Kiadó: Nuclear Blast
Weboldal: http://avatariumofficial.se
Kiadás éve: 2015
Stílus: Doom
Brief Sum: The Sabbath-like styling is made more exciting with a bit of alternative unpredictability. The keys conjure up the sound of a Hammond organ, bringing a psychedelic touch to the already abstract pictures. I haven’t had this much pleasure in a melancholic album for a long time.
Egy valódi supergroup alkotását teszteltem az elmúlt napokban. Leif Edling nevének említésére illik minden valamire való doom metal hívőnek lassú ( 🙂 ) bólogatásba kezdenie. Nos, a mester nem bízta a véletlenre és körülvette olyan zenészekkel magát, akiket ismerhetett a hazai szintérről és némi közük már egyébként is volt egymáshoz. Lásd: vagy Candlemass-ban vagy a szóló projektjeiben már dolgoztak vele. De aki a Tiamat vagy az Evergrey tagja (volt), az se ma kezdte a szakmát. Szóval vannak itt összefonódások rendesen…
Egyedül a csalogány, Jannie-Ann Smith, aki ezidáig nem volt ismert. Helyesebben 2013-ig, amíg ki nem jött a csapat első EP-je. A The Girl With The Raven Mask albumot két kislemez és egy debüt album is megelőzte már. Nem sokat vakarództak a kiadványok között. Ha nem is stílusteremtő, amit csinálnak, vitathatatlan, hogy egyedi színezettel bír. Ebben bőven szerepe van az énekesnőnek, de a dalok sem a klisé doom melódiák útját követik. A sabbathos vonalvezetést nem ritkán finom alteros kiszámíthatatlanság teszi izgalmassá. Továbbá a Hammond orgonát idéző billentyűszólamok pszichedelikusabbá varázsolják az egyébként is absztrakt képeket.
A nyitó és egyben címadó nóta kitűnően sikerült. Azonnal beeszi magát az agyunk legmélyére és napokig kitörölhetetlenül visszhangzik a fülünkben. Viszont nem mutatja meg a lemez igazi arcát. Ez a dal abszolút kilóg a többi közül. Gyors, már-már száguldó, könnyed, azonnal megadja magát a hallgatónak. Ellenben a „maradék” hét dal már igazi doom csemege, a fentebb leírtak figyelembe vételével. Már inkább a málházós, súlyos riffek, lassabb billentyűjáték a jellemző.
Sajnos komplett bookletet nem kaptam. A borító nagyon jól sikerült, s kíváncsi lettem volna Linda Åkerberg további fotóira is. Kifejezetten örültem, hogy nem egy számítógépes grafikát alkalmaztak, ettől profánabb, de ugyanakkor művészibb már nem is lehetett volna. Én, aki oly sokszor hangoztatta, hogy válogatós a doom műfajban, ezúttal egy igazi gyöngyszemre bukkantam. Nem mondom, hogy maximálisan lekötött a lemez (ez a pontszámból is látszik), de régen élveztem ennyire egy melankolikus albumot.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Girl With The Raven Mask
2. The January Sea
3. Pearls And Coffins
4. Hypnotized
5. Ghostlight
6. Run Killer Run
7. Iron Mule
8. The Master Thief