ASET – Astral Rape – Kronos Mortus

Szereted a Nile Egyiptomos hangulatát? Na kérlek, a Seth és az Oranssi Pazuzu egy tagságából teljesen titokban összeállt francia-finn koprodukció az Aset tovább gondolta ezt az ötletet és megvalósították a témát a black metalban. Ez a lemezismertető a debütalbumukról szól.

Már a lemeznek helyet adó sötét borító jól jelzi, hogy bizony nem a Barbie filmzenéje található benne, és határozott figyelmeztetést küld a kíváncsiskodóknak: haver, ezt csak a saját felelősségedre játszd le! Amúgy a diszkre hét, átlag hat perces sötét és dermesztő metamorfózist égettek. Ezek nehéz és sáros riffekből, csúszó-mászó ritmusokból, piszok kemény ütésekből, valamint regurgitáció-szerű száraz torokénekből állnak, amely éteri erővel okádja hallgatójára az okkultista és spiritiszta dalszövegeket. Ez az ezoterikus, egyszersmind rétegzett és bonyolult agresszió a hagyományoson túl néhol atmoszférikus, másutt pszichedelikus formában közelít, s kifürkészhetetlenségében magával ragadóvá teszi okkult black metaljukat. Persze nem találják föl a kereket, hiszen zenei textúráik az anyazenekarok mellett olyan bandák nyomvonalát követi, mint a korai Behemoth, a Secrets of the Moon, a Mayhem és leginkább a német Dark Fortress. Önmagában a mintakövetés vajmi keveset von le a közel 43 pernyi kompozíció értékéből.

Aset istennő papjai (pontosan nem tudni kikről van szó) szellemidéző szeánsszal kezdik az A Light in Disguise-t, amelyhez azután gyorsan csatlakoznak a hangszerek. A dinamikus, támadó szellemű alkotásba számos törést és progresszív betétet építettek, emellett rendkívül összetett a riffelése, a gyorslábas nagybőgő-dobolás pedig azonnal magával ragad. A textúrák különösen a gyorsabb részekben erősek, néha egészen black/death-re hajazóan. A nyitópillanatok a misztikusabb ízű Abusive Metempsychosis-bentetőznek, ami annak ellenére, hogy összetett struktúrával rendelkezik hihetetlenül organikus megszólalással és erős groove-al bír, miközben lidérces aurát áraszt. Itt kell megjegyeznem, hogy az Astral Rape-on végig jelen van egy meghatározhatatlan, fenyegető atmoszféra, ami természetes ridegséget, valamint autenticitást biztosít neki. Az Abusive Metempsychosis esetében ezt a hatást a sziszegő gitárok és az átmenet nélkül egybefűzött riffek tovább erősítik. Eddig nem szóltam a vérfagyasztó tremolo szedésről, de mire eljutsz A New Man for a New Age-ig, ezt már biztosan alaposan kiélvezted, nem úgy az intenzív énekdinamikát, hiszen ebből a java még hátravan! Félelmetes üvöltések, sikolyok, agónia, nagy szünetek és hihetetlen refrének érkeznek. Mintha csak Csihar Attila ugrott volna be a csoporthoz ehhez és különösen a Lord of Illusions felvételéhez (basszus, ez olyan, mintha a Mayhem néhány Behemoth árnyalattal gondolta volna tovább a Watchers-t). Lenyűgöz, ahogy a távoli énekrészeket maró dallamokkal kapcsolja össze. A varázsigék olykor visszhangzanak, így még ijesztőbbek. Az énekvariációk szépen kiemelik e két szám, és általában a mű igényességét.

Nincs hiány élénk, ugyanakkor légies ritmusokban az Astral Dominancy-nál sem, ámbár ezek nem olyan élesek és túlzók, mint a fenti számok esetében. A basszusgitár a darabban több kiemelést kap, amely némi feszültséggel tölti el. A belassulások, az ütemváltások és a tiszta, kiszámíthatatlan rituális hangzást képző akkordhasználat következtében végül a sötét disszonanciába fúl. Az előző dalokban tapintható feszültség a szám végén szinte teljesen feloldódik a dallamokban. Törzsi áldozatbemutatásra emlékeztető kántálással és sámánmorgásokkal vezetik fel a kanyargós dallamú Force Majeure-t, ami a jó minőségű mix és a keverés miatt egész emlékezetes. A robbantásos ütemek és a gyújtódobolás, de tulajdonképpen az egész gyártástechnológia engem az utolsó előtti szerzemény, miként a Serpent Concordat esetében is teljesen zsebre tett. A tempóváltások, a cintányérszólamok, a technikás dobolás, a töredezett riffelés, a nyikorgó húrok, a megfeketedett károgó reszelés mind-mind térhez jutottak, s kísérteties kifejezést, valamint tiszta élt eredményeztek.

Valahol azt olvastam, hogy az Astral Rape célja „felemészteni a pszichét”, egyidejűleg „próbára teszi az elme éhségét”. Ilyesmiket azért én nem éreztem rajta, inkább gondolom valamiféle auditív utazásnak, amely bár nem előzmények nélküli, illetve sokak munkásságából merít, mégis megvan a maga sava-borsa, és jó úton halad afelé, hogy a maga jogán foglaljon helyet a fönt nevezett zenekarok között. Ha foglalkoztat az egyiptomi kultúra, egyben érdeklődsz a múlt század miszticista mozgalmai iránt, ez a Neked való kiadvány, aminek még a borítóját is garantáltan imádni fogod.

Kiadó: Les Acteurs de L’Ombre Productions
Kiadás éve: 2023
Stílus: Black Metal
Web: facebook.com/aset.magic