AS LIGHT DIES – Ars Subtilior From Within The Cage

Kiadó: BadMoodMan Music

Weboldal: www.aslightdies.com

Kiadás éve: 2010

Stílus: Experimental / Symphonic / Doom

Brief Sum: We have nine tracks with colorful musical world and professional music. The mainly progressive music interweaved with death metal marks bears countless musical variety, since there are mixes of folk music, symphonic metal, doom and a lots of other genres. The album is a must have, I haven”t heard such a characteristic album with this wide musical palette and expressivism for a long time. If you like the energetic, unique music try your best to get the album ASAP!

A zenekar 1998-as megalakulása óta igyekezett kifinomult zenei játékkal elvarázsolni a közönséget – azt hiszem ez sikeres is, egyetlen rossz szó sem érheti az új lemezt, amely a Bad Moon Man égisze alatt jelent meg, karöltve a Solitude Productions-el. Hallgassunk is bele ebbe a kilenc számot tartalmazó korongba!

A nyitó the Very End igazából inkább egy intro, mintsem egy dal, bár önmagában is megállja a helyét a zongorára épülő témavilág, az abba épülő kórus, a finom, heroikus hangulat kibontakozó ragyogása: egy ébredés a sötétségből – a hajnal függönye meghasad, a fény elterül a tájon, de jön az éj sötétje nappal: a Napfogyatkozás mindent befedő, félelmetes sötétsége. A The Disin Herited egy progresszív matekozáson alapuló témavilágba enged betekinteni, amit hegedű hangja tesz teljesebbé a karcos, mély ének és a szaggatott riffek mellett. Sokféle stílusból ötvöződik ez a zene, már-már crossover a maga nemében: van itt a ’80-as évek végi thrash metal alapjaiból, van a ’90-es évek eleji doom/death metal közegből, az említett progresszív matekozás szintén a ’90-es évek elejét idézi (ld.: Mekong Delta, Voivod), és ugyanakkor (nem meglepő módon) a ’70-es éveket is (ld.: Emerson, Lake & Palmer). Klasszikus jegyeket is magában foglal a szerkezet, amely remek érzéssel van időzítve, a különböző váltások nem törik meg a szerkezetet, hanem érzékeny pontossággal töltik ki az adott teret.

A Le Nebuleux Sentier egy lazább témavilággal indít, feszes dobritmuson egy akusztikus gitár témái lebegnek a hegedű kíséretével. Majd átvált torzított hangra a gitár, és egy vastagabb játékkal karakteres hangulatot teremtenek. A dallamos ének francia nyelven szólal meg, de bizony itt is akadnak beteg hangulatú részek, miközben a zene egy folyamatként halad előre és viszi halálpontos ütemek fölött az éneket magával. Jól kidolgozott szerkezet, érett mondanivaló, korrekt játék – ez van, és megdörren, a folk jegyek pedig kitűnően vannak beépítve. A Die Letzte Fuge Vor Der Flucht! egy kis hangjátékkal kezdődik: nyikorgó ajtó nyílik majd záródik, egy cipőtalp kopog végig az enyhén nyikorgó fa padlón, majd felmegy egy rozoga lépcsőn, és pár koppanás után elhallgat… az orgonajáték hirtelen hasít a csendbe, és igazi templomi hangzással hozza a klasszikus darab minden egyes hangjegyét. A hangulat félelmetesen könnyed, ez az érdekes kompozíció két dal között valahogy még teltebbé teszi az egész korongot – itt a minőséggel nincs semmi probléma, az biztos. Persze kell egy bizonyos vájtfülűség a kompozícióhoz, de a végén a lángok belemarnak az épületbe, és kívülről heves zaj hallatszik. A laza átvezetés után egy északi stílusban íródott, folk elemekkel teli metal zene üti fel, amiben a szimfonikus black metal egyes jegyei is helyet kaptak, ami a hangulatot illeti.

A Trapped In Flesh nótában a laza, progresszív rock rész, a könnyed, dallamos énekkel, a finom női vokállal, a hegedű majd a szólógitár tartalmas játékával ugyanúgy elvarázsol, mint a keményebb részek, ahogy a bevezetőben is. Színes játékkal tarkított kompozícióhoz van szerencsénk: a lépésről lépésre átgondolt és felépített dalon hallatszik a profizmus és ennek tükrében minden más. Könnyed, pontos vonalvezetés, remek témák oldódnak fel és születnek egymás hangjaiból. Az ének változatossága is nagyon tetszik, ehhez a zenéhez pontosan ez kell! A Yearning For Blissful Moments Standing Upon The Ruins első hangjai egy rövid kis bevezető után a zongora billentyűzetén kelnek életre: az ablak üvegére csapódnak az esőcseppek, a lány feje az ablaknak dőlve nézi a várost, ahogy hangyamód rohan a sok ember, az autók, a buszok, az élet, a kopott házfalak és díszes kirakatok árnyékában. Arctalan jövés-menés, atmoszférikus hangulatba csomagolva, az éteri térben kiterjedve. Szép…A Sombra Y Silencio zenei szerkezetén most egy spanyol ajkú női ének hallható. A könnyed ritmusokon finom fátyolként feszül az ének szomorú dallama, játéka több mint egy egyszerű ének, és remekül vált át akkor is, mikor a zenei szerkezet átvált a torzított játékba, majd onnan a visszaváltás is könnyedén megy minden fronton. Néhol a The 3rd and the Mortal, vagy épp az On Thorns I Lay és a The Sins of Thy Beloved neve bukkan fel a hatásokat figyelve. Egy érzékeny dal bontakozik itt ki, a képei a nyelv értése nélkül is szépséget sugároznak – úgy látszik ez a sokszínűség nemcsak zenei értelemben van jelen a zenekarban, hanem az énekben is. Remek választás volt!

Az Insignificant Among Insignificance beteg hangokkal indít, tele ritmusvariációkkal, izmos progresszív jegyekkel, kidolgozottan gördülve előre. Bár a hangulata más, azért ne feledkezzünk meg az Aghora nevű zenekarról sem – ők is eszembe villannak az As Light Dies játéka hallatán. Itt is hörgős éneket hallhatunk, hideg hangulatba jégcsapként vágó hegedűt, némi My Dying Bride “szagot”, de persze a súlyos zúzások sem maradhatnak el, némi dallamos ének kíséretében, ami a szaggatott, kétlábgépes dobtéma fölött szárnyal. És mindez még csak a szám első négy perce – a dal maga tizenegy perces, tele mindenféle élettel, érzéssel, remekül megtartva az egységet, nem válik sem unalmassá, sem túlzsúfolttá az összkép. A záró When Everything Fades Away tulajdonképp egy majdnem kétperces záró tétel, szintén a szintetizátor varázslatos világára építve lebegnek fel a sejtelmes hangok, oldódik fel a tér, ahogy minden hang lassan egymásba fonódik a disszonancia zavaros cseppjein. Valami ami nem ítélhető.

Összességében egy nagyon változatos, profi zenét hallgathat végig mindenki, aki szereti a progresszív elemekkel átszőtt kísérletező death/doom metal zenét, ami népzenei és szimfonikus jegyeket ugyanúgy felhasznál – már ha ez a kategória fedi egyáltalán ezt az egészet. A hallgatását kötelezővé tenném! A kilenchez meg adjatok még tetszés szerinti pontszámot 🙂

Tracklist:

1. The Very End
2. The Disinherited
3. Le Nebuleux Sentier
4. Die Letze Fuge Vor Der Flucht
5. Trapped In Flesh
6. Yearning For Blissful Moments While Standing Upon The Ruins
7. Sombra Y Silencio
8. Insignificant Among Insignificance
9. When Everything Fades Away

Pontszám: 9

Kapcsolódó cikkek

As Light Dies új album stream a Metal Undergroundon

NorthWar

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár