Kiadó: Nuclear Blast
Weboldal: www.blind-guardian.com
Kiadás éve: 2015
Stílus: Power Metal
Brief Sum: If we would put their first record and this one side-by-side, there would be a huge difference, but a couple of distinct elements tell us that it’s the same band. Going through the line of albums the changes are visible; it is almost the same as the one before it, but there’s always something different. This continuous change is what prevents us from getting bored of them. Maximum attention to their own music is also one of their characteristics. An indicator of the amount of time invested into the composing and recordings is the number of choruses. The most important thing of course is the final product. It doesn’t feel strained, but rather the great, diverse songs are heard. I think that the Red Mirror sought after by the protagonist to get through to that other world is the record itself, because I have entered it and let myself be enchanted by the world of Blind Guardian.
Öt évvel az At the Edge of Time című lemez után elkészült a Blind Guardian új alkotása, a Beyond the Red Mirror. A mű a húsz évvel ezelőtt kiadott Imaginations from the Other Side történetét viszi tovább. Az akkori főszereplő azóta már felnőtt, csakúgy mint a csapat.
Ugyanis a zenekar történetében volt egy éles váltás, legalábbis akkoriban annak tűnt, mégpedig az előbb emlegetett Imaginations után. Addig nyers, de dallamos, és igen lendületes zenét játszottak a thrash-speed határán. Aztán jött a Nightfall in Middle-Earth és a változások. Előtört a progresszív jelleg, a csordavokált felváltották a monumentális kórusok és Hansi mester, köszönhetően az énekleckéknek, kissé ráspolyos erőteljes hangját lecserélte egy simulékonyabb, művészibb hangra. Ezek egy vérbeli Blind Guardian rajongót váratlanul értek. Mindezeket a szerencsés témaválasztás (Gyűrűk ura, vagyis Szilmarilok) és nem utolsó sorban a remek dalok sikeresen ellensúlyozták. Aztán jött az A Night at the Opera lemez és beérett az a folyamat ami még csak megkezdődött a Nightfall-on. Sajnos ezek után az 1984 óta együtt zenélő társaságból a dobos Thomen Stauch kivált, hogy zeneileg visszatérjen a Blind Guardian gyökereihez. A többiek viszont töretlenül haladtak tovább ezen az új ösvényen, ami még nagyobb teret adott az egyéni zenei világuk kibontakozására, ugyanis a stílusjegyek megmaradtak. Visszatekintve logikusnak tűnnek a változások, amik akkor megleptek, hiszen az újabb lemezekkel továbbra sem hibáznak, nincs önismétlés és az igazi Blind Guardian ízek tárháza pedig új elemekkel bővült.
Az idei lemezt az A Twist in the Myth albumhoz érzem a legközelebb, ugyanakkor alaposan kivesézve a dalokat, néhol zenei utalást vélek felfedezni az Imaginations albumra. Nehéz megmondani, hiszen ez is jellegzetes Blind Guardian.
Egy nagy lélegzetvételű epikus dallal indul a lemez. Kórus dörren meg, talán latinul énekelve. Elég lassan érkezik meg maga a zenekar, és akkor is csak visszafogottan. Ennek ellenére, ha a fejben összeáll a kép, egy viszonylag egyszerű nótáról van szó. A végén még visszatér a kórus, egybefogva a dalt. A lemezen két nagyzenekart (prágai, budapesti) és három kórust (prágai, budapesti, bostoni) hallhatunk. Szóval van egy kis érdemünk a végeredményben, kár, hogy a turnéterveket böngészve egyelőre úgy tűnik, mi épp kimaradunk az élő bemutatóból.
A folytatás a kislemezes dal, ami direktebb, mint az előtte lévő nóta, rengeteg hagyományos Blind Guardian ízzel. Annak ellenére, hogy már egy ideje hallgathattam ezt a dalt, szerencsére nem vált unalmassá, és pár hallgatás után besimul a lemez többi dala közé. Vagyis az első benyomásokkal ellentétben, jó keresztmetszetét adja az albumnak.
Talán nem olyan meglepő, hogy az At the Edge of Time címmel dal szerepel itt, hiszem Michael Moorcock univerzumának szereplői, történetei fel-fel bukkannak rendre a lemezeken. Személy szerint nem ismerem az író történeteit, de utánanézve elkezdett összeállni a fejemben a Blind Guardian univerzum.
A The Holy Grail ismét egy direktebb dal, alapvetően a tempós irányból érkezik, de ezt így kijelenteni olyan esetben, mikor a dalok ezer ötletből építkeznek, elég felelőtlen dolog. Mégis úgy érzem, ez a szerzemény viseli nyomát a legtöbb régi hangulatnak a Somewhere Far Beyond időkből.
A bombasztikus refrénű, emiatt könnyed hangvételű The Throne-ét énektémába csak a Miracle Machine múlja felül. A V-okul szinte kiugrik a hangfalból, hasonló témákat a Queen-nél, vagy a Savatage-nél hallhattunk. Ez ismét egy verzió az akusztikus ballada variánsra, most gitár helyett zongora, módjával hegedű és persze ének.
Érdekes, hogy a lemez első és utolsó dala, pont ugyanolyan hosszú és hasonlóképp monumentális, hiszen mindkét dalban szerepet kap a nagyzenekar és a kórusok. De míg a kezdő dal direktebb, ez, címéhez méltóan egy valódi finálé, mint az operában.
Ha egymás mellé tennénk a legelső lemezüket és a mostanit, óriási a különbség, de pár jellegzetes vonás alapján megmondható, hogy ugyanaz a zenekar. Végigmenve az albumok során észrevehető a változás, mindig egy kicsi, olyan mint az előző alkotás, mégis más. Ennek az állandó változásnak köszönhető az, hogy nem lehet megunni őket. A maximális odafigyelés a zenére szintén jellemző rájuk. Tudható abból, mennyi energiát fektettek a komponálásba, a felvételekbe, a zenekarok és kórusok száma is mutatója. A legfontosabb persze az, hogy milyen lett a végeredmény. Nem a verejtéket érezni rajta, hanem a remek, sokrétű dalokat. Azt gondolom a Vörös Tükör, amit a főhős keres, hogy abba a másik világba átmehessen, maga a lemez, mert én beléptem és hagytam magam elvarázsolni a Blind Guardian világa által.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. The Ninth Wave
2. Twilight of the Gods
3. Prophecies
4. At the Edge of Time
5. Ashes of Eternity
6. The Holy Grail
7. The Throne
8. Sacred Mind
9. Miracle Machine
10. Grand Parade