BASTARD PRIEST – Under The Hammer Of Destruction

Kiadó: Pulverised Records

Weboldal: myspace.com/bastardpriestsweden

Kiadás éve: 2010

Stílus: Death Metal

Brief Sum: An extremely intensive, drum based stuff. Reminiscence of a time when death metal was not tangible in today’s sense. Minimalistic, raw sound and simple structure. Though there are only a few remarkable moment in it compared to the great elders, it can be easily put next to Possessed and Sarcófago albums. An authentic back to the roots, underground album. It can be the death metal heaven on concerts!

Ha visszatekintünk ez extrém zenék gyökereihez, a 80-as évek közepére-végére kell repülnünk. Ekkor születtek először olyan zenék, amik túlmutattak az akkor fénykorát élő thrash zakatolásán. Szikár, intenzív dalok íródtak, és ezekhez szélsőségesebb ének társult, gonosz dalszövegekkel. Itt most elsősorban olyan csapatokra gondolok, mint a Possessed, Massacre, vagy a Tyrant Sin, Sarcófago, az első Venom és Bathory, az első Sodom demó, vagy hazai viszonylatban a Megtorlás, Angel Reaper, Fantom. Akkoriban még nem tudták, de ezekből a zenékből alakultak ki később a death és black metal. Azóta persze számos változáson, fejlődésen mentek keresztül. A kezdeti nyers, egyszerű zsigeri rock and roll átalakult egy mázsás hanggolyóvá. Ekkor már egyértelműen megkülönböztethetőek lettek egymástól és más műfajoktól. Miért is mondom mindezt? Mert ez a svéd csapat, ennek a kezdeti érának a hangulatát hozza vissza.

Hihetetlen, de így van, 2001-ben alakultak és első demójukat 2008-ban vették fel. Kis példányszámban jelent meg, de sikeresnek bizonyult. 2010-ig kellett várni, hogy újra hallassák hangjukat. Ez lenne az Under the Hammer of Destruction album. A dolog pikantériája, hogy ez a lemez valójában egy EP, a címadó daltól kezdődően a 2008-as demó újra felvett és mixelt verziója hallgatható. Nem gond, így legalább megismerhetjük eddig teljes életművüket!
A zenekart Inventor (gitárok, ének) és Matt Mendoza (dobok, ének) alkotják. Nem egy szokványos felállás. Első alkalommal, mikor belehallgattam, legszembetűnőbb a dobok hangzása volt, egyből a Bathory Requem-je ugrott be róla. De ez csak első benyomás volt, később finomodott a kép. De az biztos, hogy az intenzív bőrcséplés belemászik az arcodba, és ez adja a fő vonalat a dalokban.

A gitárok is nyers hangzást kaptak, ugyanakkor nem lettek leküldve a pincébe újkori szokás szerint. A szólók dallamosak, akár valami könnyedebb zene mögé is passzolhatnának. Nincsenek agyonbonyolítva, de mégis eltaláltak. A Merciless Insane Death elején (ami egyébként a demójuk címadója) érdekes az ó-ó-zós rész, ami akár lehetne kórus is, de mégis gitár.
Igaz, hogy két énekest említenek, lehet, hogy figyelmetlen vagyok, de nekem csak egy hang tűnik fel. Ez viszont megfelelően illeszkedik a felvázolt képhez. Nyers, reszelős, kicsit morgós, de még bőven érthető. Kis visszhang effekt rajta, a biztonság kedvéért. A dalok egyszerűek, lényegre törőek. Nincsenek benne nagy refrének, csak egyszerű visszatérő motívumok.

Kiemelni elég nehéz bármit is, nagyon egységes a színvonal. Itt kell megemlítenem a lemez gyenge pontját. Hiányzik belőle pár emlékezetes elem. Pár izgalmas riff, szóló, refrén. Csak fogódzónak, hogy ne olvadjon annyira egybe az egész, hogy legyen mit visszaidézni magadban, ami egyértelműen a Bastard Priest.
Mintha visszarepülnénk az időbe. Mindenre nagyon ügyeltek, hogy azt hihessük, ez tulajdonképpen egy megtalált felvétel 1988-ból. Nem csak a hangzásra gondolok, ami belegondolva kicsit vicces, bizonyára sok munka volt a mai lehetőségeket lerontani az akkoriak szintjére. Ugyanakkor e nélkül a megszólalás nélkül sokat veszítene értékéből a lemez. A dalok szrekezete, felépítése, a zenei megoldások, mind-mind elfeledett korokra utalnak. Egyedüli pont, ami mutatja, hogy mai lemezzel van dolgunk, az a zseniális borító, ebben van finoman modernizálva a múlt.

Van-e ennek manapság létjogosultsága? Szerintem igen, a műfaj annyira elhúzott a gyökerektől, meg kell mutatni miről is szólt ez annakidején. Itt nincs billentyűs, nincs női vokál, nincs tiszta ének, ez az ős-death veleje. Azt idézi, mikor Jeff Becera, a Possessedből először üvöltötte a mikrofonba: death!!! metal!!!

Tracklist:

1. Blasphemy from Hell
2. Visions of Doom
3. Evil Pain
4. Total Mutilation
5. Power of Death
6. Chock
7. Under the Hammer of Destruction
8. From Beyond
9. Merciless Insane Death
10. Graveyard Sacrifice
11. En hälsning från helvetet (Bombanfall cover)

Pontszám: 8

Kapcsolódó cikkek

BASTARD PRIEST – Ghouls Of The Endless Night

Saint-Savin

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár