Kiadó: Candlelight Records
Weboldal: myspace.com/bloodtsunami
Kiadás éve: 2009
Stílus: Thrash Metal
(scroll down for English Version)
A norvég Blood Tsunami ezelőtti korongjához már volt szerencsém és az igazat megvallva szép emlékeim fűződnek hozzá. Persze a stílust nem forgatták ki a sarkaiból, de egy élvezhető thrash metal korongot tettek le az asztalra. Most két évre rá, hogy megjelent bemutatkozó lemezük, már kézbe is vehetjük legújabb művűket, mely a „Grand Feast For Vultures” címet viseli, és április végén kerül a lemezboltok polcaira. Már a régebbi lemezek nótái alapján is számítani lehetett, hogy itt nem egy szokványos bandáról van szó, igaz az ősi thrash dolgokon van most is az alap, de ha úgy tetszik sikerült még tovább fejleszteniük azokat a dolgokat, amit már az első lemez dalai is előrevetítettek. Gondolok itt az ebben a műfajban nem igazán alkalmazott hosszabb nóták jelenlétére. A banda erejét továbbra is Faust (Emperor) dobos és „Pete Evil” gitáros\énekes adja.
A korong két igazi kapkodós hamisíthatatlan thrash támadással indul a „Castle of Skulls”-al és a címadóval. A sebesség majdnem végig gyors tempóban zakatol rajtunk végig, de azért figyeltek arra is nehogy unalomba fulladjon a mutatvány és egy-két lassabb résszel és a szólók segítségével sikerül a hallgató éberségét fenntartani.
Horzsolós riffekkel középtempóban indul a lemez egyik legjobb dala a több mint nyolc perces „Personal Exorcism”. Ebben kiválóan hallani mennyire változatos is a banda zenei palettája, hisz nem elég, hogy a refrén alá játszott gitárrészeket például még az Amon Amarth is megirigyelné még egy dallamos szólóra is futotta az erejükből. Aztán a „Nothing but Contempt” ismét egy hagyományosabb szerkezettel bíró nóta. Jön a másik kedvencem a „Laid to Waste” húzós tempójával az egyik legjobban felépített dal, Faust is szegel benne rendesen. Majd érkezik a Blood Tsunami-nál már szinte kihagyhatatlan instrumentális őrület a majd 13 perces „Eceladus Rising”. Ezelőtti lemezükön is ez volt az egyik legkiválóbb szerzemény, így itt is az egyik csúcspontnak számít. Élvezet hallgatni, ahogy ezek az emberek játszanak a hangszeren. Főleg a szólókra érdemes figyelni, mely már a „heavy metal” határát súrolja, de mégis hatalmasat üt, és valamilyen formában végig jelen van a dalban. Persze a kőkemény riffek sem maradhatnak el. Ismételnem kell önmagam ezért a dalért (is) érdemes belefülelni ebbe a korongba.
A lemezt a súlyos, a dal feléig lassabb tempóban zakatoló „One Step Closer to the Grave” zárja. Amint említettem nem egy általánosságba vett hétköznapi thrash lemez ez, ezáltal élvezetet nyújthat bárkinek. A magam részéről apróbb negatívumnak számít a lemez hossza. Azért vannak részek, melyekből el lehetett volna csippenteni. Ezen kívül viszont nem tudok belekötni a Blood Tsunami második lemezébe, és most végre a borító is tetszetősre sikerült. Ha nagyot nem is, de mindenképp sikerült egyet előrelépniük. Megvárjuk, mit hoz a harmadik lemez. Addig pedig mindenki füleljen bele a „Grand Feast For Vultures”-be. Érdemes.
——————————-
ENGLISH VERSION:
Previously, I’ve heard something about Norwegian Blood Tsunami, and to tell the truth, I have many nice memories in connection with the band. They haven’t reformed the style, of course, but they’ve made a fully comestible thrash metal album. Two years after the guys gave out their first album, they came up with a new record, titled ‘Grand Feast For Vultures’, and it is getting into the stores at the end of April. Knowing some older songs of theirs, I could expect something special from them: the basis of the music is the true thrash feeling, but I think, they’ve managed to develop the elements. The power of the band is made up of the drummer, Faust (Emperor) and Pete Evil – guitar, vocals.
The album starts with two original fast thrash attack – one of them is ‘Castle of Skulls’ and the other one is the title song. The tune is fast through almost the whole songs, but they always manage to keep us awake with the help of some solos and slower parts.
‘Personal Exorcism’ starts with harsh riffs and in a middle-fast way, creating one of the best tracks on the album. In this song, we can hear how colorful the bands’music is: such guitar parts under the refrains could be found in Amon Amarth songs, and the guys also gives us a nice, melodic solo.
Then ‘Nothing But Contempt’ comes with its well-structured composition. After that, we can find the other personal favourite of mine, that is ‘Laid to Waist’. As for Blood Tsunami, it is a common thing to have a 13 or more-minutes-long track on the album, this is ‘Eceladus Rising’. On the previous album, the longest song was the best, and here the same pattern stands. It is a plesure to hear these men playing. The solos are really worth some attention, because they are close to the border of heavy metal, but they hit a huge at the same time.
The album ends with the heavy ‘One Step Closer to The Grave’. As I’ve mentioned before, it is not a generally speaking thrash record, it can give some nice minutes to everyone. In my opinion, it is a bit long; there are some parts, that could be a bit shorter. Besides, I cannot tell anything wrong about Blood Tsunami’s latest album, and the cover art is good as well. The guys made a step – maybe it is not a huge, but a step – forward. I’m looking forward to the next album. Until then, listen to ‘Grand Feast For Vultures’.
Tracklist:
1. Castle Of Skulls
2. Nothing But Contempt
3. Personal Exorcism
4. Laid To Waste
5. Grand Feast For Vultures
6. Horsehead Nebula
7. One Step Closer To The Grave