BLAZE BAYLEY – The Man Who Would Not Die

Kiadó: Metal Mind Productions

Weboldal: www.planetblaze.com

Kiadás éve: 2008

Stílus: Heavy metal

 

(scroll down for English Version)

 

Őszintén megvallom, Maidenből történt távozása óta Mr. Baley nem kavart nagy viharokat zenei ízlésemben, pedig egy pár albumot már hallottam tőle. Ezt, ha magamba nézek, picit sajnálom, mert már a Wolfsbane soraiban is kedveltem a hangját. A közelmúltig elég rég hallottam róla, tőle bármit is, ekkor egy DVD-ről jött a hír, most pedig itt az új lemez, melyet a lengyel Metal Mind jelentetett meg, sőt már a DVD és az azon játszó csapat is részben az ő hatásukra állt össze. Az új arcok thrash és melodikus death bandákból érkeztek, így nem meglepő, hogy a klasszikus metal témák mellett kicsit brutkóbb ötletek is felütik fejüket a CD-n.

Nem vacakol, rögtön az arcba mászva indul az album. Mindjárt a címadó nótával, amiről hamar kiderül, hogy lendületes, sok lábgépet ropogtató, fogós nóta, s nem véletlenül róla kapta a nevét az egész anyag. Szaggatottabb, középtempós alapokat hoz a Blackmailer, a refrén persze magasabb sebességi fokozatba kapcsol. Van minden, ami egy jó metal dalhoz kellhet, ikergitáros dallamjáték és hosszú, kidolgozott szóló is. Egyszerű, de ragadós vezérdallamú, dinamikus dal a Smile Back At Death, zakatolással, galoppal és belassulásokkal, jófajta szólóval. Vontatottabb kezdés, csendes, akkordbontós első verze, ízes szóló, izgalmas hangszeres megoldások uralják a While You Were Gone-t. Annyira, hogy azok egy része előbb megragadt bennem, mint az énekdallamok bármelyike, pedig azokkal sincs semmi gond. Ez ki is derült, amint egyik nap azon kaptam magam, hogy azokból dudorászok, sőt még a szöveg is megvan. A lecsendesedő befejezés a Maiden-t idézi, mutatva, hogy az ott töltött évek nem múltak el nyomtalanul Blaze felett.

Abszolút kedvencem, szerintem a lemez legjobbja a Samurai, mely basszusjátékkal indul, energikus, változatos és jó értelemben véve slágeres szerzemény. A szólók, már-már szokásosnak mondható módon nagyon rendben vannak. Keleties hangulattal, dallamvilággal nyit a korábbiaktól kissé eltérő hangvételű, karakterű A Crack In The System. Főként a thrashbe hajló kapkodás és tempó jellemzi a Robot-ot, az Iced Earth Melancholy-jával rokon power ballada az At The End Of The Day, bár attól kisebb érzelmi, dinamikai hullámok vannak benne. Gyorsabb verze és középtempós refrén vonala mentén áll össze a Waiting For My Life To Begin, jó kis letisztult zakatolással a középső szóló előtt. Eléggé meglepett, amikor szembesültem vele, hogy a Voices From The Past nyitódallama a Beverli Hills-i zsaru főcímzenéjére hajaz. Ezzel együtt se rossz a dal, csendes a verze, harapósabb a bridzs és ütős a refrén. Zordabb tekeréssel indul és hasonlókra épül a tempós, sötétebb hangulatú The Truth Is One. Hasonlóan zúzós felfogású és atmoszférájú, a lassabb, visszafogottabb refrénű, hangulatfokozó gitárprüntyögéssel startoló Serpent Hearted Man.

Nálam egy jó énekes – még, ha klasszikus heavy metalt énekel is – nem kell, hogy minden áron az éteri régiókban járjon a hangjával, ahogy azt Dickinsontól megszokhattuk, s ami emiatt elvárás volt a Maidenben. Legyen megbízható, legyenek jó dallamai és tudjon átéléssel énekelni. Ezek az igazán fontos kritériumok. Persze az sem árt, ha markáns, könnyen felismerhető hangja is van. Blaze szerintem jó énekes, és itt most igazán jó anyagot hoztak össze. A dalok többsége a nagy ívű énektémákra épül, de úgy, hogy közben a hangszerek változatos alapokat szolgáltatva minél többet tehessenek hozzá a dalok arculatának kialakításához. Kiegyensúlyozott, modern power metal anyag, pár igazán kiváló nótával és remek teljesítményekkel.

———————

ENGLISH VERSION:

To be honest, Mr. Bailey has not evoken whirls in my musical taste since his departure from Iron Maiden despite the fact that I have already heard numerous albums from him. When contemplating, I’m a bit sorry about that since I liked his voice already in Wolfsbane. Until recent times I have barely heard about him; then came news about a DVD, and now here is the new album released by Polish Metal Mind. What is more, we can thank the DVD and the formation of the new band partly to this label. The new guys arrived from thrash and melodic death bands, so it”s no surprise that besides the classic metal themes, some more brutal ideas also appear on the CD.

Without any nitpicking, the album starts in a pretty in-your-face manner. Immidiately with the title track, which turns out to be a dashing, catchy song with much double bass – no surprise it gave the title of the whole material. More mid-paced, stacatto are the bases of Blackmailer, of course the chorus switches to higher speed. There’s everything needed for a good metal song, twin guitars’ melodies and a long, sophisticated solo too. A simple, dynamic song (but with a catchy leitmotif) is Smile Back At Death, with rythmic galloping, some slowing in pace, and a really good-stuff solo. More halting start, the first verse comes with a pieceful chord collapse, tasty solo, interesting instrumental performances rule While You Were Gone. So much that some parts of it stack into my ears earlier than any of the vocal themes, though there’s nothing wrong with those either. This turned out when one day I caught myself crooning some of them, with correct lyrics. The calm ending is Maiden-like, showing that those years have not passed without leaving a sign.

My absolute favourite, the best on the album is Samurai, which begins with bass play; energetic, varying piece, a hit in the good sense of the word. The solos, as almost usual, are very well written. A Crack In The System is a bit different from the usual way, it starts with oriental atmosphere and melodies. Mainly the thrashy trepidity and pace describes Robot; At The End Of The Day is a power ballad reminiscent of Iced Earth”s melancholy, but with somewhat milder emotional and dynamic variety. Waiting For My Life To Begin consists of a fast verse and a mid-paced chorus, with some fine clean staccato before the middle part. I was a but surprised by the fact that the opening theme of Voices From The Past is very similar to the music of Beverly Hills Cop. Anyway, the song is not bad, there is a peaceful verse, toothier bridge, and a kick-ass chorus. The speedy, darker The Truth Is One starts with bleak wiggling and all that. Serpent Hearted Man was born in a similarly harsh conception and atmosphere, including slower, moderate chorus and atmospheric guitar ambience.

In my book, a good vocalist – even in a classic heavy metal band – need not hit the highest keys at all cost, to which we got used in Dickinson”s case and what became a requirement in Maiden. It shall be reliable, manage to have good melodies, and sing from his heart. These are the really important criteria. Of course it won’t hurt to have a characteristic, easily recognizable voice. In my view, Blaze is a good vocalist and this time they made really good stuff. Most of the songs are based on arch-themes but so that at the same time the instruments ensure varied foundation and add much to the music. Balanced, modern power metal material with some outstanding songs and excellent performance.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. The Man Who Would Not Die
2. Blackmailer
3. Smile Back At Death
4. While You Were Gone
5. Samurai
6. Crack In The System
7. Robot
8. At The End Of The Day
9. Waiting For My Life To Begin
10. Voices From The Past
11. The Truth Is One
12. Serpent Hearted Man

Pontszám: 8.5

Kapcsolódó cikkek

Hot News: Blaze Bayley, Dies Irae – live albums out now!

NorthWar

Blaze Bayley, Mr Hyde, Highlow – Koncertbeszámoló

Darkjedi

Szólj hozzá!