Bármennyire is szegénységi bizonyítvány, a francia ötös, az Aorlhac, a 2021-es Pierres brûlées megjelenéséig abszolút ismeretlen volt számomra. Melodikus, a középkori és okszitán témákat felkaroló black metaljuk annak idején egy szempillantás alatt magával ragadott. Ennek ellenére korábbi albumaikat, és főként korai, 2010 előtti szárnybontogatásukat inkább csak az őszi időszakban hallgattam.
De mit ad isten, egy nap arra jövök haza, hogy csomag vár francia cimboráimtól, a Les Acteurs de l’Ombre Productions-től. Amikor felbontottam először hinni sem akartam a szememnek! Három darab kis könyvalakú cd-t rejtett a tasak, az Aorlhac 2018-ig alkotott életművét, díszkiadásban. El is dobtam a táskát a kezemből és úgy cipőstől, kabátban rohantam a hifihez feltenni a sorozat első darabját, az À la croisée des vents-et.
A további meglepetések ezután jöttek! A kicsit karcos dalokat kitűnően remasterelték, valamint az egykori EP dalai mellé felvették a Mémoires d’Alleuze-ta 2008-as La chronique des vents demóról, ami anno valamiért a szóban forgó kislemezről már lemaradt. De a bónuszok sorát szaporítja – egyben teljes értékű végzethalállá avanzsálja az albumot – az instrumentális L’oeil du choucas és a Les charognards et la catin is, amelyek eredetileg egy válogatáson, a La maisniee du Maufe – A Tribute to the Dark Ages lemezen szerepeltek a Darkenhöld, az Ossuaire és a Ysengrin szerzeményei mellett. A kilenc számosra hízott korong így most közel 47 perces keverékét nyújtja az atmospheric és pagan ihletésű francia vonalas sötét fémnek. Ha szereted a monotonul kopogó dobokra épülő, recsegő–mocskos nyers gitárhangzást és az utolsó halálüvöltéseket, biztosan élsz-halsz majd érte. A magam részéről ezek a számok annakidején még nem nyerték el a tetszésem, ám az akusztikus gitárok és a melankolikus háttér kiemelésével csodát műveltek a kompozícióval. Ügyesen jelezve az előrelépést, a bónuszok esetében odafigyeltek rá, hogy azok hangzását utólag ne butítsák hozzá az eredeti anyaghoz, ekként pedig valahogy organikusnak hat az egész.
Külön szeretnék megemlékezni a kivételesen szép, letisztult borítóról, valamint a pazar bookletről, ami a középkori kódexek iniciálékkal, kalligráfiákkal fantáziadús miniatúrákkal gazdagított, nem is oly sötét világát eleveníti föl. Az azonos stílusú díszítésnek hála, a három lemez kívül-belül mintha csak egy könyvsorozat egyes darabjait alkotná. Amellett, hogy igényes, nagyon ötletes!
Nem is kellene külön kiemelni, de tényleg az történt, hogy miután lefutott az À la croisée des vents, tettem is fel a La cité des vents-et. A hatás itt sem maradt el! Háromnegyed órán keresztül vadul hullámzó, dallamorgiába vesző riffek, nyers, kitörő ütemek, és sebes dobpergések jellemzik. Az éneklés itt már teljesen más, szerintem félelmetesebb élményt nyújt. A telített torokhang, a rettenetes üvöltések és a panaszos, borvirágos sirámok éles kontrasztban állnak a megnyugtató passzusokkal és a mámorító, melodikus hangzással. Szinte érezni, ahogy Spellbound kiönti érzéseit. Az összképet tekintve, ez az album már eredetileg is kiforrottabb volt elődjénél, ezért a keverékben mintha hangsúlyosabb helyre került volna az ének, így teremtve egyensúlyt a két lemez között. Mindenesetre jelen formájában a norvég hatásoknál valamivel jobban érződik rajta a svéd black metal szcéna jelenléte. Az akusztikus vonal – leszámítva a hegedűhasználatot – eredetileg sem dominált már rajta, hiszen azt felváltotta a keringőző dallamok kakofóniája, amit most szurokba mártottak. Ez nálam, abszolút pozitívum, amivel dekára meg lehet venni! Egy eleve jó alapanyagból a srácok egy szuper lemezt políroztak, pont ott hagyva meg az antik réteget, ahol az a kompozíció előnyére válik. Az új kiadásból egyedül azt sajnálom, hogy az eredeti borítót nem vették fel a bookletbe, pedig szép alkotás, ami bőven elfért volna valahol.
És akkor jöjjön a L’esprit des vents… Nyilván ezt az anyagot ismeritek a legtöbben, így erről nem szükséges annyit írnom, mint az À la croisée des vents-ről vagy a La cité des vents-ről. Ez egy ütős cucc, amelyben a melodikus, az atmoszférikus és az extrém black metal között találunk egy ésszerű vektort. Kiforrott, mindamellett rendkívül sötét és felkavaró. A középkori dallamok szépen köröznek az ódon kastélyromantikában; azt üzeni, hogy íme megvan az összhang végre, a zene nem csak kemény és hangos, hanem kifejező is. A vokálban hátra léptek az öklendezések a karcos és csikorgó férfias torokének javára, ami jobban passzol ehhez az éjszakai viharhoz. A dobok az előző albumokhoz képest sokkal változatosabb képet mutatnak. Ardraos játékát számos ütemváltás és cinjáték díszíti, amelyre melegebb és szellősebb gitárokat ültettek rejtélyes akkordválasztékkal – ez a megszólalás szinte megbabonázza az elmét. A L’esprit des vents az a lemez, amelyben elvész a fül! Mindig azt éreztem, hogy van ebben a tíz dalban valami baljós, amely csöndben, a háttérben bújik meg. Az 58 perces opus egésze fenyegető, egyben magával ragadó.
A három albumon áthaladva világos, hogy az Aorlhac nem a hideg atmoszférára támaszkodik, hanem inkább az epikus számokként felépített hatalmas dalokra. Műveik mindazonáltal épp csak okkult áldozatot nem közvetítenek, de „eretnek” eleganciájuk szerintem téged is elbűvöl majd, ha beszerzed e kivételes digipak csomagot. Hidd el érdemes!
Kiadó: Les Acteurs de l’Ombre Productions
Kiadás éve: 2024
Stílus: Black Metal
Web: facebook.com/Aorlhac
Tracklist:
À la croisée des vents
- À la croisée des vents (Intro)
- La guillotine est fort expéditive
- La mort prédite
- Le Charroi de Nîmes
- 1693-1694: Famine et anthropophagie
- Aorlhac
- Mémoires d’Alleuze
- L’oeil du choucas
- Les charognars et la catin
La cité des vents
- À la croisée des vents II
- Le bûcher des Cathares
- Plérion
- Le miroir des péchés
- Sant Flor, la cité des vents
- Vers les honneurs
- La comptine du drac
- Les enfants des limbes
- Over Bjoergvin graater himmerik IV (Taake cover)
L’esprit des vents
- Aldérica
- La révolte des tuchins
- Infâme Saurimonde
- Ode à la croix cléchée
- 1802/1869 – Les méfaits de Mornac
- Mandrin, l’enfant perdu
- La procession des trépassés
- Une vie de reclus (Quand les remparts ne protègent plus)
- L’ora es venguda
- L’esprit des vents
Pontszám: 10