Kiadó: JK Records
Weboldal: www.audiopornmusic.com
Kiadás éve: 2012
Stílus: Hard Rock
Brief Sum: As expected from the name and cover, Audio Porn plays music in a melancholic atmosphere instead of easy rock’n’roll. Medium paced themes run without complex riffs and solos. The melodies are memorable and we can hear some nice solutions in the bass play too. This is a quite good album, not a milestone but it is full of strong songs.
A zseniális nevű Audio Porn-t két korábbi Jezebels Kiss tag, az énekes, zeneszerző Azriel St. Michael és a dobos Byron Black hozta létre a Hydrogyn gitárosával, Jeff Westlake-el, hogy klasszikus rock zenei hatásaikat modern éllel tegyék aktuálissá korlátokat nem ismerő rock ‘n’ rolljukban, hogy saját stílusban definiálhassák újra, mit is jelent számukra a rock muzsika. Westlake Billboard-kompatibilis dalszerzői vénája és St. Michael csavarosabb megközelítése elég lehet ahhoz, hogy bekerüljenek a rock rádiók műsorába.
A banda neve és a lemez borítója alapján laza, könnyed, fílinges, glam/sleaze muzsikát vártam, úgyhogy nem kicsit lepett meg, amikor a nyitó dalban arcba mászón felhörrent a basszus és a gitár is a vártnál lényegesen mélyebb tartományból köszönt rám. S akkor az elmélyültebb hangvételről, a nem ritkán mélabúsabb, karcos énekhangról és dallamvilágról még nem is beszéltem.
Meglepően komoran és arcba mászóan, a dohogó basszusú, emlékezetes Deeper Than The Bone-al indul a lemez, melyet a slágeresebb hangvételű, szaggatottabb témára és jófajta gitármelódiákra épülő Cry Me A River követ. A Sweet 16 az egyik legvitálisabb, együtténeklésre leginkább késztető tételek egyike, ahogy az egyszerű, zakatolós It’s Not A Dream is. Mindkettő a CD csúcspontjai közé tartozik nálam.
A visszafogottabb, darkos megoldásokkal és ízekkel ékített Above The Starsszal kicsit borongósabb hangvételű nóták sora veszi kezdetét, melybe jól illik a refrénjére picit ugyan felpörgő, de alapjáraton lassan ballagó Let Me Go és a viszonylag súlyos, de számomra kicsit túleffektezett, Butterfly is.
Van két dal, mely hatalmas utánérzéseket keltett bennem. Az egyik a Without You, mely a U2-t idézi meg nem kicsit, s talán épp ezért elsőként ragadt meg a fejemben. A szólója súlyos, a refrénben szerencsére megjelenő a sajátos ízekkel és dallamokkal az élmezőnybe kúszik. A másik pedig a záró Arms Of Suicide, mely kisebb Uriah Heep fílinget harmóniát, hoz túleffektezett, túlvisszhangosított énekével és hangszereivel. Az azonban nem vitatható el tőle, hogy hangulatos, emlékezetes. A Breath Away és a Cut lazább, könnyedebb, rock ’n’ rollosabb dalok, a könnyen emészthető kategóriából, tematikailag kiváló zárás utánuk az Arms Of Suicide.
Középtempós történetek sorjáznak a CD-n, nyakatekert riffek és hangszeres virgák nélkül. A gitár nem harap, inkább mélyről zsizseg, a basszus mélyről búg, hörög, az effekteket olykor túlzásnak érzem. A hangzás bár alapjában véve szerethető, sosem lesz igazán kedvemre való. A dallamok szerencsére emlékezetesek s a füleimnek kedves basszusjátékban is hallhatóak olykor kellemes finomságok. Abszolút értékelhető anyagot hozott össze a csapat. Nem korszakalkotó, de üresjáratok és gyenge darabok nélküli dalcsokrot kap, aki megveszi a CD-t.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Deeper Than The Bone
2. Cry Me A River
3. Sweet 16
4. It’s Not A Dream
5. Above The Stars
6. Let Me Go
7. Butterfly
8. Without You
9. Breath Away
10. Cut
11. Arms Of Suicide
