bizonyult mérgei hatását fűszerezte tovább, ugyanis három új szerzeménye mellett a Slavering Ghoul kislemez három tételét is újrajátszotta, egyben átírta ezek dalszövegét, továbbá saját SpiritBell projektje egyik ütősebb számát ugyancsak áthangszerelte, és még egy Death feldolgozással is megajándékozta a nagyérdeműt.
Az első, amit kiemelek a mostani debütálás kapcsán, az a korábbról ismert horror aura, amely itt még magasabb szintű bonyolultsággal mutatkozik meg, miközben tökéletesíti a prezentációt. Az ének, miként azt az EP kapcsán megismertük, komor és szörnyű, embertelenül antiszociális hangulattal, a dobok egyenletesen zakatolnak, a gitárok pedig… nos, röviden: szétzúzzák a koponyát! Az erőszakos játék azonban nem minden; a dalok dinamikája és felépítése most is jól átgondolt. Az eredmény: egy ördögi album, de egyben kontrollált is, lehetővé téve a kecses heavy szólók élvezetét, egyúttal a baljós hangzásképek kialakulását a káoszból.
A lemez kilenc tétele közül az első teljes értékű dal a címadó Anxiety Collapse, ami ezúttal rövidebb változatban csendül föl, viszont e feszesség nem jelenti azt, hogy karcsúbb lenne az átadni kívánt zenei élmény, inkább a kevesebb több klasszikus esetéről beszélhetünk. A Cross Fetish amellett, hogy újra világossá teszi, hogy ez a muzsika nem a kifinomult és kényes lelkeknek készült, dallamvezetésében itt-ott kimozdulást mutat a thrash keretei közül a ’90-es évek hagyományos death/grind irányába. Az, hogy Zoltán a farmermellényét nem végleg cserélte le bőrre, csupán a stílusmeghatározó szcéna nagyokéval vetélkedő szólóvázlatai mutatják itt és a Faceless God-ban egyaránt. A hangsávok tetején ezúttal tomboló, ezrek halálára parancsot adó hadúrként ül a reszelő/morgó orgánumú vokál. Jó, hogy az effektekből kicsit visszavett, mert ebben a formában valahogy véresebb az egész. Az újra kevert, blasbeat-rohammal indító King of Babylon vastag izomzatot magára öltő dalanyaga amellett, hogy dübörög, fűrészel és hasít, éles gitár szólójának hála szintén intenzíven nehéz lett.
Ezt a hatást tetézi a középtempós Nameless Soldiers, melyben a basszus, a szólók, valamint a vokál hármasa az agresszió és a disszonáns atmoszféra zsigeri élményét kínálja spektrális dallamokba ágyazva. Döngölő riffekkel következik a Paranoid Schizophrenia. A tempó villámgyors, ennek ellenére a gitárok torz rosszindulatába egy hosszú, keserű szólóval újra becsap a hátborzongató atmoszféra és a dühös brutalitás lenyűgöző keveréke. A Kiss of Death, annak ellenére, hogy semmi probléma nincs a textúrájával,már viszonylag keveset ad a repertoárhoz, inkább a dobsound hoz néminemű újdonságot. Zárásként az Infernal Death jól ismert hanglejtéseiben merül el Márkó, a feldolgozásait jellemző precizitással.
Az utolsó gondolat előtt essen szó a borítóról is, ami szintúgy Zoltán alkotása, és nem csak maximálisan illik a produkcióhoz, hanem félelmetességével nagyban segít ráhangolódni a hanganyagra. Mindezen felül messziről üzeni: ITT A RETTEGÉS AZ ÚR!
Az Anxiety Collapse számomra tartalmas fél órát, élvezetes sötétséget produkált, amely a jövőre nézve nagyon előre sorolja a projektet a szemeben. Várni fogom az új számokat! Magas ajánlás!
Kiadó: –
Kiadás éve: 2023
Stílus: Death / Thrash
Web: @facebook
Tracklist:
- Intro
- Anxiety Collapse
- Cross Fetish
- Faceless God
- King of Babylon
- Nameless Soldiers
- Paranoid Schizophrenia
- Kiss of Death
- Infernal Death (Death cover)
Pontszám: 9,5