BLACK THOUGHTS BLEEDING – Stomachion

Kiadó: Silverwolf Production

Weboldal: www.blackthoughtsbleeding.com

Kiadás éve: 2010

Stílus: Metalcore

Brief Sum: There are songs of typical metalcore marks, though there are hopeful exceptions as well like Escape, a Tragedy of Evolution and Fade to Light. The guys work with active characteristics, they sound a bit better than the rest of the metalcore bands, more interesting that there is not only metalcore mixed in the songs but the atmosphere of the death/trash era can also be found. Our best wishes to the band, this is a dynamic, bursting album, which gave a nice foretaste. We should hark to them cause they can easily surprise us.

A német banda – Ben (dob), Budny (gitár), Dominik (ének), Domme (gitár), Seppo (basszusgitár) – 2007 óta létezik, eddig egy demójuk jelent meg, majd idén az SP jóvoltából kijött a debüt album is. A tizenkettő dalt tartalmazó korong nagyrészt a metalcore (és a mostani hasonló core-ok) vegyes vonalán mozog, megspékelve thrash/death és dallamos metal jegyekkel egyaránt. Jó kis zúzos zene ez, kicsit kiugorva a sablontémákból, és egy kicsit abban ülepedve meg. Nézzük meg hát, mit is produkáltak a srácok.

A Namaste nyitja a korongot, egy majdnem egy perces intro, ami akusztikus gitárra íródott főképp. Könnyed dallamok úsznak a levegőben, varázslatos, éteri tér nyílik meg, de még mielőtt bármilyen illúzióba is ringathatnánk magunk, már véget is ér, és belehasít a dinamikus, szaggatós riffekkel teli Bloodred Struggle. Kőkemény riffeken mozdul meg ez a már-már vegytiszta metalcore, amiből a dallamosabb részeknél sem száll el a dinamika. Az ének változatos játéka élvezetes és letisztult tudást takar, ahogyan a zenei szerkezet is nagyrészt ugyanezt mutatja. Ez a dal kissé több mint egy sablonszám, de igazából túl sok egyedi dologra nem kell számítani, és akad egy-egy mostani kommersz rész is benne, amit ugyan ügyesen megforgatnak, de ennyi. A My Past Your Fault hasonlóan erős dal, a legelején főképpen a death/thrash hatások érvényesülnek, de benne van az alap metalcore vonalvezetése, kíméletlen nyers ereje is. Erőteljes énektémák, súlyos, néhol földbedöngölő ritmusok, és persze itt is akad egy-egy “könnyedebb” téma. Rövid, de ütős dal, koncerten nagyot sújthat, erre biztos van megmozdulás, ahogyan az ezt követő Beloved Vampire számra is. Nagyrészt szaggatós témák épülnek be a szerkezet alapjaiba, de a dallamos refrén itt sem marad el, ami nem baj – ebben a felépítményben nagyon jól illeszkednek egymáshoz. A közepe táján van egy jó kis kiállás: dob és gitár együtt feszül ugyanazokra a ritmusokra, majd bejön újra a dallamos rész, hogy egy finom ívvel zárja le a tracket.

Az Escape már egy ígéretesebb darab az elődeinél, ebben sokkal több egyedi ízt lehet felfedezni, könnyedebb szerkezetet, amibe néha karcos és súlyos hangok feszülnek. Az ének a szokásos formáját hozza: pontosan ez kell ehhez a mentalitású zenéhez, minden egyes része ki van dolgozva, az utolsó hangfekvésig. Végletekig átgondolt szám ez, lüktető érzésekkel tele, formálódva egyre jobban. Nem is kívánhatnánk jobbat, csak hogy ebben az irányba mozduljanak tovább. A Set To Kill deathcore jegyei hatásosan nyitnak, igaz nem emelkedik ki a nagy átlagból sem a kezdés, sem a folytatás, azért vannak nagyon pozitív jelek arra nézve, hogy lesz még mire rácsodálkozni, ha így folytatják a srácok. Kellemes átkötésekkel váltogatják az erősebb alapokat, és ez a finomra hangolás nyit valamelyest a kimozdulás irányába. Tiszta hangok, tiszta és pontos játék, dinamikus, darálós nóta, megspékelve dallamos esszenciákkal – hallatszik hogy odafigyelnek mindenre a dalok írása közben. A címadó Stomachion súlyos darálással vezet be minket az élvezetek kapujába. Jól átlátható szerkezeti felépítés, erőteljes jegyek, kőkemény riffek jellemzik a dalt. Akad egy-egy “bizonytalan” mozdulat is, ami kissé lehúzza az összképet, de nagyrészt nagyon jól szól. Vannak kiemelkedő részek itt is, jó megoldások, ötletes variációk, megvan a dinamika, a jó előadás, mégis valahogy kissé gyengének érzem, főleg a szóló tájékán. Viszont a Tragedy of Evolution már jobb, sokkal jobb – a variációk mélysége és kidolgozottsága egy teljesen más világot hoz elénk – meleg színek, súlyosan ránk nehezedő valóság bontja szirmait ebben az instrumentális tételben, itt valóban csak a hangszereseké a főszerep. Alap dolgokból hoznak ki egy teljesen érdekes hangzást, amivel megmutatják egyben, hogy ha jobban ráfekszenek, akkor akad itt a tarsolyban egy-két nagyon ígéretes szám – hát reméljük, hogy majd valahogy errefelé keverednek:)

Rögtön ez után a finomság után jön a Hearts Got Broken aminek bizonyos elemei az előző dal szerkezetére épülnek, viszont ez már sokkal gyengébb. Itt is megfigyelhetőek a már emlegetett pozitív jegyek, de rengeteg sablon is akad, bármennyire jóindulatú is az ember, ez bizony csak szalagtermék, de hát ugye nem kell ezen csodálkozni, ezek a stílusok (hc/metalcore/stoner/post rock és még sorolhatnánk) mostanában túlburjánzottak, és épp ez megy a minőség rovására. Szóval jó ez, meg egyben is van, de mégsem az igazi. A Fade To Light egy újabb meglepetés: ahogyan az Escape, a Tragedy of Evolution, úgy ez is valahogy más, és nem feltétlen illik a képbe. Persze a stílustó így sem járunk messze, de itt sokkal több a finom, dallamos rész, és sokkal kevesebb a karcos elemekből építkező reszelés. Megvan az egyensúly is – az eleje teljesen olyan, mint egy ránk nehezedő nap könnyed illúziója, majd jön az erősebb, indulatosabb rész, amit egy kissé magába néző témavilág követ, majd ahogyan beindult finoman, ugyanúgy zárul is szépen a szerkezet. Kiváló munka! A Nothing Changes ismét a harcosabb elemek közé vet minket: az égbolt harcol a hatalmasra felcsapó hullámokkal, és középen ott hánykolódik a hajó. Ez az élet is valahol – így vergődünk mi is. Viszont sajnos itt is a már megszokott elemek és a megszokott felépítés győzedelmeskedik: egy-egy kiemelkedő témánál több nincs benne, a maradék pedig tipikus szalagmunka, semmi más. Kár, de hát ez van, minden nem lehet kiváló.

Az utolsó dal az Icarus. Sajnos itt is igaz az, ami az előző dalra is – csak a már kitaposott ösvényen fut végig, semmi kísérletező kedv, semmi újítás, egyedi íz – csak lemegy, elejétől a végégig, és egyszerűen hideg marad ez a szám is, kivéve azt a néhány záróhangot. Összességében remek játékot hallhatunk, és néhány igencsak ígéretes dalt is, a maradék pedig még szerencsére mindig jobb az átlagnál azért, és okoz meglepetéseket.

SAMPLE:
YouTube link

Tracklist:

1. Namaste
2. Bloodred Struggle
3. My Past, Your Fault
4. Beloved Vampire
5. Escape
6. Set To Kill
7. Stomachion
8. Tragedy Of Evolution
9. Hearts Got Broken
10. Fade To Light
11. Nothing Changes
12. Icarus

Pontszám: 8

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár