Hétvégi programként gondoltam szétnézek a legsötétebb underground kriptájában, felderítve mi rejtőzik ott mostanában. Luciferen kívül a Pokol kilencedik, fagyos körében az érdi Bál és a Tamási Urachel közös kárhozatalára bukkantam.
A Feltörve a Felszínre split annak ellenére, hogy csupán két bűnt tartalmaz a Báltól és egyet az Uracheltől, azért így is elég szép játékidőt tudhat magáénak a több mint 25 perces hosszával. Megszólalásukat tekintve a két egyszemélyes banda végre kedvére düböröghet a fekete botanikán, és dacára, hogy a fekete fém főbb stíluselemeit vegyítik a bűnhődés más fűszereivel, többek között heavy szólókkal és thrases rifekkel, azért mindketten bőven az istenverte raw black metal keretei között maradnak. Mindazonáltal miközben a rothadás gyökereiket összekapcsolják más zenei hatásokkal, agresszivitásuk csak nő. A két kiállás egyébként annyira érdes és true, hogy simán próbakazettára is beilleszthető lehetne. Persze készíthettek volna csiszoltabb dolgot, viszont láthatóan nem ez, hanem a pocsék, robajos és csörömpölő pokoljárás volt a céljuk, ugyanakkor az összes hangszer sávja könnyedén követhető, tehát nincs különösebb baj vele. A Feltörve a Felszínre produkciót pörgetve szinte késztetést érzek, hogy valamikor éjféltájban majd egy pohár furmint felhajtása után, előkotorjam a régi Bilskirnir és Wolfnacht kazettáimat.
A lemezen a Bál kezd, aki hosszabb ideje megbízhatóan szilárd black metalt kavar, újra és újra mesésen old school stílusban szállítva azt. A hideg vokált, morgó basszust és a felkavaró gitármintákat egy modern dobsound dúsítja a kellőképpen forró, kondéros hangzásúra. A szövegvilág továbbra is az eszkatológia, a bú és az elmúlás parázsló szele. A két tétel közül az okkult sémákban bővelkedő Pusztító én gyakorolt rám nagyobb hatást, ami olyan, mint valami titkos jövendölés. Ezzel szemben a Vér című számuk a sötét erők megidézésére szolgáló ősi rituálékra emlékeztet, egy frissen vágott fekély, amelyből mérgező genny szivárog.
Az Urachel a torzított, nyers vokálja alá ezúttal a ’90-es évek lehető legprimitívebb, tompán kattogó dobalapját biggyesztette, valamint post-rockos gitártémákat készített, ami a váltások során egyre harapósabb lesz. Maga az ének, a projekttől megszokott megszállottság lidérces őrjöngését hozza. Líraiságában a tengeri temetés metaforáját használva adja át a magány és a megnyugvás érzését. Az összhatás itt a borítón szereplő, vad hullámokkal határolta ódon kastély valamelyik eldugott termében vett büdös, kénes fürdőre emlékeztet, amelybe az atmoszferikus tündöklések, valamint az utolsó harmad heavy szólói vágnak áttekinthető, éteri mintákat.
Rósz Bálint és Axafan együttműködésének eredménye egy olyan lemez lett, amitől jobb, ha távol tartod a szentelt vizet! A korai black metal világát keresők számára tökéletes darab, de talán mások sem hallnak bele, ha egyszer meghallgatják.
Kiadó: –
Kiadás éve: 2024
Stílus: Black Metal
Web: facebook.com/valentBAAL & facebook.com/Urachelband
Tracklist:
- Bál – Vér
- Bál – Pusztitó Én
- Urachel – Burial at the Sea
Pontszám: 9,5