BLOODIEST – Descent

Kiadó: Relapse Records

Weboldal: myspace.com/bloodiestband

Kiadás éve: 2011

Stílus: Metal / Post-Rock

Brief Sum: Here is the debut material of Chicago based band Bloodiest. It’s a new, a bit strange musical experience also containing metal elements. It can be caracterized by monotonic, distressing mood and riffs. It’s quite interesting but tiresome, too. I recommend it to those who are searching for something really unique.

A chicagoi metal szcéna egyik koránt sem szokványos, feltörekvő zenekara a Bloodiest. A banda tagjai különböző zenekarokból ismerték egymást, így verbuválódott össze a 7 tagú csapat, hogy egyedi, sajátos felfogású metal zenét készítsenek. 2010 szeptemberében került felvételre 6 számot tartalmazó debütáló albumuk, ami 2011 áprilisában látott napvilágot Descent címmel.

A borító fakó, régies hangulatú alkotás, melyen egy igazán érdekes szerzetet láthatunk. Talán leginkább úgy lehetne legjobban leírni, mintha egy sziámi ikrek ló lenne. Több ló testét is láthatjuk ahogy különböző pontokon összenőttek, de a fejek száma ennél jóval kevesebb. A kép amúgy nagyon igényes, mutatós grafitrajz, ami hangulatában és abszurdságában is tükrözi azt, amit a zene képvisel.

Nehéz dologra vállalkozom, amikor be akarom mutatni a zenéjüket, hiszen tényleg egészen egyedi megoldásokkal álltak elő a srácok. Kategorizálni szinte fölösleges az esetükben, hiszen ugyan megtalálhatók metálos elemek, nem olyan jellemzően, hogy tisztán metálnak lehessen titulálni. A dalok elég hasonló kialakításúak. Mindegyikre jellemző a témák sokszori ismétléséből adódó monotonsága, amit a prózai szövegek rákántálása még tovább erősít. Dallamvilágot tekintve nem túl változatos vagy sokszínű. Ez is a lehangolt, elvont atmoszférát táplálja. A hangszerelést tekintve a legtöbb dalt a grunge-osan torzított gitár, a minimális dob és a furcsa ének jellemzi, ám találhatunk akusztikus gitárt, zongorát is, na meg persze basszusgitárt. A hangzás többnyire jó, bár a dobon lehetne még finomítani. Nem bocsátkozom dalonkénti elemzésbe, hiszen ezeket a jegyeket szinte mindegyik magán viseli.

Személy szerint nem jött be túlságosan ez a monoton, egyhangú zenei világ, annak ellenére hogy 1-2 jobb pillanat is volt a lemezen. Meglehetősen fárasztó, helyenként irritáló anyagról van szó. Aki valami érdekességre vágyik, az adhat neki egy esélyt, de szerintem a többség nem veszít sokat, ha kihagyja a lemezt.

Tracklist:

1. Fallen
2. Coh
3. Pastures
4. Dead Inside
5. Slave Rule
6. Obituary

Pontszám: 3

Kapcsolódó cikkek

Télapó After – Koncertbeszámoló

Dr. Feelgood

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár