BISON B.C. – Lovelessness

Kiadó: Metal Blade Records

Weboldal: @ Facebook

Kiadás éve: 2012

Stílus: Stoner / Sludge

 

(scroll down for English Version)

 

A British-Columbiai Bison BC (höhö, az a BC nem csak a Krisztus előtt rövidítése lehet) egy évek óta felfelé törekvő, a nemzetközi heavy undergroundban már ismerősen csengő nevű, többezres rajongóbázist mozgató kanadai formáció. A tagok java egy skate-punk zenekarból jött, de azért erősen áthallatszik a Black Sabbath és társai körül kinőtt súlyos-loncsos zenei hagyomány rajtuk. Szőrösek, zenéjük nehéz, lehengerlő és egyre sötétebb, ráadásul eleinte egy kihalt korból származott – a bölényes párhuzam adott volt tehát – és az ilyen mutatós és döngölős legényeket hamar felkarolja egy olyan szinte pikírt stílkövető/hagyományőrző vállalat, mint a Metal Blade Records. Így is történt… csakhogy az erősen Mastodonra hajazó hangzású legények legutóbb, kirívóan jó kritikákkal illetett debüt EP-jük (Earthbound) és 2 nemzetközileg rozsdásra is ajnározott nagylemezük (Quiet Earth, Dark Ages) után azt találták ki, hogy fuck ’em, mostantól a zsigerbe markoló érzelmi kínok zenekara leszünk! A setét fordulatot már előjelezték szokatlan jelenések: az egyre sludgeosabb, borongósabb és oktalanul elnyújtott dalok, fogyatkozó hasak és hajhagymák, lassan, de biztosan felszökő helyi sörárak, vagy netán pár szopós szájú emós gruppi káros befolyása? Csak találgathatunk… Mindenesetre ennek a tematikai és részben zenei irányváltásnak az eredménye a következő, minden eddiginél borultabb és fájdalmasabb anyagukat felvezető Lovelessness („Szeretetlenség”) EP, ami… a baró logó és legkevésbé Varró Danis szívdesszertes borító ellenére… számomra nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Az eredeti megszólalás egy here-, hordó- és kamionos-sapka lengetéshez is ideális, de e szintnél egyértelműen igényesebb, proggal sűrűn tűzdelt, modern (nagyon)heavy metal – sludge átmenet volt, az inkább ütlegelős, mint dallamos fajtából.  Az a fajta zene, amivel kiválóan belesüppedhet az ember a szófába 3 napos fürdetlenül, egy közepesen erős bongot tömködve, zeneelméletet boncolgatva a kiöregedett ex-punk komáival. Az a fajta zene, amire önmagában egy dühöngősebb kóterbulit is rászervezhetünk (persze csak az amcsi fajtából). Az a fajta, amiben az ember hallja a lehetőséget, amennyiben sokszínűsödni és önállósodni képes, hallja az igényt, hallja a profizmust. Ez a fajta zene viszont… Őszintén szólva, nem tudom, erre mit lehet csinálni.

Mintha kitalálták volna, hogy a kevés, de megtelepedőbb dallamot is száműzni kezdik a zenéjükből, minden „sallangot” kiszórva az ősheavymetal-Mastodon alapból, és helyükre tesznek egy darab Crowbart és egy darabka rideg világfájdalmat, semmi mást. Ami maradt, valóban keserves, már ahhoz képest, ami eddig volt. Próbáljunk elvonatkoztatni a váltástól, nem lesz könnyű bár: nézzük tehát a kész anyagot! A reszelős „spoken vocal” lassan hisztérikus felhangokkal tűzdelt screammé válik, a megszólalásban, főleg a fröcsögősebb vokáltémák és a feszesebb dobok miatt erős és újszerű nyugati parti hardcore hatás érezhető (főleg a Saint Vitus frissebb anyagai ötlöttek fel bennem, ld. Clozapine Dream), míg a záró Finally Asleep dallamosabb betéteiben halványan a Primordialt idézte. A számok monotonitását egyedül az egyre matekosabb blokkvégi váltogatások törik meg: a tört ütemek használata érezhetően nagyobb hangsúlyt kapott, de azért még mindig nem nevezném se prognak, se posztnak. Átjön a ridegség, átjön a HIÁNY érzete, hiszen mi magunk is hiányolunk belőle valamit… Talán az érzelmi tartalom sokszínűségét még nem kész a hangszerpark kifejezni, vagy csak nem ismerik fel, hogy több hosszas dallam, több blokkos szerkezetek még többet tennének a komor atmoszféráért, mint az állandósuló dara-lüktetés-átkötés hármasok köröztetése. Szikár, monokróm és súlyos zene ez, viszont a lehengerlése már nem olyan grandiózus, és számomra egyáltalán nem oly jóleső, mint korábbi kiadványaik, amik hallatán már majdnem közepesen belelkesedtem…

