ARCH ENEMY – Will To Power

Print Friendly, PDF & Email

2017. okt 20, 18:52 :

Kiadó: Century Media Records

Weboldal: www.archenemy.net

Kiadás éve: 2017

Stílus: Melodic Death Metal

Brief Sum: Arch Enemy is seemingly always restless, there’s no stopping, and it can be felt on the record. Just as the delicate changes in the music. I feel them gravitating stronger and stronger to heavy metal from death metal. The hardcore melodicism is what I like about them, but recently they seem to have re-evaluated this hardcoreness. At least that’s what I thought of their previous album, but this one is more balanced. It’s a tough call, because essentially, I like them. There was something missing from these previous two records (and maybe even from earlier) for me to say that the mostly good songs are ingenious, but in the same time the band is extremely likeable when playing live and I always thoroughly enjoy their gigs.

 

Az Arch Enemy óriási lendületben van. Legutóbbi lemezük 3 éve jelent meg, azóta szinte folyamatosan turnéznak, többek között többször is voltak Magyarországon, megjelent két koncert anyaguk, mégis valamikor volt idejük rá, hogy összerakják a Will to Power lemezt.

A War Eternal lemez énekesváltásban született, mikor Angela Gossow átadta a mikrofont Alissa White-Gluznak. Ekkor a dalok nagy része már meg volt írva, így Alissa inkább csak előadóként debütált. De azóta a rengeteg koncertnek köszönhetően biztos, hogy összerázódott a csapat, jobban megismerték egymást, így a Will to Power lemeznek mutatnia kell a jelenkori Arch Enemy ösvényét.

Első a Will to Power mintha a War Eternal folytatása lenne. Ugyanaz a szellős hangzás, talán kicsit a dallamok terén lettek visszafogottabbak, ami nem baj, mert szerintem legutóbb kicsit túllőttek ezzel a célon. Elsőre nem nagyon tetszett az anyag, többet vártam tőle. A régebbi lemezek sokkal komorabbak, sűrűbbek voltak, közelebb álltak a death metalhoz. A két utolsó lemez viszont nagyon szellős (egyszerűen nem találok rá jobb kifejezést) és az éneket leszámítva nem mondanám death metalnak. Persze nem kell ezekhez a kategóriákhoz ragaszkodni. Persze vannak ilyen csapatok, számomra legjobb példa a Stratovarius, akik (főleg mikor jól ment a szekér) heavy metalban működtek hasonlóan. Mainstream laza megközelítés, néha túlságosan is az. Egyszer hallottam ezt a kifejezést: stadion metal. Na pont ezt csinálják ők is, az Arch Enemy a death metal Startovariusa. 😀

Így, hogy az elvárásokat erre a szintre szállítottam, elkezdett tetszeni a lemez.

A hasonlatomat az intróként szolgáló instrumentális darab több, mint remekül bizonyítja (Hunting High and Low). De aztán a The Race elég jó tempóval és lendülettel félresöpri az intrót. De a következő dalig, mert az kellemes hajlóbálós tempóban fogant, vagyis a néha beinduló dobok ellenére is elég nyugis. Ezek után jön a két előzetesként is megcsillantott dal. Dallamok vezetésre már mondhatjuk, hogy tipikus Alissa. A gitárok néha leragadnak egy-egy dallamnál, ekkor a vékony megszólalás miatt a basszusgitár is egész jól hallatszódik. A dalok felépítéséből észrevehető, hogy leginkább az énekre építenek, a ritmusszekciónak erősen kísérő szerepe van, ami nem meglepő, de sokszor a gitároknak is. Az utóbbiak a szólókról szerencsére nem feledkeznek meg. Olyan témákat adnak elő, hogy ha nem tudnám, simán valami heavy csapatnak titulálnám őket.

A nagy meglepetés a Reason to Belive. Ballada, tiszta énekkel kezdve, ami persze épít a karcos hanggal alkotott kontrasztra. Ez már csak rock! De könnyű megkedvelni a dalt.

Mintha maguk is megijedtek volna, a Murder Scene a keményebb vonalból való. A folytatás is ennek szellemében zajlik. A szigorú tételek sora a hangulatos Saturnine-ig tart, aztán lépésenként visszakanyarodunk a lemez elejéhez.

Az Arch Enemy látszólag folyton pörög, nincs megállás és ez a lendület a lemezen is érezhető. Pont mint az apró változások a zenében. Egyre nagyobbnak érzem a távolságot a death metaltól és sokkal közelebb kerülünk a heavy metalhoz. A kemény vonalas dallamosságot szeretem bennük, de mostanában ezt a kemény vonalasságot átértékelték. Ezt az előző lemezen jobban éreztem, most kiegyensúlyozottabb ez. Nehéz dolgom van, mert alapvetően kedvelem őket. Nekem az utóbbi két lemezből (de lehet már régebbről) hiányzik valami, hogy a többnyire jó dalokra azt mondjam zseniálisak, ugyanakkor rendkívül szimpatikus a csapat élőben és mindig nagyon élvezem a koncertjeiket.

SAMPLE:
YouTube link

Tracklist:

1. Set Flame to the Night
2. The Race
3. Blood in the Water
4. The World Is Yours
5. The Eagle Flies Alone
6. Reason to Believe
7. Murder Scene
8. First Day in Hell
9. Saturnine
10. Dreams of Retribution
11. My Shadow and I
12. A Fight I Must Win

Pontszám: 8

VN:R_U [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
Ezt a cikket eddig 163 alkalommal tekintették meg.

Szólj hozzá!