Lemezismertetők

BLOODRIDE – Crowned In Hell

Kiadó: Violent Journey Records

Weboldal: www.bloodride.com

Kiadás éve: 2011

Stílus: Thrash metal

Brief Sum: I reckon that this piece of material will not become a classical, but it certainly fits the description of ‘a good thrash metal album’.

 

Ha a heavy metal muzsikát kategóriákra bontjuk le, akkor nálam első helyen (mindenekfelett) a thrash metal áll. Hozzáteszem: az old school thrash.
A ’90-es évek vége felé nemcsak a tradicionális heavy metal, hanem az old school thrash feltámadásának is szem- valamint fültanúi lehettünk. Érdekesség, hogy mindkét zenei stílust skandináv országokban tevékenykedő zenekarok „támasztották fel”, gondolok itt első sorban a Wolfra, a Hammerfallra, a Guillotine-ra, az Infernö-re vagy a Nocturnal Breedre. Elismerem, hogy semmi váratlant, izgalmasat vagy forradalmian újat sem csempésztek muzsikájukba, de ahhoz elég volt megjelenésük, hogy kiirtsák a grunge-ot, a pop/punkot és szembeszegüljenek az akkor elinduló modern/nu metal hullámnak. Ezzel szinte párhuzamosan indult be a modern megközelítésű thrash mozgalom is. Ebben szintén elévülhetetlen érdemeket szereztek a skandináv csapatok (pl. The Haunted, Carnal Forge, Corporation 187), de ez idő tájt bukkant fel pl. a német Dew-Scented is.

A 2000-ben Helsinki-ben alakult Bloodride esetében (mert van egy svéd banda is ugyanezzel a névvel) tudtam, hogy thrash metalhoz lesz szerencsém, csak azt nem, hogy a modern fajtához, ami – bevallom töredelmesen – nem jön be. Nem azt mondom, hogy alapból rossz és szemétre vele, csupán az én szívemet a régi sulis felfogás dobogtatja meg, az hoz igazán tűzbe. A Crowned In Hell egyébiránt a zenekar bemutatkozása, eddig két demo, egy single és egy Ep fűződik a nevükhöz. Megmondom a frankót, ez a korong tetszik, amelyhez az is hozzátartozik, hogy a kritika megírása előtt jó párszor meghallgattam, már csak azért is, hogy a modern thrash-sel szembeni előítéleteimet leküzdjem. Minthogy thrash-ről beszélünk, elengedhetetlen a magabiztos hangszerkezelés, amiben semmi gond sincs, hiszen Niko Karppinen és Teemu Vähäkangas gitárosok riffjei gőzmozdonyként húznak, szólóik rendben vannak, az Esa Pennala basszusgitáros Petteri Lammassaari dobos alkotta ritmusszekció pedig feszesen alapozik. Jó ötletekben, dalokban sem szenvedünk hiányt, a Straight From Hell, a Slave Of Evil, a Cain vagy a Thrown into Darkness (Unholy War) mindenképpen a lemez legjobb pillanati között említendők. Finn tesóink nagyon ügyesen kerülik el az unalomba fulladás csapdáját, a gyors, eszelős, nyaktörő tekerésektől, a vastag, betonozó középtempókon át a lassú részekig bezárólag terjed a skála, mi több a bárdisták kellemes, fülbemászó melódiákkal rukkolnak elő. Jyrki Leskinen énekes durva hangja Max Cavalera-t juttatta eszembe, akit itt-ott (pl. Promised) a többiek kórusokkal támogatnak meg. Vastag, tömény hangzást biztosított a lemeznek Tonmi Lillman a D stúdióban, arányosan, telten szól a korong.

Annak ellenére, hogy modern thrash ez egy jó album, egyszer mindenképpen érdemes lefülelni. Aztán ki tudja, lehet, hogy még kedvenc is válik belőle.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. There Will Be Blood
2. March Of The Dead
3. Straight From Hell
4. Slave Of Evil
5. Cain
6. Demon’s Way
7. God
8. Promised
9. Thrown Into Darkness (Unholy War)

Pontszám: 7.5

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek