ARMORED SAINT – Win Hands Down

Kiadó: Metal Blade Records

Weboldal: @ Facebook

Kiadás éve: 2015

Stílus: Heavy / Power

Brief Sum: A glorious return to form and to the real roots. Another old school US power metal masterpiece from one of the most gifted and unique and yet shamefully underrated bands of the genre. A record most definitely written in the vein of the old classics (mainly Delirious Nomad and Symbol Of Salvation), but with no intent and attempt to recreate or copy them. A huge win (and an aptly chosen album title) indeed.

 

VÉGRE!

Végre egy száz százalékig hagyományos, old school heavy metal lemez, amelyért minden fenntartás nélkül, felhőtlenül lehet lelkesedni! Sőt rajongani! Hogy egy sokat látott veterán csapat hozta össze? Egy olyan társaság, amelytől az ember – feltéve, ha ismeri egyáltalán – el is várja a kikezdhetetlenül magas színvonalat? Örüljünk, hogy legalább ők képesek voltak rá. (Ne feledjük, a náluk idősebb korosztály esetében sincs már erre garancia, még ha a név a legtöbb esetben kötelez is…)

Na, igen, ha ismeri… Tény ugyanis, hogy a Los Angelesi ötös fogat zseniális power metal anyagok egész sorát adta a világnak, a jól megérdemelt elismerés és közönségsiker helyett azonban viszontagságokkal teli, göröngyös út jutott nekik. Talán egy egész irányzat művelőinek az osztályrésze ez? Gondoljunk csak olyan honfitársaik pályájának alakulására, mint a Metal Church, a Vicious Rumors vagy a Savatage. Mindenesetre a páncélos szentek is kitartóan meneteltek a széllel szemben, amíg tehették – miközben Dave Prichard gitárost elragadta a leukémia –, a fenomenális dallamérzékkel és bivalyerős torokkal megáldott John Bush énekes még a Metallica csábításának sem engedett, ám a munkásságuk egyik csúcsának számító Symbol Of Salvation album után visszavonulót fújtak. John, mint közismert, az Anthrax frontján mégiscsak megmérettetett és ragyogóan helyt is állt a legfelső ligában, Joey Vera bőgős pedig kipróbálta magát szólóban, erősítette a Lizzy Borden és a Chroma Key sorait, a Fates Warningnak meg mindmáig tagja (rövid ideig ő is játszott az Anthraxben Frank Bello helyetteseként).

1999 óta a zenekar, időszakosan ugyan, de ismét aktív, és az idei művet megelőző két anyagon sem adta alább. Mindkettőnek megvan a maga sajátos arculata: a Revelation súlyosabban megszólaló, a maga kora felé is ki-kitekintő „dolgozat” – véleményem szerint ez az erősebb –, míg a La Raza lazább megközelítésű, néhol a szentek világához képest új területekre is merészebben kalandozó dalgyűjtemény. (Nem mellékesen megjelent a kettő között egy zömmel régi ritkaságokat tartalmazó gyűjteményes kiadványuk is Nod To The Old School címmel.)

A klasszikus hangzásukhoz viszont most találtak vissza. A Gonzo Sandoval dobintrójával startoló címadó szám rögtön megidézi a hatalmas kedvenc Symbol intenzitását és himnikusságát. És még ebbe a közegbe is amennyire váratlanul, annyira organikusan be tudtak építeni egy kis jazzes témázgatást a gitárszóló elé. A Mess hasonló felfogásban íródott: egy bulldózer erejével döngető, kerekre formált heavy metal „sláger” (a refrén itt is szó szerint az egeket ostromolja, John Bush hangja pedig mit sem vesztett régi fényéből), de okosan, hamisítatlan Armored Saint recept szerint. Lehet ilyen kezdésnek ellenállni?

A továbbiakban nagyobb lélegzetvételű szerzemények is érkeznek, és bár nem kell holmi teljesen agyament, soha véget nem érő progos / jammelős mutatványokra készülni, azért mindenkinek bőven nyílik tere kiélnie magát a hangszerén. A kimértebb An Exercise In Debauchery – itt Joey villant egyet basszuson – ismét a húzós, zakatoló riffekre épül, a Muscle Memory ellenben nyugis, hátradőlős tétel (nem a szó tradicionális értelmében vett ballada, inkább valami olyasmi, mint a Last Train Home vagy a Tainted Past), csak a végére szigorít be. A That Was Then, Way Back When pontosan az a fajta sallangmentes lendületnóta, amelyre ezek után szükség van, a With A Full Head Of Steam meg amilyen „körülményesen” indul be, akkora hatásfokkal pörget még tovább. Megint csak Symbol Of Salvation, sőt legalább annyira Delirious Nomad érzés-és hangulatvilág, méghozzá a maximumon. Ez utóbbiban Scott Ian becses nejét, Pearl Adayt (Motor Sister) is hallhatjuk, bár ebben a karcos zenei közegben az ő orgánuma nem nagyon tud érvényesülni. Ha már mindenképpen duóban gondolkodunk, és igazán karakteres női hangra van szükség, akkor az én megfejtésem a Huntress bestiája, Jill Janus lett volna. Így csupán annyi ragad meg az ember agyában, hogy John Bush mellett egy másik énekhang is szerepet kapott, ami az Armored Saint történetében példátlan. A dal élvezeti értéken persze nem ront.

Címével ellentétben a hét és fél percet is meghaladó In An Instant minden, csak nem azonnal ható darab. Lassan – ezúttal valóban lírai hangvétellel –, akusztikus gitárral és John finom dallamaival indul, majd fokozatosan bontakozik ki, a régi Aftermath és Another Day gyöngyszemek módjára, csak még élesebb váltásokkal. Itt, mondhatni, tényleg a banda progresszív, kísérletezős oldala domborodik ki. De hát ők már az 1980-as évek közepén jó néhány öles lépéssel a világ előtt jártak!

És a meglepetések sora még most sem ér véget, mert a Dive képében már igazi ballada érkezik, amelyben billentyűsök (!) viszik a prímet. A záró Up Yours megint egy jó harminc éves időugrás, egyúttal megint azt példázza, hogyan lehet egy elég konkrétan behatárolható műfaj formanyelvén merőben újszerű, szokatlan dolgokat a lehető legintelligensebb megközelítésből elmondani (még ha ez esetben igen explicit szöveggel is).

Nem spóroltam a dicsérő jelzőkkel, és tessék elhinni, John Bushék a messzemenőkig rá is szolgáltak erre. Még véletlenül sem valamelyik korábbi mestermű reprodukálására történt itt számító, bágyadt kísérlet, az nem is volna méltó a névhez. Azok érett továbbgondolásáról beszélhetünk a zenekar védjegyszerű elemeinek rendkívül kreatív alkalmazásával, sőt kiterjesztésével. Felszabadultan (igaz, nekik nincs is miért erőlködniük), mindenféle megfelelési kényszer nélkül, a külvilágról gyakorlatilag tudomást sem véve. Nem új Delirious vagy Symbol került ki a szentek keze alól, hanem a 2015-ös önmaguk hiteles lenyomata, amelyet nyugodtan oda lehet tenni az említett csúcsalkotások mellé, és egy lapon is lehet említeni velük.

Bárcsak az ismét Mike Howe-val készülő következő Metal Church album is hasonló nívót képviselne majd!

SAMPLE:
YouTube link

1. Win Hands Down 5:06
2. Mess 4:35
3. An Exercise In Debauchery 6:00
4. Muscle Memory 7:14
5. That Was Then, Way Back When 5:08
6. With A Head Full Of Steam 5:18
7. In an Instant 7:36
8. Dive 4:40
9. Up Yours 5:23

Pontszám: 10

Kapcsolódó cikkek

Az Armored Saint ‘Mess’ című száma a ‘Win Hands Down’ albumról mától online!

NorthWar

Az Armored Saint nyáron kiadja “Win Hands Down” c. albumát

NorthWar

Az Armored Saint nyáron új albummal jelentkezik!

NorthWar

Hot News: Armored Saint’s John Bush performs on Metal Gear Rising: Revengeance soundtrack

NorthWar

Hot News: Armored Saint to release first EP with bonus tracks and etching on vinyl!

NorthWar

Hot News: Armored Saint – Confirms headlining shows and festival appearances in Europe for July!

NorthWar

Armored Saint Interjú

Dr. Feelgood

ARMORED SAINT – La Raza

Darkjedi

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár