Kiadó: Croatia Records
Weboldal: myspace.com/aviculariaband
Kiadás éve: 2009
Stílus: Death Metal
(scroll down for English Version)
Eléggé megjegyezhetetlen nevet választott magán a horvátországi Avicularia. 2003-as alakulásuk óta érlelték a most megjelent első lemezüket, mely a hangzatos „Born to be Vile” címet kapta. A stílusuk alapját száz százalékban a death metal szolgáltatja. Olyan zenekarok hatása fedezhető fel zenéjükben, mint például Cryptopsy, Immolation. Azért azt is el kell mondani, hogy ők azért még messze vannak eme két klasszikus zenekartól. Szinte minden egyes nótában vannak hihetetlen sebességgel eljátszott technikás részek, vadul őrlő gitárok, nyakatekert tempók. Ezeket az elemeket „lazítják” fel lassabb betétekkel, egy-egy dallamos szólóval.
A rövid bevezetőt követően az egyik legváltozatosabb dallal indul a korong „Anthen to Arms”. Itt rengeteg tempó és témaváltás hallható és egészen lassú részek is akadnak a dalban. Igazából nem rossz, de nem is kiemelkedő. A második „Confrontation” tördelt ritmusai, technikás gitárjai egyértelműen a már említett „Cryptopsy”-t idézik. A megint rövid őrülten elmebeteg „Stand by” vezet be minket az akusztikusan finoman kezdődő több mint nyolc perces címadóba. Itt is a már említett repertoárból építik fel a dalt, mely azért hosszútávon egy kicsit fárasztó. Maga a zene tényleg elsőrangú, de mégis hiányzik belőle az a bizonyos plusz. A dal végét szinte teljes mértékben egy szólószerű gitártéma uralja, ami ötletnek jó lenne, viszont a végére unalmassá válik. Igazi szörnyeteg érkezik a „Succubus” képében. Ezek a rövidebb dalok szerintem sokkal jobban állnak nekik, és ez a nóta tényleg üt. Már itt feltűnik, hogy a két énekhang közül a mélyebb öblösebb hörgés az nagyon kegyetlen, rengeteg energia van benne. A promó lap nagyon állítja, hogy másfajta stílus is megbújik a zenekar repertoárjában, de én ennek zenei lenyomatát nem nagyon hallottam. Persze, nem egyszerű, amit játszanak, de nagy csodát nem kell várni. Talán csak a hosszúra nyújtott nóták miatt érhet minket meglepetés. Kivétel talán ez alól a lemezt záró „Requiem for Ego”, melyben azért hallani a megszokottól kicsit eltérő megoldásokat, főleg a dal közepén eljátszott gitárrészek és a dal végén a vonós hangszerek jelenlétét sem nevezném hagyományőrzőnek.
Az Avicularia nem egy elveszett zenekar, és a kijelölt zenei irány sem rossz. Még egy kicsit gyúrni kell a dalok vázán és összességében a nótákat felépítő ötleteken is. Néha elkapom a fonalat és akkor nagyon jó, amit hallok, de ezeknek számát legalább a duplájára kéne emelni ahhoz, hogy többször is meghallgassam a „Born to be Vile”-t. Érzésem szerint lesz ez még jobb is, de jelenleg a stílus fanatikusainak még kihagyható anyag.
————————-
ENGLISH VERSION:
Avicularia is a Croatian band with a quite hardly memorizable name. They were formed in 2003, and now they’ve just released their first album, which has a well-sounding title, Born to be Vile. The base of their genre is 100% death metal. We can notice the affects of bands like Cryptopsy or Immolation. But it’s also important to remark that at the moment they’re far behind these two classic bands. The vast majority of the songs contain technical parts played with a superfast tempo, just like the crazily grinding guitar sections. These elements are softened by some slower parts and melodic solos.
After a short intro, the tracklist starts with one of the most complex songs, Anthem to Arms. We can hear several tempo and theme shifts, there are very slow parts in this song as well. Not bad, but not awesome aither. The second song is Confrontation. There are staccato beats, technically good guitars, they can remind us to the music of Cryptopsy, as it was mentioned. Stand by is a short and crazy track again, which leads us with its acoustic themes to Born to be Vile, a more than 8 minutes long song wearing the title of the album. The mentioned elements feature this song, too, but since it”s a bit too long, it”s also tiring a bit. The music is first class, but I still miss something extra from it. A solo-like guitar theme dominates the end of the song, which would have been a good idea, but it’s a bit boring through the end. Succubus is a real monster, which is next there. The shorter songs are better in my opinion on this album. This song really rocks! We can notice that the tubby, deeper growl is the better voice there, it’s very powerful and merciless. The promo site announces that some other genres also affected the music of Avicularia, but I couldn’t notice this there. Though it’s not an easy music to be heard, we can’t expect a big miracle from them. We can only get surprised by the loger songs. The exception can be the closing song, Requiem for Ego, where we can hear some themes which differ from the usual, it’s especially true for the guitar sections in the mid and for the appearance of the stringed instruments through the end of the song.
Avicularia is not predestined to be a perished band, and their musical conception aren’t bad either. They had to work a bit on the frame of the songs, and they need even more good idea sas well. Sometimes I can sink in their music, these times I highly enjoy the music, but a double amount of songs like this would have been needed for me to advance this album to my daily listened CDs. In my opinion they are able to make a better album than this, but at the moment, this album is not an obligatory one for the fans of this genre.
Tracklist:
1. Intro
2. Anthem To Arms
3. Confrontation
4. Stand By
5. Born To Be Vile
6. Succubus
7. Spiraling Doom
8. Requiem For Ego