Kiadó: Comatose Music
Weboldal: myspace.com/bloodsoakedband
Kiadás éve: 2009
Stílus: Brutal Death Metal
(scroll down for English Version)
Amikor megláttam, hogy a Comatose Music-tól van friss anyag, gondolkodás nélkül lecsaptam rá, mivel náluk eddig még nem csalódtam a relatíve ismeretlen bandákkal kapcsolatban. A Bloodsoaked is ezen zenekarok sorát erősítette egészen idáig, noha ez már második nagylemeze az egyszemélyes formációnak, amely mögött Peter Hasslebrack áll. Ezt az albumot is teljesen egyedül vette fel (bár a producer Shane McFee kisegítette a dob programozásával, illetve az Obituary feldolgozásban a szólógitárt is ő játszotta fel), ám ez egyáltalán nem látszik, ami a számok összetettségét és a végeredményt illeti. De most nézzük meg, mit adhat egy, a projekt eddigi útját nem ismerő embernek a „Sadistic Deeds… Grotesque Memories” lemez.
A CD-n a „One Man Killing Machine” feliratot meglátva bizony mosolyogtam egy jót, eszembe jutott, hogy hány meg hány formáció próbálja meg ilyen és ehhez hasonló feliratokkal keményebbé – és ezzel valamelyest eladhatóbbá – tenni az image-ét. Aztán ahogy beraktam a lemezt, egyből arcomra fagyott a mosoly. Olyan vérbeli brutális death metal muzsika szólalt meg a lejátszón, amit a legnagyobbaktól lehet csak hallani. A hangzás szintén bivalyerős, a dobról fel sem tűnik – legalábbis nem zavaróan -, hogy nem élő ember játssza. A „Rotting in Filth” című nyitószám, amelyik tátva hagyta a szám, különben az album legerősebb momentuma, nem véletlenül erre készült a klip is, ami különben szintén rákerült a CD-re egyfajta bónuszként (ami szintén jó pont).
Ezután az erős kezdés után kérdés volt, hogy egyrészről a többi szám is képes-e ezt a színvonalat tartani, másrészről pedig, hogy a zene vajon megtartja-e ezt a tiszta, vérbeli death metal jellegét, esetleg kever bele itt-ott egy-egy modernebb elemet, vagy más stílusjegyet. Nos, az utóbbira válaszolva: Peter nem szegi meg a promóciós lapon tett ígéretét, és valóban, ez kristálytiszta death metal, nincs sem breakdown, sem áthajlás más stílusba, sem disznóhörgés, sem semmi hasonló. Kivétel ez alól utolsó saját száma, a „Blind Date Beating”, amely szövegét nem mellékelte, ezzel „megkímélve az ártatlan lelkek tisztaságát”, ahogy ő fogalmazott. Ebből látszik, hogy ezt a számot nem feltétlenül kell komolyan vennünk, és innen nézve viszont a célját elérte, sőt, nekem a kezdőtételen kívül a másik kedvencem lett az anyagról. Feldolgozásként az Obituarynak az egyik klasszikus „Gates to Hell” című számára esett a választás, amely itt egy kicsit gyorsabb tempójú, és pár hanggal lejjebb van játszva. Először furcsa volt nem John Tardy hangjával hallanom ezt a nótát, de végülis korrekt munka, bár én inkább maradok az eredetinél. Apropó vokál, szerintem igen jó hangja van Peternek, mély, de érthető, kicsit a Alex Camargo (Krisiun) illetve Sauron (Decapitated, Anal Stench) hangjára emlékeztet. Disznóröfögés viszont tényleg nincs, a magasabb károgás is csak ritkán hallható, de az is teljesen rendben van.
A számok színvonala az erős kezdés után sajnos egy ideig csökken, a lemez mélypontja számomra a Rise With Me első másfél perce, azután viszont olyan lesz a dal befejezése, hogy ha az elejét levágnák, könnyen nagy kedvenc lehetne. Innentől kezdve nincs megállás, a lemez végéig csak jó dalok szerepelnek. A ritmusra viszont nem lehet panasz, minden lassabb tempójú rész súlyos is egyben. Az unalmassá válást segít elkerülni az is, hogy a kötelező fél órát alig haladja meg az anyag. A fogósságra sem lehet panasz, mindezt pedig úgy valósította meg Peter, hogy szigorúan csak a stílushatárokon belüli elemeket használta fel. Jogos a kérdés, hogy melyik death metal együttest lehetne felhozni hasonlítás alapként, de a Bloodsoaked-ot nehéz bárkihez is hasonlítani, mert mindenkihez hasonlít egy picit, csupán nála markánsabbak a stílusjegyek. Legegyszerűbb lenne ez alapján a brutal death metal stílushoz magához, de talán egy nevet megemlíthetünk: sok helyen a hozzáállás és a koncepció, valamint sokszor a zene miatt a kultikus máltai Beheaded zenekar neve ugrott be.
Összességében a „Sadistic Deeds… Grotesque Memories” egy jó album, ami semmi újdonságot nem hoz ugyan a death metal életbe, de szépen egybefog mindent, ami miatt ezt az irányt szeretni lehet. Én azt tanácsolom mindenkinek, hogy nézze meg a „Rotting in Filth” videoklipjét – amely szintén teljesen rendben van, abszolút illik ehhez a zenéhez -, mert nem fog csalódni. Ha valakinek mégsem tetszene a zene, akkor lehetséges, hogy nem ez az az irány, amit a death metalon belül keres, ha viszont elnyerte a tetszését, akkor ruházzon be az albumra, mert bár egy-két gyengébb pillanat akad ugyan rajta, de összességében hasonló színvonalú, tiszta, brutális death metal dalokra számíthat.
————————–
ENGLISH VERSION:
When I saw that a new Comatose Music production has arrived, I pounced on it without hesitation because they have never disappointed me in their taste of the relatively unknown bands. Bloodsoaked had been also belonged to this group until now, in spite of the fact that this is the second full-length of Peter Hasslebrack’s one-man project. Almost the whole material on this album was played by himself – although, Shane McFee helped him by programming the drums and playing the guitar solos in the Obituary cover – and he did a really professional work, according to its complexity and the outcome, a full band couldn’t have done much better. So let’s see, what we got on the ‘Sadistic Deeds… Grotesque Memories’ album.
The ‘One Man Killing Machine’ text on the CD made me smile, it reminded me that how many bands want to make their music and image more heavy – and saleable – with such captions. But when I put the disc into my player my smile had been frozen from the first moment. Pure brutal death metal came out from my speakers, as great as the music of the biggest death metal names. The sound is heavy too, the sound of the drum machine isn’t annoying, it sounds like a modern triggered drum rather than to the simple drum machine’s (there isn’t much difference though). This opener track ‘Rotting in Filth’, which instantly blew me away, is one of the strongest moments of this album so it’s quite obvious that a video clip was made to this song. The CD also contains this clip as a bonus which was a creditable step.
After a strong start the main question is always that if the rest of the album could maintain this level of high standard and whether it could keep its pure and genuine death metal character or modern elements or other genres would blend into it. To start with the second part of the question: Peter doesn’t breach his promise to play a clean genuine death metal music without breakdowns, genre crossovers, pig squeals and such things. There’s an exception though, the last own track on this record ‘Blind Date Beating’ is different from any other but it’s not a serious song, he didn’t even attached the lyrics to „protect the innocent”. However, this is one of my favorite songs with its brutal core-like primitiveness. The cover song is from Obituary, he took the classic ‘Gates to Hell’ from the Floridian death metallers which is a bit faster here and tuned down by a few notes. It was a bit strange without John Tardy’s vocals but all in all, it’s a correct work, although, I prefer the original version more. By the way, Peter has a great voice, it’s deep but every single word can be heard, it reminds me a bit of Alex Camargo from Krisiun and Sauron from Decapitated. As I mentioned, there isn’t any pig squeal on this album, but we can hear some harsh vocals which is also well-performed.
The songs get weaker as we listen to the opener’s sequels until the first half of ‘Rise With Me’. The first half of this song – maybe the worst part of the album – is just as bad as kicker the second half is, it rips my head off with its catchy brutal riffs and vocals. After that only good tracks are rushing through us with high speed and squeezing our mind with their few severe parts. The playing time of the full-length also helps to keep it from palling, it’s just a minute more than the desirable half-hour. The catchiness of this album is also its upside and it strictly stays within the death metal genre. It’s quite usual to compare a band to the others but it’s hard here, because in my opinion, he could be only compared to the ‘brutal death metal’ genre itself. Maybe the Maltese death metallers, the ‘Beheaded’ can be mentioned because of the approach, the concept and sometimes because of the similar music.
All in all, ‘Sadistic Deeds… Grotesque Memories’ is a great release which won’t make a revolution in the death metal world but it contains everything that we love in this style. I recommend everybody to check out the ‘Rotting in Filth’ video clip – which clip is an absolutely correct clip for this music – it worth a watch and it describes Bloodsoaked’s music well. If someone don’t like it then maybe this isn’t the style what he/she was looking for but if they do, then I recommend it because despite a few weak moments the rest of the album is the same: clean, genuine brutal death metal of high standard!
Tracklist:
1. Rotting In Filth
2. Suicide
3. Existence Denied
4. Grotesque Memories
5. Rise With Me
6. Depression
7. My Own God
8. Unborn Horror
9. Blind Date Beating
10. Gates To Hell (Obituary Cover)