Kiadó: Nuclear Blast
Weboldal: www.blind-guardian.com
Kiadás éve: 2010
Stílus: Power metal
Brief Sum: The bards are back with a very good album! Diverse, epic and yet very heavy. A must have if you like quality metal records!
Négy év után új lemezzel jelentkezett Németország egyik vezető metal csapata, a Blind Guardian. A német bárdok, ahogy rajongóik hívják őket, úgy látszik az 1998-as Nightfall In Middle-Earth lemez óta ráálltak erre az intervallumra lemezeik között.
Számos hallgatás után azt kell mondjam, ez a lemez sem az ősrajongóknak kedvez, a 40-50 percen keresztül szinte lassítás nélküli speedzene már rég a múlté, sokaknak már a zseniális Imaginations From The Other Side is eretnekség volt. Azonban legtöbb embert a Night At The Opera lemez gondolkodtatott el, hogy ők tényleg ezt a zenekart hallgatták-e korábban.
Nem véletlenül hoztam fel a csapat 2002-ben megjelent albumát, hiszen az At The Edge Of Time megoldásaival, túldíszítettségével, epikusságával leginkább annak a lemeznek a hangulatát idézi. Pedig az általam nagyon kedvelt Twist In The Myth kissé visszalépett a csapat direktebb, azonnal ható világába és ezt a cd-t is úgy reklámozták, hogy az egyszeri ember azt hihette, ez megint valami ilyesmi lesz, csak még jobb. Csak az a furcsa, hogy a sajtós infolapon a stílus már Symphonic Progressive Metalt emleget.
Legnagyobb újdonságot az hozta, hogy a csapat történetében először valódi nagyzenekarral dolgoztak, méghozzá a Prágai Szimfonikus Zenekarral, nem pedig szintetizátorral oldották meg a különböző hangszerek megszólalását. Ez a megszólalásnak is rendkívül jót tett, a hangzás egyébként ismét Charlie Bauerfeind keze munkáját dicséri.
A dalok már nagyobb változatosságot mutatnak. Vannak 10 perc körüli epikus szerzemények az amúgy egy óra játékidőt is túllépő cd-n, ezek jól keretbe is foglalják az albumot, mivel az albumnyitó Sacred Worlds és záró Wheel Of Time azok. Utóbbi egyébként egy jó példa a csapat irodalommániájára, hiszen egyértelműen Robert Jordan regényciklusa alapján készült, de Michael Moorcock ihlette dal is van ismét. A csapat rajongói kitalálhatták már a számlistából, hogy a Tanelorn (Into The Void) című szám az. Ez utóbbi dal a másik erős dalcsoport tagja, mégpedig a régi időket idéző száguldóbb nótáké. Ide tartozik még a maxiról is megismert A Voice In The Dark és a Ride Into Obsession is. A Control The Divine is egyértelműen a jobb számok közé tartozik. Szokásos BG téma még a lassabb, nyugodtabb, akusztikus hangvételű reneszánsz-hatású dal is, ez most a Curse My Name.
A csapat Queen imádata nyilvánvaló, elég csak a 2002-es lemezük címére gondolni, de dolgoztak is fel számot a brit rocknagyágyútól. Most pedig egy számot írtak a stílusukban, többszólamú kórus, zongora minden mennyiségben, ez a War Of The Thrones. Elég nyugodt háború lehetett.:) Mindössze két szám van, ami nekem annyira nem jött be, ez két középtempós szám, nyugodtan lehagyhatták volna a lemezről legalább az egyiket, mert egy maxin vagy japán bónusznak viszont mindketten jók lehettek volna. Ez a Road Of No Release és a Valkyries. Mondom nem olyan rossz számok, számos banda akár ölne is értük, de egyikük bőven elég lett volna a lemezre, mert nem adnak hozzá annyit.
A hangszeresekről nem tudok negatívan nyilatkozni, mindannyian harcedzett profik és élvezetes témákat hoztak az albumra, Hansi Kürsch-t pedig továbbra is az egyik legjobb metalénekesnek tartom.
Kicsit gondban vagyok az értékelésnél, mert minél többet hallgatom a lemezt annál erősebb és jobban tetszik, így egy erős 8-as helyett inkább kapnak egy gyenge 9-est, mert lehet lesz ez még jobb is. Mindenesetre egy átlagos 8-as lemeznél bőven többet adnak Blind Guardianék. Nem is túlzó az a kijelentésük, hogy egy számukból más 3-4-et is összehozhatna.
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. Sacred Worlds
2. Tanelorn (Into The Void)
3. Road Of No Release
4. Ride Into Obsession
5. Curse My Name
6. Valkyries
7. Control The Divine
8. War Of The Thrones (Piano)
9. A Voice In The Dark
10. Wheel Of Time