Kiadó: –
Weboldal: myspace.com/blizardrocks
Kiadás éve: 2009
Stílus: Modern Metalcore
A hazai banda – Ács Balázs (dob), Ács Norbert (ének), Bolla Péter (gitár), Cihlár Helmut (gitár), Csordás Bálint (basszusgitár) – neve már sokak számára ismerős lehet. Na, de mielőtt azonosítanánk őket a komlói Blizzard-al, el kell mondjam: ők nem azok. A soproni zenekar még 2005-ben alakult, bár igazából 2007-től aktívak (ekkor jelent meg első anyaguk is „From Heaven To Hell” címmel). A modern metal stílusban alkotó srácok új lemeze tavaly jelent meg, hallgassunk hát bele.
A címadó Desolation (intro) nyitja a korongot. A szintetizátor és zongoraalapokat felvonultató intro annyira nem különleges, de ugyanakkor mégis van egy légies könnyedsége, ami az elkövetkező erősebb, nyersebb témák elé pont illik. A Never Let Me Down már karcosabb hangon szólal meg, köszönhetően a hangszereknek. A tipikus modern metal alapokkal rendelkező dal gördülékenyen indul el, az ének szinte feszül az alapok fölött, de természetesen a zenei rész sem egyszerű szaggatott riffekből áll, hanem dallamos részeket is hallhatunk, hol narráció szerű hanggal, hol pedig dallamos énekkel (hadd jegyezzem meg itt – ez utóbbi jobban és erőteljesebben szól, mint a kemény énektémák). A Bleeding Me folytatja a sort. Kissé komplexebb indítással kezd, és sokkal súlyosabbak a témák is. Erőteljes, dinamikus zenei részeket hallhatunk, kemény gitárral, lendületes dobalappal. Harcos, küzdelmes énekkel van megtolva az egész, ami hatásos is, érezhető a levegőben a jó öreg hardcore behatás is. A végén a dallamos rész nem rossz, igaz egy pillanatra belassítja a már megszokott tempót, és képez egy kis űrt is, de azután visszatalál a megszokott útra.
Break This Wall Between Us ugyanazt a sodró lendületet hozza mint az eddigi számok, és ezzel nincs is semmi baj. Rövid, de pörgős nóta ez, kőkemény riffekkel, sziklaszilárd dobbal, fajsúlyos basszusgitárral – az egész pedig úgy ülepedik le, ahogy annak kell: egy súlyos, szaggatott riffekkel teli, kissé beteg témavilág sorjázik elő, és mindent elpusztít maga körül.
Az Inside Myself betonba döngölő riffjei határozottan robbannak be, szétfeszítve a csendet. Az ének változatos itt is, a fő verze szinte egyetlen hosszú szálként adja az alapot végig. Jól szól: dinamikus, tempójába persze beleférkőzik egy modern metal-os felütés, amin az ének eléggé kész van, talán másképp jobban ütne ez a rész. Azután egy pillanatnyi beakadás után újra indul a kör, felhangzik a fő verze és zakatol is a végégig.
A Beyond One’s Depth zenei alapjain a nyitó résznél egy jó kis narrációt hallgathatunk meg, majd beindul a kissé dühös, de nagyjáól alaptémákból összerakott szerkezet. Vannak kiemelkedő témák, amelyek ötletesen vannak kidolgozva, de sajna nagy része örök alap, és ezt már kissé nehéz megérteni. Ha egy kissé másabb ének színezte volna, vagy valai bikfngot vittek volna bele, meg is szólalna rendesen, de így nem több mint egy átlag bulinóta.
Az Untrue City már teljesen más, legalábbis a kezdés alapján egy jobban összerakott bevezetőt hallhatunk, inkább a modern metal felé hajolva, ugyanakkor grunge/stoner felhanggal megspékelve, ami a dal szerkezetében a punk/hc témákkal forr össze mindvégig. Na, ez egy ötletes, jól előadott, átgondolt dal, amiben akad egy-egy morzsányi rosszalodás is, de ez nem rontja el a szánk ízét.
A Kill Me With Your Love dallamos ébredése a karcos riffek hátán, az ólomlassú másodpercek vonaglását idézi, és amikor már a lassú duplázó is beindul, akkor sem változik a tempó. Tetszik ez a folyamat: némi industrial hatás vegyül a metalcore-ba éppen csak hajló dalban. A modern metal persze itt is alap, de ez a sötét hangulat valahogy más képet varázsol elénk: a kétség sötét felhőit. Az ének (a kissé károgós résztől eltekintve) jól szólnak, úgy érzem, az érdesebb, mély hangfekvés sokkal jobban passzol ehhez a zenei felépítéshez.
A Leave Me Alone megint valahogy egy kis sablontémával pörget be az elején – oké, erre is lehet bulizni, de az elmúlt évek hardcore/metalcore/deathcore/modern metal mámorában (ahogy mostanában a stoner/grunge/post rock vonal szenvedi ugyanezt) annyi zenekar eltolta már ezeket a témákat…meg súlya is van, üt rendesen, de semmi egyedi kilengés nincs benne. Halálpontosan előadott megfelelés egy stílusnak, kivéve azt a ska-punk részt, ami egyszer csak bejön.
A Dreamin” Awake valahol félig ezt a vonalat erősíti szintén – az énekkel itt sem vagyok száz százalékig elégedett (persze ez csak az én véleményem), a zene sok alapból építkezik, túl sok megszokott témavariációból, bár igaz az is, hogy van benne egy sokkal erőteljesebb, inkább a metal felé hajló játékterük, és egy dallamos gitárbetét, ami sokkal tovább is tarthatott volna, de így sem rossz. Menne ez, de valahol még nincs teljesen rendben, igaz nagyrészt korrekt lemezt raktak le a srácok az asztalra, nem lehet erre panasz, mégis most hetesnél többet nem adok szívesen. Egy kis odafigyeléssel fasza kis dolgokkal lehet színezni és feldobni az alapokat (ha már annyira ragaszkodnak hozzá), mert ráadásul megvan bennük ez a fajta tehetség. Hallgassatok bele és döntsetek ti!:)
Tracklist:
1. Desolation (intro)
2. Never Let Me Down
3. Bleeding Me
4. Break This Wall Between Us
5. Inside Myself
6. Beyond One”s Depth
7. Untrue City
8. Kill Me With Your Love
9. Leave Me Alone
10. Dreamin’ Awake