Azért meg kell hagyni, produkciós szempontból nem gyenge az anyag. Különös tekintettel a hullámzós, ólmos változatosságot biztosító basszusfutamokra, valamint a keverésre, mely annak a Sanford Parkernek a keze s füle munkáját dicséri, aki az Electrical Audio Studiosban lényegében egy személyben kövezi ki az Újvilági posztmetál északi képviselőinek útját (Zoroaster, Yob, Pelican lemezeken is dolgozott). Összességében én inkább egyfajta tévelygő útkeresésnek fogom fel ezt a lemezt: a Bison BC túl akar lépni örökségén, de még maguk se tudják egészen, mit akarnak (eddig soha nem látott hosszúságú számok ezek, kb. egy nagylemeznek tekinthető lenne a Lovelessness pusztán hosszánál fogva: közel 40 perc idegvésés): akkor most hardcoret csináljanak-e, de posztmetálként elnyújtva, vagy archaikusan heavy-re hajazó crossover metalt, de tele hideg keserűséggel és totál montonitással? Kínt fejezzenek ki, vagy dögösséget? A végtermék sajnos bizonytalan, hamar unalmassá válik, és nem üt be oly mélyre, mint vágyják. Remélem, visszatalálnak magukhoz, és beépítik az itt szerzett (programszerűen) negatív tapasztalatokat útkeresésükbe.

Mindezek ellenére nem nevezném valójában rossznak a Lovelessnesst – de csak annak tudom ajánlani, akik szeretik a kevésbé dallamos trasht, a korai sludgeot, és sokallják a harmóniát a Mastodonba. Nekik (és az új Kill High Score-ra hajtó billentyűkoptató szobarockereknek) kiváló aláfestő zene ez egy kis diszkrét és spontán világutálathoz és pár fióknyi FPS üvöltve bedarálásához, főleg egy szar, szürke, esős napon meló után, mikor még a számlák is megjöttek, és nem hívott a nőd, mert ő is Lovelessnesstől szenved, épp úgy, mint te.

————————————

ENGLISH VERSION:

„British Columbian superheavy-rockers BISON B.C. aims to throw themselves (and us) into the gutters of shitfaced bitterness and the kind of abandonment only a west-coast metal band feels during a writer’s block and grey weather. Lovelessness is the first try looking for a new sound and deeper meaning, with quite doubtful results, but not without a single drop less of pressure.”

Metal Blade Records’ upcoming starlets of the heavy music revival scene put out their new EP(?) Lovelessness at the end of last year, where they started to distance themselves from their classical, more melodic roots, moving towards a more monochrome soundscape (full of paaaiinnn), operating with both postmetal-ish and hardcore-ish elements. The most obvious changes are the sharper and sometimes nearly hysterical vocals, the midtempo HC-gallops and quick marches, and a much more focused sound. The songs are extremely long, but they are lacking the slow, progressive inner build-up of other postmetal productions (like Isis). It’s quite difficult to pinpoint even the borders or the dominant riffs they claim they love so much. After listening their previous materials, which were indeed GREAT (prominently Quiet Earth), some might say even overrated by other reviewers, I just can’t come to understand what made them shift to this monochrome-monotone, dim and unsure sound… The messages are rarely conveyed, episodes of sludgey boredom vary with medium-paced GRIP INC B-side riffs and elongated bridges… I sincerely hope that Lovelessness will stay what it is: experimenting with new influences, not a roadsign pointing towards a new musical era in their works.

Besides these, Lovelessness has serious value: the rythm section is enriched by seldom mathematic splittings, those bass riffs wave very nicely, and the overall production value is clearly professional (besides the sometimes fizzling crash cymbals) – Mr. Sanford Parker’s musical influence and skillful ears are all felt through the album (he had already worked with Yob, Zoroaster, Pelican before). Other concrete influences include a much less melodic Mastodon, Primordial in their transition period, and Saint Vitus, kings of „slow hardcore”.

Lovelessness works as great background music for rainy-grey-lazily-hateful weekdays, or as your local Saturday metal bash to attend to. I found it pretty sweet to shoot up horrible hordes of monsters to it also. Let’s hope Bison B.C. learns from their experiences, descends into their own artistic selves, and find their Love again for heavy metal – for lacking it as presented here, is just ain’t that good for us. And don’t you dare to forego your leaden heaviness, guys! This hallmark of yours still shines!

SAMPLE:
YouTube link

Tracklist:

1. An Old Friend
2. Anxiety Puke / Lovelessness
3. Last and First Things
4. Blood Music
5. Clozapine Dream
6. Finally Asleep


Pontszám: 6

Kapcsolódó cikkek

Hot News: Bison B.C. stream two new songs exclusively at RevolverMag.com and Pitchfork.com!

NorthWar

Hot News: Bison B.C. to release new album Lovelessness October 19th on Metal Blade Records!

NorthWar

Hot News: Bison B.C. recording new album!

NorthWar

BISON B.C. – Dark Ages

REBELPROUD

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár