AUTUMN HOUR – Dethroned

Kiadó: Cyclone Empire

Weboldal: http://autumnhour.com/

Kiadás éve: 2010

Stílus: Rock / Metal / Progressive

 

 

 

Olybá” tűnik számomra, hogy manapság, szinte minden második anyag jellemzése előtt ott áll a progresszív jelző. Mit is jelent maga a szó? Az idegen szavak gyűjteménye szerint haladó, élenjáró. Ha ezt a zenére vetítjük ki, mi manapság, a haladó, az élenjáró? Egyáltalán mihez képest haladó és élenjáró?
Nem tisztem erről vitatkozni (nem is akarok), csupán arról van szó, hogy egy újabb progresszívként, progresszívnek jelölt anyag jutott el hozzám. Az Autumn Hour esetében ez a jelző nem is áll túl messze a valóságtól, mivel a csapat énekese nem más, mint Alan “hangszálisten” Tecchio. Fiatal rajongóknak nem sokat -vagy egyáltalán semmit sem- mond ez a név, de a velem egykorúaknak -a harmadik és negyedik x között fél úton- annál többet. Legalábbis a progresszív metal híveknek minden bizonnyal. Alan Tecchio énekelt a texasi Watchtower bámulatos, máig utánozhatatlan, a szó legszorosabb értelmében értendő progresszív metal lemezén, a Control And Resistence-en (1989), de megfordult a Hades, a Power, a Non-Fiction, és/vagy a Seven Witches soraiban is, tehát progresszív illetve power metal csapatokban. Ennek megfelelően a kijelölt zenei irány nem is lehet más, mint progresszív alapokra építkező, power elemekkel átszőtt, mai, friss hangzású metal muzsika. A kiadó által megjelölt prog thrash rock/metal meghatározást nem érzem helyénvalónak, mivel thrashből szinte semmit sem merít a muzsika.

Koncept lemezhez van dolgunk, mely Ray Kurzweil 2005-ös The Singularity Is Near könyvén alapul. Három részre – Part I – Singularity In The Making (egy intro + három dal), Part II – Endgame (négy nóta) és Part III – The Machine Kind (három tétel)- osztották az anyagot és ez alapján mesélik el a történetet. Mivel szövegek nem állnak rendelkezésemre, így a történetre nem tudok kitérni, a zenét vegyük górcső alá. Az az igazság, hogy Alan Tecchio nem mindegyik zenekarát ismerem, hallottam, de mérget vennék rá, hogy egyik korábbi művéhez sem hasonlít ez a korong. Alan énekel, sikolyokat ritkán hallat, nem sikoltozza szét a dalokat, mint a fentebb említett Watchtower lemezen. Erős, férfias hanggal rendelkezik, akinek a fogós dallamok, énektémák elővezetése sem okoz gondot. Változatos, zeneileg izgalmas anyag született az Autumn Hour műhelyében. Az Oblivion intrója után következő End User-ben az Indulgence korabeli Nasty Savage szelleme sejlik fel, a funkys bőgővel megtámogatott Techcceleration (The Machine Speaks) a Lights…Camera…Revolution! környéki Suicidal Tendencies-t juttatta eszembe, a Fade Out vagy a hörgéssel is kísért címadó a Nevermore-ra emlékeztet, a The Past (The Heart Speaks) a Far Beyond Driven-t elkészítő Pantera-val rokon stb., de nyúlásról szó sincs, kizárólag hatásokról beszélhetünk.

A korong számomra legkiemelkedőbb tétele a könnyen memorizálható, refrénjével a fülbe magát azonnal befészkelő Unbelievable (The Mind Speaks), a How Were We Supposed To Know? pedig egy lassú felvétel, egy ballada. Mindenképpen meglepetés a Eurythmics Here Comes The Rain Again klasszikusának feldolgozása, egy korrekt metal nótát faragtak belőle. Helyenként kevés borultságot is visz a zenekar a muzsikába, pl. az Every Day (The Body Speaks)-ben, melyben Alan kislánya Annabella is énekel pár sort vagy a Transcend-ben. Súlyos, helyenként mechanikus riffeket penget Justin Jurman gitáros, míg az összetett, itt-ott megcsavart alapokért a Clint Arent basszusgitáros Dave Lescinsky dobos alkotta ritmusszekció felelős. Anélkül, hogy bármelyik zenész teljesítményét lebecsülném, Clint Arent-et mindenképpen ki kell emelnem, fenomenális futamokat penget, játéka a korong egyik erőssége, ékköve. Ráadásul nekünk európai rajongóknak még szerencsénk is van, mert az eredetileg tizenegyszámos lemez európai változata három bónusz dalt is tartalmaz.

Engine, Nevermore, Charred Walls Of The Damned rajongóknak ajánlott hallgatnivaló a Dethroned, feltétlenül az idei év legerősebb alkotásai közé sorolandó. Alan Tecchio visszatért!

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

Part I – Singularity In The Making

1. Oblivion
2. End User
3. Techcceleration
4. Here Comes The Rain Again

Part II – Endgame

5. Fade Out
6. Unbelievable
7. Dethroned
8. How Were We Supposed To Know

Part III – The Machine Kind

9. Every Day
10. Transcend
11. The Past

Pontszám: 8.5

Kapcsolódó cikkek

Autumn Hour Interjú

Dr. Feelgood

Szólj hozzá!