BEYOND THE BRIDGE – The Old Man And The Spirit

Kiadó: Frontiers Records

Weboldal: www.beyondthebridge.net

Kiadás éve: 2012

Stílus: Progressive Metal

Brief Sum: The musicians are really skillful but the compositions miss the spark somehow. A typical imperfection of young and immature bands’ first releases – “The Old Man And The Spirit”, however, is a debut of a band full of experienced players. Doesn’t it make you wonder where these German proggies can develop from here?

Most már legalább tudjuk, hogy az alapvetően dallamos AOR / hard rock zenére szakosodott olasz Frontiers kiadó nem csupán a stílus híveinek körében jól csengő nevek újabb kori próbálkozásaira épít, hanem a fiatalabb korosztálynak is igyekszik teret, lehetőséget adni. Az sem baj, ha a megszokottól némileg eltérő irányzat képviselőiről van szó. Ez a héttagú (!) frankfurti társulat ugyanis a kifejtős-epikus, gazdagon hangszerelt progresszív zenét művelők mezőnyébe pozicionálja magát.

A csapat még 1999-ben, Fallout néven kezdte meg működését amolyan sulibandaként. Aztán a tagság szétszéledt, hogy a tanulásra, melóra, satöbbire összpontosítson, és az egész zenekarosdi a feledés homályába is merült volna, ha 2005-ben Peter Degenfeld-Schonburg gitáros nem érez késztetést egy komolyabb horderejű projekt elindítására. Ennek folyománya lett a Beyond The Bridge formáció, és a közel három évnyi stúdiózás után idén megjelent bemutatkozó album.

Ha tehát azt állítom, hogy zeneileg felkészült, hangszeres tudás tekintetében abszolút a feladata magaslatán álló társaság munkája a The Old Man And The Spirit, azzal még nem is mondtam semmit! Ezek után talán az sem jelent komoly meglepetést, hogy tudományos-filozofikus témákat boncolgató konceptanyaggal van dolgunk. Úgyhogy vegyük fülügyre magát a muzsikát!

Szóval itt elsősorban a Dream Theaterrel, a Shadow Gallery-vel és a szintén német Vanden Plasszal rokonítható progresszív rock / metal szól, kérem szépen. Ahogyan azt a többszereplős sztori megkívánja, két énekest is csatasorba állít a Beyond The Bridge. A karcos hangú, leginkább középfekvésű tartományokban erős Herbie Langhans és a jazz felől érkezett énekesnő, Dilenya Mar egyenrangú félként játssza a szerepét. Egyes számokat közösen adnak elő – a The Struggle példának okáért éppen az ő duettjükre épül – és bár egyikük sem bír igazán egyedi, jellegzetes orgánummal, ketten együtt egészen ötletes megoldásokat is produkálnak. Ami a hangszeres szekciót illeti, Degenfeld-Schonburg mellett a Trilliumból ismert Simon Oberender kezeli a hathúrost, valamint billentyűzik is, amire megint csak van külön ember (Christopher Tarnow), úgyhogy gyanítom, rá itt főleg producerként van szükség. Peter kapcsán pedig elsődlegesen a John Petrucci és Uli Roth hatású szólómunkát emelném ki.

Nos, a fentiek alapján az összhatás fölöttébb kedvező is lehetne. Dalszerzői készség terén azonban – és ebben látom / hallom az album legnagyobb problémáját – a Beyond The Bridge nem állja ki az összehasonlítást az imént felsorolt mesterekkel. A The Call remek indítása a lemeznek. A maga hét perchez közelítő hosszával pontosan summázza mindazt, amit a csapat képvisel, és a hosszas hangszeres szólórészek mellett a markáns versszak-és refréndallamok is a helyükön vannak. Mintaszerű prog. rock slágernóta, ha úgy tetszik. A The Apparitionben viszont az ötletparádé közepette maga a dal vész el kissé, az instrumentális Triumph Of Irreality a helyenként igen tetszetős témák dacára már-már plágium-közeli Dream Theater utánérzés (fájdalom, nem is az utolsó eset!..), aztán az idő előrehaladtával már inkább egyes ötletek jelentenek izgalmat, mint teljes szerzemények – ha egyáltalán bármi. Ahogy Petrucciék legutóbbi korongja is sajnálatosan és menthetetlenül ellaposodik a második felére. Ugye sejtjük, hogy nem túl felemelő érzés egy nyolc-kilenc perces monstre tétel hallgatása közben szinte feszengve várni, hogy történjen már végre valami érdemleges? Pláne ha egymást érik a hasonlóan terjengős kompozíciók! A lírai Where The Earth And Sky Meet ráadásul bosszantóan csöpögősre sikeredett, és a bombasztikus finálénak szánt All A Man Can Do kórusai (az ilyesmit a kései Savatage fejlesztette tökélyre) is eléggé giccsbe hajlanak.

Ha nem ismerném az előzményeket, írhatnám bátorítólag, hogy a kitartás meg fogja hozni a gyümölcsét, és a tipikus prog. rock gyermekbetegségeket – értsd: a semmitmondó és öncélúan elnyújtott zenei betéteket – leküzdve jobbnál jobb lemezekkel kápráztat majd el minket a banda a csapongó debütálás után. Ám érett, profi gárdáról lévén szó, attól tartok, túlságosan berögzült már a muzsikusokban a tudálékos gondolkodás-és fogalmazásmód. Ahol pedig hiányzik az a bizonyos isteni szikra, ott legfeljebb minőségi iparosmunkáról beszélhetünk. Kimagasló remekműről semmiképp.

SAMPLE:
Bandcamp link

Tracklist:

1. The Call
2. The Apparition
3. Triumph Of Irreality
4. The Spring Of It All
5. A World Of Wonders
6. The Primal Demand
7. Doorway To Salvation
8. The Struggle
9. The Difference Is Human
10. Where The Earth And Sky Meet
11. All A Man Can Do

Pontszám: 6

Kapcsolódó cikkek

Hot News – A new Rock Opera to excite the Progressive Rock / Metal audience – Beyond The Bridge debut with a strong musical statement “The Old Man And The Spirit”

NorthWar

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár