ARCHED FIRE – Trust Betrayal

Egy új finn zenekar, valamiért mégis ismerősen cseng a neve? Nyugalom, „a hiba nem az ön készülékében van”! A lappföldi heavy/speed Arched Fire ugyanis eredetileg 1989-ben alakult, de értelmezhető életjelet csak a 2021-es, számomra többnyire felejthető dalokat tartalmazó, Remote Control című egészjátékosuk jelentett.

Hiába csak két év telt el azóta, a Lappföldiek közel 40 perces futás idejű, a Wormholedeath Recordsnál kiadott új albuma, a Trust Betrayal ezzel szemben már kiforrottabb, sőt, profi alkotás. Hangzásában a dobok és a gitárok oldaláról egyértelműek a thrashes gyökerek, ezzel szemben az ének kevésbé stabilan, de azért fixen heavy/speed vágányon fut. 2021-hez képest az Arched Fire nagyot lépett előre! Jelen kiadványuk sokkal dallamosabb, miközben ritmikájában is merészen (néha már túlságosan is) nyitott. Világos, hogy nem félnek a hírtelen ütemváltásoktól, és más metal műfajok alkalmazásától, ekként kisebb nagyobb merítésben injekcióznak produkciójukba thrash, heavy, speed, power, de még valamennyi punk elemet egyaránt. Kristian Herkman vokálja kissé fölényes és a ’80-as évek vagánykodásaira emlékeztet, de több számban is komoly súlyokat hordoz magában. Pengeéles hangja az alacsonyabb hangtartományokhoz szokott füleknek elsőre szokatlan lehet, mindazonáltal szerintem könnyen meg lehet vele barátkozni. A mixben és a keverésben mégis ennyire az ő teljesítményére építeni az anyag ekkora hányadát, szerintem Teemu Liekkala hangmérnök részészéről nagy merészség volt. Mert bár az eredmény nagyon hatásos, mégis számomra érthetetlen, hogy akik ilyen brutális, horzsoló riffeket tudnak gyártani, azok miért nem akarják, hogy pengetéseik időről időre szétfeszítsék a dobhártyákat? Úgy tűnik, mintha a Trust Betrayal ki lenne sajátítva a heavy/speed metalosok számára.

A Trust Betrayal nemcsak zeneileg, hanem szövegileg is egy megosztó mű lett, amelynek célja a gondolatébresztés! Éppen ezért, akármelyik cimborámnak mutattam, mindegyikőjük más-más vágásokat találtak zsigerekig hatolónak. A Yan Yrlund (Darkgrove) által készített lemezborító szintén figyelemfelkeltőre sikerült, egyben kifejezi az album mondanivalóját is. Az Arched Fire dalai tematikusan haladnak a mindennapi élet szülte intuícióktól és élményektől a baljós, disztópikus víziók irányába.

A lemezre nyomott tíz szerzemény közül én magam emlékezetesnek ötöt tekintek, egy pedig közel áll hozzá, hogy az legyen. Az első kanyarból az önimádókat kritizáló Narcissist és még inkább a vallás sötét oldalaira összpontosító Blind Faith vett meg kilóra. Előbbi, az egyszerű és gyors punkos alapütemre a riffeléssel kedves dallamokat épít – Ari Väntänen és Janne Särkelä összhangja bámulatba ejtő –, miként az ének is kimagasló úgy a tiszta és magas tartományokban, mint a karcosabb részekben, illetve a bandavokálban egyaránt. Az érdesebb hangzású, összességében inkább középtempós Blind Faith-bena thrashes húrok és vokál mellett Aslak Purojärvi eleven ütéseit is igen eltaláltnak érzem. Az Arched Fire tagjai itt nagyon tudják, mit csinálnak, abszolúte értik a mesterségüket, ami a lezárás előtti szóló is igazol. Az előzőkhez képest a gyors és lassú tempó között hullámzó, a modern civilizáció eltűnését vizionáló Oblivion szintén figyelemre méltó, főként Mika Rytilahti dübörgő basszusa tetszik benne igazán, de sajnos amíg a dob egyhangú, addig a vokál túlságosan összetett. A nyitány kellemes dúdolgatásához és erőtől duzzadó torokénekéhez, illetve a folytatás bandaénekéhez képest a köztes időben hallható sikolyok viszont már tényleg fölöslegesek.

A második fordulóból az ipari állattartásból adódó biológiai katasztrófával foglalkozó Corporeal Abhorrence of Entrails zeneileg tartalmazza az Oblivion minden előnyét, ugyanakkor mellőzi a túlzásokat. Megszólalásában teljesen old school, heves riffekkel és príma szólónyalábokkal lett ellátva. Annak ellenére sem zuhan túlzásokba, hogy a keményebb tartományok is kicsit több variációt és erőfeszítést vonultatnak fel, ezáltal még erőszakosabb hátteret festenek a vokál által közvetített üzenet mögé. Friss riffeket bőségesen tartalmaz a tömegtájékoztatás veszélyeivel foglalkozó Mastermind is, de amiért kiemelem, annak oka a kevesebb több elve. Egy tüzes, szédületes groove-val fűszerezett gyorstempójú tétel, ahol az alapjában véve thrashes gitárművet majdnem végig elkísérik a blast beatek, mígnem a félidő után a háttérben feltűnik egy blackes tónus, amely kórussal kiegészülve teljesen sötétbe borítja a dallamtextúrát. Ennél a cuccnál nem lehet érzelmes vagy melankolikus dalszerzésről beszélni, mindamellett az arcba taposó kalapálással, tompa riffekkel és őrjöngő énekkel kezdő, a világmegmentőként fellépő technicizmust ostorozó Artificial Sun áll ehhez a legközelebb. A kompozíció nagyjából a feléig a korábban hallotthoz képest nem hoz újat, ám egyszer csak a dal belassul, a szaggatott riff és a régi vágású, művészi szóló alá pedig egy rockosabb dob kerül. Az unikális középrészt azután ismét gyors ütem követi, mígnem a zárást lágyabb, akusztikus húrok hozzák el.

Mindent egybevetve a Trust Betrayal egy nagyszerű fémtömeg, amely prezentálja, hogy a banda akar és tud is fejlődni. Persze mint az ezüstöt, úgy ezt a produkciót is lehet még polírozni, amivel biztos vagyok, hogy az Arched Fire nem fog adós maradni. Heavy és speed metal rajongóknak kötelező darab!

Kiadó: WormHoleDeath
Kiadás éve: 2023
Stílus: Heavy / Speed Metal
Web: facebook.com/OfficialArchedFire