ARCH/MATHEOS – Sympathetic Resonance

Kiadó: Metal Blade

Weboldal: facebook.com/archmatheos

Kiadás éve: 2011

Stílus: Progressive Rock

Brief Sum: Simply ingenious, a flawless piece of art, a good referring point for every progressive metal band in the future. My respect and congratulations for its creators. 

 

Így könnyű. Mármint úgy, hogy összeáll öt óriási muzsikus és készít egy lemezt. A nevek alapján a siker, az elismerés adott, azonban többször is bebizonyosodott, hogy egy-egy projekt a nagy nevek ellenére is megbukhat, az adott lemez nem váltja be az előzetesen hozzáfűzött reményeket.

Ennél a projektnél ilyenről szó sincs. Rögtön lelövöm a poént. A Sympathetic Resonance az év progresszív metal alkotása, sőt, évek múltán már a klasszikusok között fogjuk emlegetni. Kik állnak a projekt mögött? John Arch énekes (az első három Fates Warning korongon hallható a hangja) Jim Matheos (Fates Warning, OSI) és Frank Aresti (Fates Warning) gitárosok, Joey Vera (többek között Armored Saint, Engine, Fates Warning) basszusgitáros illetve Bobby Jarzombek (pl. Juggernaut, Halford, Riot, Spastic Ink) dobos. Az 54 és fél percben előadott hat nóta elsőre akár elrettentőnek is hathat, de ha valaki először meghallgatja a lemezt a rabjává válik, nem tud tőle megszabadulni, arra kényszerül, hogy újra és újra meghallgassa. Értelemszerűen a korai, poweres Fates Warning hatása, szelleme jelen van a dalokban, de az Images And Words/Awake korabeli Dream Theatert is párhuzamként lehet említeni. Bevallom őszintén gondban vagyok a hallottak megfogalmazását illetően, mert túl kb. a tízedik meghallgatás után is ámulok-bámulok, hogy mekkorát zenélnek ezek a muzsikusok. A komplex hangszerelésű dalok befogadása természetesen nem egyszerű, nem megy elsőre, azonban a dallamok, a helyenként hipnotikus, pszichedelikus hangulat mégis megkönnyíti a hallgató dolgát. John Arch magas fekvésű hangja fantasztikus, ugyanúgy, ahogy megtekert dallamai, többszöri hallgatás után a melódiák, a szövegek már rögződnek a fülekben. Erre a legjobb példa a Midnight Serenade refrénje. Nehéz kiemelni a legjobb dalt a korongról, mert mindegyik a legjobb, azonban a 14 perces Stained Glass Sky-tól dobtam egy hátast. A nóta elején mintegy 3-4 percben egy óriási jammelést visznek végbe a muzsikusok, majd egy pillanatra megállnak, bejön egy súlyos poweres riff és úgy érzi a hallgató, mintha egy új nóta kezdődne. Őrület a köbön! Megemlíthetem az On The Fence keleties dallamait, a nyitó Neurotically Wired súlyos prog/power kezdését, de felesleges minden szó, ezt az albumot mindenkinek hallania kell. Az utolsó, ballada jellegű Incense And Myrrh a legkönnyebben megjegyezhető, legbefogadhatóbb (akár már elsőre) darab, a Midnight Serenade-del egyetemben, ez az album legrövidebb szerzeménye a maga öt és fél percével.

Esküszöm, nincs olyan nap (vagy csak nagyon ritkán), hogy ne hallgassam meg ezt a MESTERMŰVET. Azt hiszem az év lemezéről írtam.

SAMPLE:
YouTube

Tracklist:

1. Neurotically Wired
2. Midnight Serenade
3. Stained Glass Sky
4. On The Fence
5. Any Given Day (Strangers Like Me)
6. Incense And Myrrh

Pontszám: 10

Kapcsolódó cikkek

Hot News – Arch/Matheos band sets 'Sympathetic Resonance' as the title of upcoming debut full-length album!

NorthWar

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár