Kiadó: –
Weboldal: http://archondoom.com/
Kiadás éve: 2010
Stílus: Doom metal
Brief Sum: Promising debut from Archon. This heavy doom metal music spiced with long psychedelic jams lacks even the slightest signs of popularity
Lassú és súlyos zenét rejt a New York-i Archon – The Ruins At Dusk című nagylemeze.
A banda 2008-ban alakult egy Ep-t és egy split CD-t adtak ki ezen teljes nagylemezük előtt.
A zenekar project jellegű, minden szám különböző zenészekkel került felvételre. Ennek taglalásába most nem mennék bele.
A csapat Andrew Jude basszusgitáros köré épül, ő írta a dalokat, ő végezte a keverést, feljátszotta a basszustémákat, gitározik két szerzeményben, sőt még énekel is az első dalban. A végeredmény egységes lett, de a számok különböznek egymástól, van mindegyiknek egy sajátos atmoszférája.
A doom lemezeknél általános, hogy a számok hossza túlnyúlik öt-hat percen is, itt négy számot találunk 56 percben, amiből már sejteni lehet, hogy nem 3 perces slágerek kerülnek terítékre.
A zene nem túl komplex, egyszerűbb doom témák alkotják az alapot, az apróbb díszítések adnak egyedi ízt az anyagnak. A lemezkészítés során nem az egyéni teljesítmény fitogtatása volt a cél, hanem a megfelelő hangulat elérése, ami véleményem szerint sikerült is.
Az első szám (Helena) tipikus doom témával indul, amire Neurozis-szerű, üvöltős énektémák jönnek, ami az anyag többi részére is jellemző. A szám felénél elcsendesednek a morajló gitárok és egy laza Stoner-es jammelés kezdődik el, erre a szólógitáros, 70-es éveket idéző wah-wah témákat hoz, ami egy hipnotikus jammelésbe torkollik.
A következő szám (Nature Is Satan’s Church) dinamikusan indul, és az egymásnak felelgető énektémák teszik zorddá az amúgy sem finomkodó szerzeményt .
Tiszta női ének is előfordul ebben a dalban, melyhez hasonlót az angol Solstice nevű zenekar lemezein lehet hallani, bár itt csak színesítés jelleggel van jelen.
A harmadik szám (The Hymn of Mendregard) a tempó- és témaváltásoknak köszönhetően, véleményem szerint, a lemez legváltozatosabb szerzeménye.
Az utolsó és egyben leghosszabb dal (The Fate Of Gods) nagyrészt instrumentális, a rövid vokális témák után finoman kibontott, hipnotikus jammelés uralja ezt a nagy kiterjedésű kompozíciót.
A lemez szép tisztán szól, minden hangszer jól hallhatóan és arányosan lett keverve.
Az egyszerűbb témák ellenére mégsem hatnak a számok első hallásra. A könnyed hallgathatóság nem volt cél a lemezkészítésnél, ez persze nem azt jelenti, hogy rossz a zene, csak időt kell neki adni és megmutatkoznak az értékei.
Tracklist:
1. Helena (The Ruins at Dusk)
2. Nature is Satan’s Church
3. The Hymn of Mendregard
4. The Fate of Gods