BELIEVER – Transhuman

Kiadó: Metal Blade Records

Weboldal: www.believerband.com

Kiadás éve: 2011

Stílus: Metal

Brief Sum: The difference between Transhuman and Gabriel is heaven and hell. I am deeply disappointed. This performance is unworthy of the band.

 

A klasszikus szóviccel élve, isten bizony ateista vagyok. Isten bizony szeretem a Believert. Ez már nem vicc. Rögtön hozzáteszem, nem én vagyok a legnagyobb fanatikusuk, de amit eddig felmutattak az bejön, bejött.
Fenntartom azon véleményemet, hogy nemhogy idehaza, de még nemzetközileg is vakargatja a rajongó (na jó a legfanatikusabb azért nem) a kobakját, ha ez az 1986-ban, Colebrookban (Pennsylvania) alakult zenekar kerül szóba. Mert, hogy volt anno egy kaliforniai Believer is, akik 1987-ben kiadtak egy albumot I’m Free (ez volt az egyetlen egy kiadványuk) címmel, tehát akkor, amikor a pennsylvania-i alakulat még a demóig sem jutott el. Közös (volt) bennük az is, hogy mindkét Believer keresztény zenekar, csak amíg a kaliforniaiak a Mötley Crüe-höz hasonló muzsikában utaztak, addig a colebrooki társaság a komplex thrash/death mellett tört lándzsát (és innentől kezdve már csak róluk lesz szó). Két komoly mű (klasszikus?) fűződik nevükhöz, a Sanity Obscure (1990) és a Dimensions (1993), majd feloszlottak és 15 évig nem lehetett hallani felőlük. Szerintem 2008 legnagyobb meglepetése az volt, hogy visszatértek, a Gabriel (2009) pedig bizonyította, hogy jó formában vannak. Az idei évre vonatkozólag a Transhuman (volt) az egyik olyan alkotás, amit nagyon vártam és a hallottak alapján kijelentem, hogy isten bizony csalódtam. Mégpedig a hatalmasat. Nemhogy a régi albumokhoz, de még a Gabrielhez sincs köze az új korongnak, az az érzésem támadt, hogy vagy egy totál ismeretlen csapat lemezét hallgatom vagy rossz linket kaptam. Mert valami itt nagyon nem stimmel. Aki ismeri és kedveli a banda eddigi lemezeit (nem hiszem, hogy olyan sokan vannak) megerősít engem abban, hogy a Believer két oszlopos tagja, Kurt Bachman énekes/gitáros és Joey Daub dobos, a tehetséges, jó képességű, de komolyabban el nem ismert zenészek, úgy mond ott vannak a (hang)szeren. Értetlenül állok a Transhuman előtt.

Miután többször és alaposan végighallgattam az anyagot, kénytelen voltam feltenni a Gabrielt, hogy meggyőződjek arról, valóban az új Believert hallgatom. Sőt, még a youtube-ot is kénytelen voltam igénybe venni (a G. U. T. van fent), hogy 100%-ig biztos legyek a dolgomban. Sehol az előző korong ötletrohama, sehol a bandára jellemző komplexitás, a korai (korábbi) komplex megközelítésből semmi sem köszön vissza. Pedig ígéretesen kezdődik a lemez a Lie Awake-kel, a súlyos riffek bizakodásra adnak okot, majd a billentyűk beérkezésével egy dallamos tétellé szelídül. Hasonlóan alakul a folytatás is, a G. U. T.-ban is hallhatóak súlyos riffek, mélyen dohogó, nu metalt idéző basszusfutam és noha a dallamok első hallásra rögzülnek, még sem az igazi. Minden eddigieknél dallamosabb lett a zenekar, a szintetizátor, a billentyűs hangszerek a dalok állandó részét képezik, sőt, odáig merészkednek, hogy egy instrumentális, kizárólag billentyűs hangszerekre támaszkodó, techno jellegű szerzeményt is feltettek a korongra, a Currentst.

A Clean Room thrash-es kezdése, témái varázsoltak némi mosolyt az arcomra, ez a dal utal vissza valamelyest – a modern hatások ellenére – a zenekar múltjára. Többet merít az anyag a nu metalból, mint a progresszív metalból, a tördelt riffek számomra ezt bizonyítják. Sajnos Elton Nestler basszusfutamai nem dominálnak, egyedül Joey Daub játéka az, amivel (úgy ahogy) elégedett vagyok. A fentebb említett techno hatások pedig a samplereknek, programozásnak köszönhetők, mind Elton Nestler, mind Jeff King billentyűs élnek ezekkel a modern technológiákkal, megoldásokkal. Kurt hangja még mindig Schmiert (a mai, modern, érett Schmiert) idézi, ez is pozitívumként könyvelhető el, de borult illetve dallamos énekkel is kedveskedik.

Mivel április 11-én jelenik (jelent meg) az anyag, akár áprilisi tréfaként is felfogható a Transhuman. Amennyiben ez tréfa, akkor rosszul sült el, ha viszont komoly, akkor még rosszabul. Lehet, hogy a zenészek ezt fejlődésnek mondják, én inkább az irányváltásnak hívom. Ellentétben a tavalyi koronggal illetve a korai lemezekkel, nem hiszem, hogy idén (vagy a közeljövőben) még egyszer meghallgatom a Transhumant.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. Lie Awake
2. G.U.T.
3. Multiverse
4. End Of Infinity
5. Transfection
6. Clean Room
7. Currents
8. Traveler
9. Ego Machine
10. Being No One
11. Entanglement
12. Mindsteps

Pontszám: 4

Kapcsolódó cikkek

Hot News: Believer currently writing new album!

NorthWar

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár