Lemezismertetők

ARDITI – Emblem of Victory

Viszonylag régóta ismerem a svéd matrial industrial trió munkásságát. Zenéjükkel először még 2004-ben, a Marduk Plague Angel albumján találkoztam, ahol a Deathmarsch-ban Henry Möller és Mårten Björkman is közreműködött. Azóta kisebb megszakításokkal, de követem az Arditi működését. Személyes kedvencem a 2008-as Omne Ensis Impera lemezük, az újabb dolgaik közül, viszont inkább csak az EP-k anyagai hagytak bennem nagyobb nyomot – persze gondolom nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel.

Aki esetleg nem ismerné őket, azok kedvéért elmondom, hogy művészi kifejezésmódját tekintve a banda nem pusztán témák (esetükben az I. és II. világháború) megragadására és kifejezésére törekszik. Ők ugyanis a háborús hangulat zenei adatpációjával nem csak pillanatnyi érzeteket próbálnak közvetíteni, hanem a gondolat- és érzelemtársítás révén sokkal inkább egy sajátos, elitista világképet ültetnek hallgatóságukba.

Mondjuk ki nyíltan, az Arditit hallgatása előfeltételezi a zárkózottabb, melankolikusabb érzésvilágot és a konzervatív gondolkodást. Az együttes szerintem tudatosan épít is ezekre. A külsőségekben átvették az 1920-as és ’30-as évek Németországának grafikai stílusát, a kor jelképrendszerét pedig a maguk képére formálták. Ez önmagában még nem volna különleges, sőt elnézve az újabb keletű zenekarok némelyikét, még csak kirívónak sem igazán mondanám. Zenei ambícióikban persze már más a helyzet. Fennállásuk során úgy maradtak meg a matrial industrial katonás ütemű panelei között, hogy közben a hangzást időnként kísérteties – egy hátrahagyott csatatér szürke magányára emlékeztető – dark ambient tónusokkal fűszerezik, így hozva létre azt a jellegzetes atmoszférát, ami húsz éve a védjegyükké vált. Ezúttal is ezt kapjuk tőlük, mintegy 45 percben.

Legújabb nagylemezük, az Emblem of Victory nyolc számon keresztül kalauzol végig a küzdelem, a háború, a kilátástalan szenvedés és a halál sötét világában. Itt nincsenek kompromisszumok, csak a brutális erő kinyilatkoztatása, a maga drámai monumentalitásában. Az svédek munkája az irányzat azon kevés korongjának egyike, amely pillanatok alatt képes hallgatóját a meditatív, néha egyenesen apatikus lelkiállapotba taszítani. Harc és diadal vagy megfutamodás és pusztulás, az Arditinél nem létezik más alternatíva.

Az album rendkívül mély érzelmi és gondolati töltéssel bír, amelyhez alázattal és odaadással kell közeledni. Nem akar mindenkit megszólítani, amit tudomásul kell venni. És mivel ez nem egy „szóljon valami a hifiben cucc”, így erős, kiegyensúlyozott kedélyállapotot követel. A könnyed zenei kikapcsolódást és szórakozást nem erre a korongra rögzítették, ezen a vérrel és könnyekkel kirakott győzelem útját találni.

Bizonyára nem leszek egyedül azzal a megállapítással, hogy az Emblem of Victory hosszú ideje az Arditi legjobb albuma, amivel egy újabb szintet lépett a műfajában.

Kiadó: Blooddawn / Regain Records
Kiadás éve: 2022
Stílus: Martial Industrial / Ambient
Web: facebook.com/arditiofficial

Tracklist:

  1. Emblem of Victory
  2. Gloria Victis
  3. Words made of Stone
  4. 60 thousand dreams
  5. Wreath of Oak Leaves
  6. Bereitstellung
  7. Livets Innersta väsen
  8. Ausmarsch

Pontszám: 10

Kapcsolódó cikkek

ARDITI – Omne Ensis Impera

Stillborn

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek