BLACK RIVER – Black’n’Roll

Kiadó: Mystic Prod.

Weboldal: www.blackriver.pl

Kiadás éve: 2009

Stílus: Heavy Metal / Stoner Rock

 

 

 

 

A Possessed Death Metal-ja és a Venom Black Metal-ja óta az ember hajlamos egy ilyen címből rögtön következtetést levonni a műfajra nézve, de a lengyel rocktesók esetében ez elhamarkodottnak bizonyult. Rollnak ugyan roll, de a blackhez semmi közük. A kiadó all-star csapatként reklámozza őket, a könnyebb beazonosítás kedvéért azt mondanám, hogy a Behemoth basszer Orion projektje, ahol a dobos a mostanában a Dimmu Borgir-ban aprító Daray (a mezei metalos még a Vader-ből ismerheti az arcot).

Zeneileg nagyon hasonló a cucc a Dimmu énekes Shagrath által alapított Chrome Division-höz, itt is alapvetően extrém metal zenészek játszanak mocskos rock&roll-t. A gond azonban ott kezdődik, hogy egy kezemen meg tudom számolni, hány épkézláb ötletet sikerült felvonultatniuk. Szinte az egész lemez ezerszer hallott klisékből áll, a legsekélyebb egyéniség nélkül. A nyitó Barf Bag mondjuk pont elég húzósra sikerült, a lendület azonban nem tart sokáig, körülbelül a harmadik szám után már erős késztetést éreztem valami jobb zene keresésére. A címadó kapcsán hirtelen a honi Chief Rebel Angel jutott eszembe, ezt persze csak a párhuzam kedvéért említem meg, a polákok nyilván nem ismerik Pándiék munkásságát. De ebben a számban legalább van drive.

A Too Far Away-ban Taff egész jó dallamokat produkál, a refrén kifejezetten megmaradt a fejemben. Az utolsó előtti Like a Bitch talán az album legjobbja, de ez is csak éppen arra jó, hogy felébresszen valamelyest szendergésemből. Ezek az apró felvillanások nem tudják elvinni a hátukon az egész lemezt, a többi dal unalomig ismételt, klisés riffekből és sablonos témákból építkezik. Nem a zenészek hangszeres tudásával van a baj, azt már bizonyították más zenekarokban, sőt itt is felsejlik belőle valami például a szólókban; egyszerűen hiányzik a zenéből az a tűz, ösztönösség, zsigerből jövő feeling, ami egy ilyesfajta muzsikánál elengedhetetlen lenne. Úgy ülhettek neki megírni az anyagot, hogy na, akkor csináljunk ilyen meg ilyen zenét, mert ez kell a népnek, a kiadó pedig majd megpróbálja beadni az egyszeri fogyasztónak, hogy ez az igazi rock&roll. Pedig pont az nincs meg benne, ami leginkább kéne: az életérzés.

Nagyon jól megy mostanában az ilyen zenéknek, és a hatalmas kiadói hátszéllel megtámogatva biztosan Balck River-ék is megtalálják számításaikat. Becsületükre legyen mondva, profin össze van rakva a cucc, az igazi tartalom, érték azonban hiányzik.

Tracklist:

1. Barf Bag
2. Isabel
3. Lucky in Hell
4. Black’n’ Roll
5. Breaking The Wall
6. Jumping Quenny Flash
7. Too Far Away
8. Loaded Weapon
9. Morphine
10. Like A Bitch
11. Young’n’Drunk

Pontszám: 6

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár