Lemezismertetők

AXEL RUDI PELL – Circle Of The Oath

Kiadó: SPV

Weboldal: www.axel-rudi-pell.de

Kiadás éve: 2012

Stílus: Hard Rock / Heavy metal

Brief Sum: The 15th album of the well-known metal guitarist Axel Rudi Pell has been released in march of 2012. The musician through his career created his own style and sound that he could use succesfully since than. The new material titled Circle Of The Oath is another representative of this original style. Although these songs follow the way of the previous albums with such great musicians and the vocals of Johnny Gioeli, i don’t think is really exciting. I miss new musical elements, that would be a lil’ bit different from this style. By the way the material itself isn’t bad at all, but comparing to the other stuffs of the artists it isn’t so interesting.

Hányszor lehet büntetlenül elénekelni egy refrént? Hányszor lehet egy bevált módszert újra alkalmazni? – Ezek a kérdések fogalmazódtak meg bennem Axel Rudi Pell-lel, a patinás hard rock/heavy metal gitárossal kapcsolatban. Több mint húsz év alatt, saját nevével fémjelezett zenekarával 14 albumot adott ki és 2012-ben jelent meg a legfrissebb, Circle Of The Oath című lemeze 10 új nótával.

Pell bácsi mindig is adott a megjelenő munkáira a külsőségek tekintetében, ez most sincs másképp. A korábbról ismerős misztikus hatás maradt; a képen egy omladozó, félig vízben álló épületegyüttest ábrázol (vár vagy templom talán). Egy foghíjas, íves ajtó maradványain keresztül látjuk a tájat, melyet a felhős éjszaka ural. A kép centrumában egy koponya található, melyet fém gyűrűk öveznek. Az alkotás igazán esztétikus, igényes munka.

Na és a zene. Meg kell, hogy mondjam, nem vagyok fanatikus Axel rajongó, de azért nem egy albumot hallottam már a részéről. Az kétségtelen, hogy zenésztársaival együtt a gitárosnak sikerült kialakítania a saját, eltéveszthetetlen stílusát, a rá jellemző hangszereléssel és dallamvilággal, de vajon nem hiba megelégedni ennyivel?

A Circle Of The Oath két perces intrója a The Guillotine Suite címet viseli és egy igazi metal prológus. Misztikus a szintetizátor aláfestés adja, de az építkező szerkezetű dalra inkább a gitármelódiák és akkordok által keltett középkori hangulat jellemző. Az első teljes értékű dalt (Ghost In The Black) gitárfutamok indítják, amik megadják a kellemes tempóját. Dallamait tekintve kicsit az az érzésem támadt, hogy nem először hallom ezeket az énektémákat, mintha már korábban találkoztam volna velük. Ettől eltekintve egész jól megdörren. Szintiszóló is van, ez plusz pont. Run With The Wind, énekli Johnny Gioeli a hármas számú nóta refrénjében. Laza hard rockos témáról van szó, szintén ismerős dallamvezetéssel. Egy bőrbe öltöztetett szerelmi vallomás következik, ami tempóban némileg, hangulatban semmivel nem haladja meg előző kollégáját. Hibátlan ugyan, de nem túlságosan izgalmas. A címe Before I Die. Az ötödik játékos már annál inkább. Kis southern rock ízű akusztikus szösszenettel indul a lemez egyik leghosszabb tétele, a címadó nóta. Ez az újdonság sajnos a tempóváltásokkal elvész, újabb szokásos ARP riffek jönnek, majd a gitárszóló. A szám második felében még egy kis arab dallam színesíti az amúgy szerintem kicsit vontatott számot.

A Fortunes Of War című dal nyitja lemez második felét, ám túl sok újdonságot ez sem tartogat számunkra. Ugyan a tiszta hangszín is előkerül a gitáron, ez túl sokat nem dob a produkciót. Az akusztikus, reneszánsz feeling után a második nóta nyitóriffje bukkan fel erősen fokozott tempóban a Bridges To Nowhere című dalban. Ez a lassabb tételek sorát gyarapítja, ami kis szigetként megtöri az ilyen-olyan zúzdák tengerét, ám mégsem túl egzotikus darab. A következő nóta szintén egy ballada, melyben inkább a tiszta gitárok dominálnak, ez jobban megfogott, mint az előző próbálkozás, habár ez is emlékeztet valamelyik korábbi hasonló műfajú szerzeményre. Az érzelmekkel teli, hangulatos gitárszóló is tapsot érdemel. Tarts ki az álmaidért, bíztat az utolsó előtti szerzemény, a Hold On To Your Dreams. Azon kevés pillanatok találhatók ebben a számban, ahol a gitár elhallgat egy-egy fél versszak erejéig, így például ráébredhetünk, hogy szintetizátor is van a dalokban, habár eléggé hátérbe szorítva. ARP Carousel című dalára emlékeztet ez a tétel, leginkább a szóló. Záróakkordként a majd’ tíz perces World Of Confusion szól, ami a The Masquerade Ball című eposz folytatása. Tempó tekintetében elég változatosra sikerült, ami mondjuk ilyen hossznál nem is árt. Az első díszítő melódia az Ashes Of The Oath című számra emlékeztet egy kicsit, utána beindul a viszonylag lassú, ám annál keményebb versszakrész. A szám végén a tempó vágtató paripaként szárnyra kap és egészen a keretet bezáró akusztikus részig tart. Aki Axel gitárszólóira kíváncsi, annak ezt a számot érdemes hallgatni, hiszen több is van benne.

Szóval ez a lemez. Hangzás, a dalok megalkotottsága szempontjából szó nem érheti a ház elejét, hiszen vérbeli metál lemezről van szó, ám az újdonság, a kísérletezés az, amit én hiányolok belőle. Én értem, hogy a bevált receptet jövedelmezőbb újra felhasználni, mint ismeretlen vizekre evezni, de én egy kis újdonságot vittem volna a nótákba. Természetesen mindenkinek ajánlom, hogy hallgassa meg. Akik nem ismerik ARP-t, azoknak kezdésnek tökéletes, a keménymag pedig úgysem fog csalódni.

SAMPLE:
Youtube link

Tracklist:

1. The Guillotine Suite (Intro)
2. Ghost In The Black
3. Run With The Wind
4. Before I Die
5. Circle Of The Oath
6. Fortunes Of War
7. Bridges To Nowhere
8. Lived Our Lives Before
9. Hold On To Your Dreams
10. World Of Confusion (The Masquerade Ball Pt. II)

Pontszám: 5

Kapcsolódó cikkek

Axel Rudi Pell – 30 éves jubileumi lemez és koncert jövő októberben

KMZ

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek