BABY BONE – Supernova

Kiadó: Edge Records

Weboldal: www.babybone.hu

Kiadás éve: 2009

Stílus: Metal / Rock / Grunge

 

 

A Baby Bone egy 16 éve alakult zenekar, akik a kilencvenes években intenzívebbek voltak (“Ablak a semmibe” 1995, “Úgyis kiderül” 1997 és “Global” 1999), de az elmúlt évtizedben nem prezentáltak semmit. Így tavaly sokak örömére jelent meg jelen írás tárgya, az új lemez.
A felállás – Medovarszki Tibor (basszusgitár), Rákóczi Antal (ének, percussion), Ruck Róbert (dob), Zubán Zoltán (gitár) – új anyaga tíz számot tartalmaz, a már megszokott rock/metal/grunge eleggyel.

Az YZLK nyitja a sort némi zörejjel, majd beindul maga a zene. Az előbb már említett laza rock riffeken lüktet az ének, kifejező szövegvilágával. A ’90-es évek zenekarainak hatásai érezhetőek a felépítésben, a dallamok, a verzék, a jól kidolgozott, erős témák, határozott formát öntenek. A zenészek tudása egyértelmű: dinamikus, pontos játékot hallhatunk. A Szivárványholló finom acsarkodása, folyamatos szívzöreje könnyedén kap kifejezést a hangok szárnyain: kellemes kis riffek, könnyed betétek fonódnak itt össze, jól hangsúlyozva. A kemény alapokra azután egy jófajta grunge-os ének fekszik, ami igencsak feldobja az egész képet. A rendesen kidolgozott szám egyszerre erős és szellős. Vastag a hangzás, ami egy ilyen zenénél szinte elengedhetetlen, ugyanakkor a kisebb melódiák, dallamsorok miatt finoman kellemes az egész.
A Farkas és ember a kilencvenes évek elejét sejteti, tipikus alapokon nyugvó zenei szerkezetével, mégsem laposodik el. Igaz hogy kissé sablonízű, de valami miatt felülemelkedik a szimplaságon. Egyszerű témák váltakoznak, a refrén sincs túleröltetve, így egyensúlyban marad a történet. A gitárkiállás is jól villan fel, és jól is ül: a refrén erre sokkal jobban, erősebben épül fel egyből. A jól lüktető ritmus, a könnyen befogadható szöveg és zene itt is megmutatja az erejét.

Az Angyalszív egy gyönyörű zongorabetéttel indít, a rövid bevezető után egy középtempós, lágy hangulat úszik be: dallamorientált barátkozás ez, egy kis hullámverés a feszes víztükrön. Kifejező szövegvilágára ismét csak hivatkoznom kell: minden klappol benne, nekem az egész zenei felépítésben talán a túl nyersként ható refrén nem teljesen tiszta, de persze ettől függetlenül még jó. Lázadó sorok, tisztánlátás, hatásos szólótéma, egybeöntve egy jó keretbe.
A Sohasem volt világ karcosabb hangjai dübörögnek előre – kemény rock alapok, feszes dallamok, erőteljes ének jellemzi a szépen előgördülő vonalvezetést. Nincs túlbonyolítva, és nem is kell hozzá a progresszivitás, hogy üssön ez a dal is: lázas, forró, emésztő teltsége megszédít, még a belassult, füstös résznél is konkrétan ez érződik rajta. Könnyed hangszerkezelés, jól kiforrott szerkezet, mindez nagyon jól kevert hangzással és egy príma előadással megspékelve – na ez fasza is, mondaná egy kollegám:)

A Vésd a kőbe folytatja a megkezdett sort, igaz sokkal dallamcentrikusabb, lágyabb ez a közeg, fogós, egyből megragadja a képzelet megfelelő pályáit, hogy azokon táncolva felhevítse a szunnyadó érzéseket (kissé a Black Out zeneiségére emlékeztet a dolog). Kissé melankolikus szöveg, a refrén felspékelt és meghatározó szerepe könnyedén formálja tovább ezt a folyékony, mégis sziklaszilárd dalt. Van benne egy kis fékeveszettség is ugyanakkor: gördülő, nehéz kövek csapnak le a hegy oldaláról, a lélek összeomló szimbóluma képbe kerül, közben pedig szalad a szédítő táj, karakteres játékuk összhangban van, és ez érződik is rendesen!
A Világ várhat valahol ugyanitt folytatja, csak erősebb hangokkal operál: persze itt sem hiányoznak a finom kis betétek, apró kis zenei trükkök, technikásabb játékrészek. Kissé visszaesik a dinamika az elején, a refrén határozott témái viszont felélesztik ezt a félig alvó nótát. Alapjában véve nem rossz az ötlet, de valami nekem hiányzik a finomabb témák alól, talán egy kissé több tűz, több lüktetés, de annyira nem üt nagyot, mint az eddigi dalok.

A Játék egy hosszabb útra invitál a bevezetőjével eleve, de miután a poros rock ‘n roll alapokon beindul a szerkezet, rendesen megerősít ebben az érzésben. Képek villódznak, száguldás, sebesség határ nélkül, lázadás, a refrén hangjai szinte berobbannak ebbe a már úgyis feszes keretbe, majd az egész lüktet tovább, mint egy pulzáló supernova, úgyhogy a lemez címe nem is volt olyan nagy melléfogás:) Aki szereti a koszos rock hangjait, annak ez a track is be fog jönni, az biztos, mert ez egy igazi alapkő, vagy mondhatnám tőről metszett darab.
A Júdáspénz inkább kissé metal köntösben tetszeleg, de ez nem annyira szokatlan. Játékosak a ritmushangszerek, ez dob egyet az alapból nem túl erős témaválasztáson a kezdeteknél, majd a beinduló folytatás azért sokkal több színt hoz a palettára. A szöveg itt is érdekes, persze kinek mi tetszik. Zeneileg nagyon rendben van: a játék karakteres, bár nagyon nem mozdulnak el egy bizonyos alapsémától, ez nem ront az összképen. Jól szólal meg, bár van benne egy-egy kihagyható rész, ami kissé túl “üres”, de ez sem vesz el az értékéből. Az ének feszes, jól illeszkedik itt is a zenei alapokhoz, tartja magát, és a játékossága sem előnytelen.

Az utolsó dal az Éhség karma akusztikus, ez jó ötlet volt, a finoman ráépülő ének nagyon természetesen ül a könnyed dallamokon, a szöveg elvont, ami tetszik (vagy épp: amiért tetszik) – lelkes kis csalódás, emlékezés, egy kis keserűség, majd egy szárnyaló lendület, mintha valaki kimenne a pusztába éjjel, és hallucinogén anyagokat használna a költészetéhez, ismerős, ugye? Igen, van egy kis párhuzam a hangulatban a The Doors “The End” című dalával (érzéseim szerint). Ugyanaz a könnyed és hanyag, mégis tudatos elegancia jellemzi, ugyanaz a báj születik meg benne.
Összességében nagyon jó a korong, ajánlom minden régi Baby Bone fannak, és persze a stílus szerelmesei se hagyják ki!

Tracklist:

1. YZLK
2. Szivárványholló
3. Farkas és ember
4. Angyalszív
5. Sohasem volt világ
6. Vésd a kőbe
7. A világ várhat
8. A játék
9. Júdáspénz
10. Éhség karma

Pontszám: 9

Kapcsolódó cikkek

Megjelent a Baby Bone 1995-2015 (20 évét) összefoglaló válogatásanyaga

NorthWar

Szólj hozzá!