A pécsi/komlói illetőségű Blizzard egészen 95 óta járja már a fekete fém árnyakkal borított holdvilágos ösvényeit, de mégsem mondható, hogy rengeteg hanganyaggal kényeztették volna el eddig a nagyérdeműt. A két, pontosabban három korai demót leszámítva most jelentkeztek a harmadik teljes értékű anyaggal. Ez persze annak is köszönhető, hogy a Blizzard eleinte, csak egy kéttagú projectként működött a vegytiszta death metalban utazó Malediction mellett. Csupán pár évvel később, Frostdemon dobos csatlakozásával váltak valódi zenekarrá, sőt, mivel már egyik alapító sem tag többé, így hivatalosan ő lépett elő vezetővé.
A Disengaged From Life tehát a legújabb a sorban és nem lehet nem észrevenni, hogy mekkora fejlődés ment itt végbe az előző munkákhoz képest. A hangulatteremtéssel eddig sem volt gond, de míg korábban ködként gomolyogtak elő a szerzemények, ezúttal mindennek konkrét éle van, és karcol is rendesen. Frostdemon egy ideje a Malediction-ben is püföli a bőröket. Az ott megkívánt technika, precizitás határozottan kifizetődött, mert így a Blizzard dalokat is remekül ráncba tudta szedni. A megszólalás igazán feszes, dinamikus, egyszóval energikus lett. Typhon és Psna gitárjai érthetőek, mégis vadállat módjára vetik ránk magukat a jól kiérlelt riffek. Ugye-ugye, nem csak necro-hangzással lehet hitelesen tolni ezt a zenét! A basszus gitárt ezúttal Andro kezelte szintén a Malediction-ből (ennyi átfedéssel már joggal hívhatjuk testvérbandáknak őket), aki élő fellépéseken is kisegít. Gondolom, ennyiből is egyértelmű, hogy egy nagyon jól összekovácsolódott ritmusszekció van jelen, és ez megint csak sokat dob a végeredményen. Számomra a hab a tortán mégis Renfield istentelen, vészjósló acsargása. Mindig is az ilyen orgánumot tartottam a legtökéletesebbnek a black metal-hoz. Ez a jéghidegen recsegő, ropogó gyűlölet valóban meg tudja fagyasztani bennem a vért.
Külön számokra most nem szeretném lebontani ezt az ismertetőt, de azt mindenképp megemlítem, hogy minden szerzemény külön karakterrel bír. Egy pillanatra nem ül le, folyton változik: gyorsul, lassul, majd újra felpörög, vagy epikusabb hangvételre vált. Annak, aki eddig nem hallotta őket, úgy írnám körül, hogy a fő hatások valahol a Dark Funeral, Carpathian Forest, Immortal, sőt több helyen az újabb kori Mayhem (Chimera) körül keresendőek, tehát még a black-en belül is a zordabb, kompromisszummentesebb irány a mérvadó. Ez pedig kiváló ajánlólevél lehet minden fekete szívű hallgatónak.
A Blizzard hatalmasat lépett előre ezzel a lemezzel. Azt ugyan nehéz megmondani, hogy hol helyezkednek el egy ilyen túlnépesedett színtéren, de én a magam részéről simán nemzetközi szintűnek tartom a Disengaged From Life-ot. Ha ezt az állítást bárki túlzónak is vélné, abban viszont egyet kell értenie, hogy a Blizzard bizony helyet követel a legjobb honi csapatok között, és valóban ott is a helyük!

Kiadás éve: 2021
Stílus: Black Metal
Weboldal: facebook.com/blizzardblackmetalhungary
Tracklist:
- Lightbringer’s Crown
- The Burning Sigil of R’lyeh
- In the Shadow’s Wake
- Corpus Christi
- Inferno
- Rise Black Star
- Shards of a Mirror
- Stains on the Floor
Pontszám: 9