ARCHON – The Ruins At Dusk

Kiadó: 

Weboldal: http://archondoom.com/

Kiadás éve: 2010

Stílus: Doom metal

Brief Sum: Promising debut from Archon. This heavy doom metal music spiced with long psychedelic jams lacks even the slightest signs of popularity

 

Lassú és súlyos zenét rejt a New York-i Archon – The Ruins At Dusk című nagylemeze.

A banda 2008-ban alakult egy Ep-t és egy split CD-t adtak ki ezen teljes nagylemezük előtt.

A zenekar project jellegű, minden szám különböző zenészekkel került felvételre. Ennek taglalásába most nem mennék bele.

A csapat Andrew Jude basszusgitáros köré épül, ő írta a dalokat, ő végezte a keverést, feljátszotta a basszustémákat, gitározik két szerzeményben, sőt még énekel is az első dalban. A végeredmény egységes lett, de a számok különböznek egymástól, van mindegyiknek egy sajátos atmoszférája.

A doom lemezeknél általános, hogy a számok hossza túlnyúlik öt-hat percen is, itt négy számot találunk 56 percben, amiből már sejteni lehet, hogy nem 3 perces slágerek kerülnek terítékre.

A zene nem túl komplex, egyszerűbb doom témák alkotják az alapot, az apróbb díszítések adnak egyedi ízt az anyagnak. A lemezkészítés során nem az egyéni teljesítmény fitogtatása volt a cél, hanem a megfelelő hangulat elérése, ami véleményem szerint sikerült is.

Az első szám (Helena) tipikus doom témával indul, amire Neurozis-szerű, üvöltős énektémák jönnek, ami az anyag többi részére is jellemző. A szám felénél elcsendesednek a morajló gitárok és egy laza Stoner-es jammelés kezdődik el, erre a szólógitáros, 70-es éveket idéző wah-wah témákat hoz, ami egy hipnotikus jammelésbe torkollik.

A következő szám (Nature Is Satan’s Church) dinamikusan indul, és az egymásnak felelgető énektémák teszik zorddá az amúgy sem finomkodó szerzeményt .

Tiszta női ének is előfordul ebben a dalban, melyhez hasonlót az angol Solstice nevű zenekar lemezein lehet hallani, bár itt csak színesítés jelleggel van jelen.

A harmadik szám (The Hymn of Mendregard) a tempó- és témaváltásoknak köszönhetően, véleményem szerint, a lemez legváltozatosabb szerzeménye.

Az utolsó és egyben leghosszabb dal (The Fate Of Gods) nagyrészt instrumentális, a rövid vokális témák után finoman kibontott, hipnotikus jammelés uralja ezt a nagy kiterjedésű kompozíciót.

A lemez szép tisztán szól, minden hangszer jól hallhatóan és arányosan lett keverve.

Az egyszerűbb témák ellenére mégsem hatnak a számok első hallásra. A könnyed hallgathatóság nem volt cél a lemezkészítésnél, ez persze nem azt jelenti, hogy rossz a zene, csak időt kell neki adni és megmutatkoznak az értékei.

Tracklist:

1. Helena (The Ruins at Dusk)
2. Nature is Satan’s Church
3. The Hymn of Mendregard
4. The Fate of Gods

Pontszám: 9

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár