ARCANUM SANCTUM – Fidus Achates

Kiadó: More Hate Productions

Weboldal: myspace.com/arcanumsanctum

Kiadás éve: 2010

Stílus: Melodic Death Metal

Brief Sum: Fidus Achates is a very strong debut of the Russian melodic death metal formation Arcanum Sanctum. They aim to conquer a popular but now exhausted subgenre and to tell the truth: their effort is not meaningless. Their style is a bit similar to Dark Tranquillity or mid-era Amoral, so they only use the keyboard if they have to, they involve other genres such as thrash or groove metal or even symphonic black metal, but only for seconds. You can’t hear any of nowadays’ metalcore here nor the classical At The Gates style. It’s modern melodic death metal with great and memorable songs and high quality of production. They won’t invent anything new and they won’t be the new king of melodic death metal (yet) but if you want to hear a very good metal album and it doesn’t bother you that it’s only half an hour long then you should get this record.

Nem kétséges, Oroszország tele van ígéretes bandákkal, mint ahogy erre már több recenziómban is kitértem. Íme egy újabb ígéret, afféle csiszolatlan gyémánt, akikről a borító alapján egyáltalán nem gondoltam volna, hogy melodic death metalt játszanak, a logo és az elmosódott arc ugyanis inkább illik egy black metal vagy egy doom/death bandához. Pedig a Fidus Achates – ami az Arcanum Sanctum debütáló anyaga – többnyire skandináv stílusú melodic death metalt tartalmaz, méghozzá abból is inkább a Dark Tranquillity-s vonalat, tehát olyat, ami szintetizátorral ugyan meg van támogatva, de metalcore elemeket csak nagyon kis mértékben, vagy egyáltalán nem vonultat fel. Mivel ez a stílus közel áll hozzám, és mivel manapság mindenki vagy a divatos metalcore-t játssza, vagy teljesen visszanyúl az At The Gates-es gyökerekhez – ami szintén jó dolog -, de ezt, az ezredforduló elején divatos változatot viszonylag kevesen űzik színvonalasan.

Nos, az orosz csapat remekül feltérképezte azt, hogy ez a stílus miként működik jól. Először is a hangzásnak professzionálisnak kell lennie, különben a dinamika könnyen elveszik a dalokból. Ez sikerült, az egész lemez elsőosztályúan szól, a svéd nagyokat idézi, minden szép tiszta, erőteljes, megfelelően polírozott. Ez azért is nagy szó, mert a session basszusgitáros, Anatoly Kobylin házistúdiójában vették fel. Persze sokaknak ez a fajta túlcsiszolt megszólalás nem tetszhet, de ehhez a stílushoz ez kell. Ezek mellett általában illik belevinni más stílusból is egy-egy témát, legyen az thrash metal, groove vagy éppen Ensiferum-os vagy Nomans Land-es viking/pagan/power témák. Mindezt tökéletesen véghezvitték, mindenből épp csak egy csipetet, úgy, hogy a gerinc megmaradjon melodic death metalnak, de azért legyen pátoszos viking/pagan refrén a címadóban, vagy régi Dimmu Borgirt idéző – ám nem azt másoló – kezdés a “Dreamkeeper”-ben – ami igencsak meglepett. A “Moment Of Death”-ben a klasszikus death metalt is megidézik, így összegezve mindent lehet mondani a lemezre csak azt nem, hogy unalmas. Különösen azért, mert a lemez mindösszesen félórás, ami sajnos elég rövid, különösen, hogy a nyolc dalból egy csupán egy hangulatos – vagy inkább annak szánt – akusztikus-instrumentális téma, amely sajnos kilóg a lemezről, bár legalább nem hosszú, a nyolcadik tétel pedig egy szintén instrumentális outro. Emellett a negatívum mellett még egy dolgot megemlítenék: a vokál sajnos nem a legerősebb, viszont a szöveg végig oroszul van, és mint kiderült, kiválóan passzol ehhez a stílushoz.

Igazán alkothatott volna még Sad, a csapat egyetlen állandó tagja és mozgatórugója, különösen, mivel igen remek számokat tett le az asztalra debütáló albumával. Mindegyik sokrétű, és mindegyik igen jól megírt témákból áll. Amelyiknél pedig van némi utánérzetünk, az is könnyen belemászik az ember fejébe, és szerencsére nem sok ilyen van. Inkább az összképet tekintve mondhatjuk, hogy nincs új a nap alatt, de amíg ilyen minőségben hallhatjuk a megszokottat, addig semmi panaszra nem lehet okunk, sőt. Bár a lemez rövidsége és a vokál gyengesége miatt elsőre 7.5 pontot akartam adni a “stílus feltörekvő kisiparosai” címe mellett, ám tekintve, hogy ez debütálókorong, és olyan momentumokat is tartalmaz, ami több kreativitást sejtet a formációban, ezért megajánlom a lemezre a tisztességes 8 pontot. A mai zenedömpingben, amikor el vagyunk árasztva olyan lemezekkel, amik nem tartalmaznak dalokat, a Fidus Achates kiváló felüdülést jelenthet, még akkor is, ha a stílus, amit képvisel, már kissé ki van aknázva.

Tracklist:

1. One More Lie
2. Ghost of War
3. Shadowed
4. Fidus Achates
5. Moment of Death
6. The Way to No Mans Land
7. Dreamkeeper
8. Outroduction

Pontszám: 8

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár