BLEED THE SKY – Murder The Dance

Kiadó: Massacre Records

Weboldal: myspace.com/bleedthesky

Kiadás éve: 2008

Stílus: Metalcore

 

(scroll down for English Version)

 

Tény, hogy manapság a metalcore/deathcore korát éljük. Sorra jelennek meg bandák és a kiadók sokasága, akik minél több pénzt akarnak lecsapolni erről az “új” vonalról. Persze itt is vannak kiemelkedő zenekarok és sajnos olyanok is, akik egy-két év múlva ugyanúgy eltűnnek a süllyesztőbe, mintha nem is lettek volna. Megvallom őszintén nekem sem szívem csücske ez a fajta zene, de vannak együttesek, akiknek elismerem munkásságát és a lejátszómban – az adott hangulattól függően – meg is fordulnak a lemezeik.

A Bleed The Sky nevezetű kaliforniai társulat eddig elkerülte figyelmemet. Pedig már 2004-ben felfedezte őket a Nuclear Blast kiadó és az óta meg is jelent egy lemezük. Ez pedig a második korong, melyet “Murder The Dance” névre kereszteltek. Nagy csodát persze már nem várok egy ilyen zenekartól, mégis kicsit meglepődtem a korong színvonalán, nem mintha valami új dolog lenne. De, mégsem azt a tipikus muzsikát kaptam. Már csak azért sem, mert ha le kéne írnom a zenét, akkor nehéz dolgom lenne. Talán csak annyit, hogy olyan mintha a Caliban és Unearth vonalat nyakon öntenénk a Meshuggah féle komplexitással. Jó azért nem olyan betegek, mint a svéd gárda, de rengeteg komplex váltás és örült tempók bukkannak fel a dalokban, melyekből hatalmas erő árad.

Szóval elmondható, hogy a fiúk mindent el tudnak játszani és a kisujjukban van ez a fajta muzsika. Ha csak magát a zenét nézném, akkor majdhogynem maximálisan elégedett lennék. Viszont vannak olyan dolgok, amikkel nem tudtam megbarátkozni, és ez sajnos jellemző az összes hasonszőrű bandára is. Az egyik az, hogy két énekessel dolgoznak, ami még nem lenne baj, viszont hosszú távon szörnyen unalmas az ugyanolyan monotonitással jövő hörgés/üvöltés kombináció. Szerencsére sok helyen nem fordul elő a dallamos ének – ami a másik problémám -, de ez nem is baj, hisz sok mindent nem tud hozzátenni az adott dalhoz. A lemez hossza sem egészséges igazából, a maga 63 percével. Az utolsó “track”-ben van 12 perc üresjárat és utána jön valami zongorás levezető, aminek szintén nem látom értelmét.

Dalokat nem tudnék kiemelni, mivel mindegyik egységes színvonalú, és néhány kifejezetten jó zenei megoldás mindig leköti a hallgatót. Bár én egy-két részt kihagytam volna, de a lemez közepén megbúvó “Occam’s Razor” című dal kiváló ötlet és alkalom egy kis megpihenésre és tényleg hangulatos “átvezető” zajokkal és tiszta énekkel.

Mint említettem a zenészek tehetségét és felkészültségét nem kell firtatnom. A gitárosok főleg a “groove” riffeket erőltetik, de nem kevés “thrash” hatás is érződik játékukban. A dobos “Austin D’Amond” teljesítménye szintén káprázatos, elviszi a hátán az egész produkciót. A végére elmondható, hogy az érzéseim vegyesek a “Murder The Dance”-el kapcsolatban. Viszont az bebizonyosodott, hogy ebben a zenekarban rejlik potenciál és nem egy tipikus lemezt hoztak össze, ami dicsérendő.

Aki ezt a stílust szereti, annak ennél jobbat az idei évből nem tudok ajánlani. De bátran próbálkozhat vele olyan is, akinek nem zsánere ez a fajta zene, mert értékekkel bőven rendelkezik annak ellenére, hogy vannak tipikus dolgok rajta. A lényeg, hogy a többi zenekarnak fel van adva a lecke.

Az elmondottak alapján és az egy-két negatív dolog miatt, sajnos a pontszámnak is közepesnek kell lenni.

—————–

ENGLISH VERSION:

It’s an established fact that this is the age of metalcore/deathcore. High amount of bands and labels are coming out from nowhere for making money of this “new” trend. Of course there also are oustanding bands in this genre and sadly there are bands predetermined to fade away without trace. Honestly, I don’t like this genre much either, but there are groups that I really appreciate and listen a lot – depending on my mood.

The Californian formation Bleed The Sky have been unregarded for me up till now, although Nuclear Blast picked them up in 2004 and since then they have released a record also. So this is their second full-length titled “Murder The Dance”. I don’t expect miracles from bands like these, but this record is suprisingly of high standard. This band’s music isn’t so typical, even though it is not innovative either. I find it hard to describe it, but it sounds as if you take the style of Caliban and Unearth and mix it with a bit of Meshuggah’s complexity. Surely, they are not as lunatic as the Swedish masters, but their songs are full of power, which comes from the complex rhythm variations and the insane tempos.

All in all, it’s obvious that this kind of music is in these guys’ vein and they can play everything. If I focus only on the music, than it’s absolutely satisfiing for me. But still, there are annoying things which are so typical. First of all, the band features two vocalists which is not a problem indeed, but the monotonic switching of the growling vocals and the screams makes it boring. Fortunately, they don’t really prefer the clean vocals (which is the other downside of this record), and it’s alright because they can’t improve the songs with these singings. The record’s length is 63 minutes which is also not so appropriate. Moreover there is a hidden track which was included into the last track; it’s a simple outro played on piano, but it comes after 12 minutes silence, and that doesn’t make any sense at all.

I cannot highlight any of the songs, most of them are at the same level of standards, and there are some really catchy parts which can capture the listener in all of a sudden. In my opinion the album has some unnecessary moments, however, the song titled “Occam’s Razor” (which is settled is a really good effort with its atmospheric noises and clean vocals, it’s a great opportunity for taking a break.

As I mentioned before, the talent and the preparedness of these musicians are unquestionable. The guitarists prefer the groove-riffs, but I can feel there the presence of the thrash also. The achievement of the drummer (Austin D’Amond) is of paramount importance for the group. First and last, I can tell that I have ambivalent feelings about “Murder the Dance”. But it has been proven that this group has the potentiality, they’ve created an uncommon album and that’s praiseworthy.

For the fans of this genre, I cannot recommend better album from this year. Nevertheless, getting this album is worthwhile for those who don’t like this kind of music because it’s very valuable in spite of all these typical markof this style. The great thing is that the other bands have to pull their finger out if they want to cope with Bleed The Sky.

Taking one thing with another, and additionally, because of some negative points the overall rating should be average.

SAMPLE:
YouTube link

Tracklist:

1. Knife Fight In A Phone Booth
2. Sullivan
3. Murder The Dance
4. The Sleeping Beauty
5. Morose
6. Occam’s Razor
7. Bastion
8. Slavior
9. Kettle Black
10. Poseidon
11. The Demons That Could Be
12. Vertical Smile

Pontszám: 7

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár