Kiadó: Stygian Crypt Production
Weboldal: vk.com/club13696548
Kiadás éve: 2006
Stílus: Doom / Death
(scroll down for English Version)
Az oroszországi ötösfogat – Alexander Shuiskov (gitár), Alexander „Slepoi” Zernov (ének, szintetizátor), Dmitry Osadchev (dob), Felix Vigorov (basszusgitár), Roman „Carcass” Il”in (gitár) – klasszikus doom/death metal zenét tol megalakulásuk, 2004 óta. Első és eddig egyetlen lemezük könnyed és súlyos témákat, dallamokat egyaránt tartalmaz, a ’90-es évek tipikus jegyeivel ellátva, mégis egyedi, ötletes, sajátos.
Az Intro kellemesen szomorkás zongoratémára épül főként. Egy tengerparti alkony képe villan be, vagy épp az egyedüllét érzete egy lüktető város közepén. Kifejező, találó nyitány. A Without Changes kemény zúzással indít, aminek az alaphangjaiba finom dallamok is be vannak illesztve. Az ének hörgős témái alatt is az orosz nyelvet használja, ahogyan a dallamos betéteknél is. A zene hol finomodik, hol visszatér a pörölyként lesújtó állapotába – a kidolgozott, karakteres témák remekül ötvöződnek.
A The Shadow Of Oneself dallamos riffekkel indít, kipontozott szintetizátor és basszusjátékkal, finom, de kellőképp harsány dobbal, be-betüremkedő gitárriffekkel. A dallamos rész után ismét egy torzított gitáros rész következik, ami magával ragad, felrepít majd elenged.
Az Etude No. 1 egy akusztikus gitárra írt instrumentális dal. Az akkordbontások finoman szelik újra meg újra át a teret, ringatnak, átsuhannak, elterülnek… Pazar játék.
A címadó The Dusty Sovereign technikás elemeket is felvonultat a témák között, ahogyan a billentyűs hangszer itt nagyobb szerepet vállal fel a monoton és melankolikus témavezetésben. Már-már progresszív játékba hajló elemekkel találkozhatunk, az ének itt is a helyén van, erőteljes, kifejező. Az alapok dinamikusak, mindez nagyon jól eltalált, vastag hangzással bír, és pontos játékkal.
Az I Could Be Different témái lazábbak, a dob tört ritmusa kellemes és fel is figyel rá az ember. Nem egyszerű dallamok ezek, de nincsenek is túlbonyolítva. Az előbb már említett progresszív hajlam itt is fellelhető, bár itt a szintetizátorhangzás elég gyengére sikerült, nagyon műanyag, egy másfajta hangszín sokkal többet hozhatott volna ki belőle.
Az Etude No. 2 szintén egy akusztikus gitárjáték, enyhén barokk/reneszánsz hangulattal. Könnyed játék, kellemes hangok, átgondolt darab.
Az Insomnia enyhén gótikus jegyekkel van ötvözve, nagyon jól megszólal. A két hangfekvés, amely egyszerre szólal meg az énekben, erősebbé, kifejezőbbé teszi a könnyen befogadható, dallamos, ugyanakkor sötét, mély tónusú zenét. Egyfajta lázadás, egy útkeresés katarzisa, egy monumentum az Időből,
Az utolsó track az Arcanar tengermorajlással, basszusgitár – és gitárjáték hangjaival nyit, amibe ritkán beledobban a szív – a lábdob kalapácsa lesújt. A tempó lassú, a szöveg morbid, a hangulat félelmetes. Súlyos riffek, nehéz ütemek, és egyszer csak átcsap mindez egy dallamosabb világba, úgy, hogy a hangzás semmit sem veszít erejéből. A stílus rajongóinak kötelező ez a minden ízében érdekes lemez, de bárki nyugodtan beteheti a lejátszójába.
———————–
ENGLISH VERSION:
The Russian five-piece – Alexander Shuiskov (guitar), Alexander „Slepoi” Zernov (vocals, synth), Dmitry Osadchev (drums), Felix Vigorov (bass), Roman „Carcass” Il”in (guitar) – has been playing classic doom/death metal since its 2004 formation. Their first and only record includes lighter and heavy themes, melodies, bearing the typical trademarks of the ’90s, yet it”s unique, creative.
The Intro is based on a pleasantly sad piano theme. It creates the feeling of a seashore twilight, or the lonesome feeling in a pulsing city. It’s an expressive and fitting opening. Without Changes starts with heavy crushing with fine melodies embedded in its sounds. The grunting vocals are in Russian as in the clean vocals. The music is both fine and heavy like a hammer – the themes are well worked out.
The Shadow Of Oneself starts off with melodic riffs, synth and bass playing, fine yet harsh drumming, and kicking guitars here and there. There’s a distorted guitar part after the melodic part that carries you, takes you high, then releases…
Etude No. 1 is an acoustic instrumental one. There are fine chords in it. Excellent playing.
There are some technical parts among the themes of the title track, and the sytnh takes also a bigger role in the monotonous and melancholic play. The themes are almost progressive here, the vocals are alright too, powerful, expressive. The base is dynamic with a god, thick sound and precise play.
The themes of I Could Be Different are lighter, the broken rhythm of the drums is pleasant and noteworthy. These are not simple melodies but not too complex either. The already mentioned progressive overtone is also present here though the synth sound here is rather weak, it sounds very plastic… another tone could have been better here.
Etude No. 2 is also an acoustic piece with slightly baroque, renaissance feeling. Light play, pleasant sounds, a thought-out tune.
Insomnia has slightly gothic parts, and it sounds well. The two vocal types, which are used at the same time, make the song more powerful, expressive and more easy to digest the melodic yet dark, deep-toned music. A sort of rebellion, the catharsis of searching ways, a moment of Time…
The last one, Arcanar, opens with the sounds of sea, bass and guitar play, with an occasional heartbeat – the hammer of bass drums striking. The tempo is slow, the lyric is morbid, the mood is grim. Heavy riffs, hard rhythms, and suddenly, the whole turns into melodic without loosing from the power of the production. This interesting record is mandatory to the fans of the genre, but everyone can have a try with it.
Tracklist:
1. Intro
2. Тень самого себя (The Shadow of Oneself)
3. Без перемен (Without Changes)
4. Этюд 1 (Etude #1)
5. Пыльный Владыка (The Dusty Sovereign)
6. Я мог быть другим (I Could be Different)
7. Этюд 2 (Etude #2)
8. Бессонница (Insomnia)
9. Арканар (Arcanar)